Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-137
&2 Az országgyűlés képviselőházának hozzám a sertésállomány orbánc- és sertéspestis ellen való köteles védőoltásának az egész ország területén való elrendelése tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő: Sem a sertésorbánc, sem a sertéspestis elleni kötelező oltás elrendelése nem gazdaérdek. Â sertésorbánc helyhezkötött, (t»laibetegség) és csak az ország bizonyos területein e itt is csak bizonyos években szokott előfordulni. Semnú esetre sem volna tehát indokolt a kötelező védőoltást az ország egész területére elrendelni. De nem volna indokolt még azokra a területekre sem általánosan kötelezővé tenni, ahol időnként elő szokott fordulni, mert e helyeken is csak néhány udvar állománya szokott megbetegedni. Ezenfelül a sertésorbánc elleni védőoltás hosszabb ideig tartó ellenáll óképességet nem nyu.it , az évi egyszerű védőoltás nem lenne elegendő arra, hogy a veszteségeket kiküszöböljük, az évente többször ismétlődő, s a fertőzött községek összes sertéseire kötelező védőoltás költségei pedig nem állanáuak arányban a veszteséggel. A sertéspestis elleni kötelező oltás költségei pedig négyszer annyit tennének ki, mint a sertéspestisben évenként elhullott sertések értéke. Az oltás költségei évenként megismétlődő 12 millió pengős kiadást jelentenének, míg ezzel szemben a sertéspestisben évenként elhullott sertések értéke, mintegy 2—3 millió pengőt tesz ki. Egyébként a. sertéspestis elleni oltások kötelező elrendelése a sertésexportot is hátrányosan befolyásolná, mert azokról a helyekről, ahol oltás történt, sertést külföldre szállítani bizonyos ideig nem lehet, úgy, hogy az oltások idejében, az az. mintegy három hónapon át a sertésexport úgyszólván teljesen szünetelne s ennek folytán elmaradó hasznot és • az elvesztett piacok folytán előálló kárt számszerűleg alig- lehet felbecsülni. Egyébként a sertéspestis okozta károk csökkentéséhez nagyban hozzájárul, hogy a gazdaközönség az oltást mind nagyobb mértékben veszi igénybe, s az oltások megkedveltetését magam is elősegítem azzal, hogy a kisemberek állatainak oltásához évenként mintegy 50—100.000 pengő értékű ingyenes oltóanyagot bocsátok a törvényhatóságok rendelkezésére. Kérem a t. Házat, hogy írásbeli válaszomat tudomásulvenni méltóztassék. Budapest, 1940. évi július hó 9-én, vitéz Teleki Mihály s. k.. m. kir. f öldmívelés« gyi miniszter.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésüeyi miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul Veszi. Következik a földmívelésügyi miniszter úr válasza ifi Tatár Imre képviselő úr második interpellációjára. ; . Kérem a jes-vző urat, szíveskedjék az írásbeli választ felolvasni! Szeder János jegyző (olvassa): T. Képviselőház! Ifj. Tatár Imre országgyűlési képviselő úr 1940. évi június hó 19-én interpellációt intézett hozzám a fulladásos kehességben szenvedő lovaknak kötelező hatósági lebélyegzése tárgyában. , Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő: A kehesség megállapítása különösen a gyakorlatban működő állatorvosoknak sokszor nagy nehézséget okoz. •' . Ugyanis a kehességhez hasonló koros állapotot okozhatnak vasúti szállítás, fárasztó 137. ülése 19 hO október 9-én, szerdán. hajtás, sőt az időjárás viszontagságai, ezenfelül fiatal lovaknál a kizárólag kevéssé tápláló szálas takarmányokkal való tartás is, amely kóros állapot azonban hosszabb-rövidebb idő múlva teljesen megszűnik. A vizsgálatot végző állatorvosnak nem áll mindig módjában a lóra vonatkozó előzményeket megtudni, inert azokat nem egyszer szándékosan eltitkolják, másfelől pedig gyakran kívá-natos hosszabb észlelést sem haithatja végre. Ennélfogva a kehesség megállatása nem mindig állná ki a szakszerű bírálatot s megtörténhetnék ezek szerint, hogy nem kehes lovat is lebélyegeznének és ezzel a tulajdonosnak kárt okoznának. Egyébként abban az esetben is, ha a fulladozó lovakat 'bélyegzéssel jelölnék meg, a vevőknek éopen az a része maradna védtelenül, ' akik a védelemre leginkább rászorultak volna. A lóvasárlásban kevésbbé járatos vagy kevésbbé értelmes vevők ugyanis aligha vennék észre a bélyeget vagy annak jelentőségével nem lennének tisztában. Ha tehát bélyegzéssel megjelölt lovat vennének meg, úgy éppen a lebélyegzés miatt esnének el minden jogorvoslat lehetőségétől. Az elmondottakra való tekintettel a kehes lovak kötelező hatósági lebélyegzésének elrendelését nem tartom a gazdaközönség érdekében 1 állónak. Kérem a t. Házat, hoary írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1940. évi július hó 9-én. vitéz Teleki Mihály s, k.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént felolvasott választ tudomásul venni? (Ifjen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik az igazságügyminiszter úr válasza Matolcsy Mátyás képviselő úr interoeliadójára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Matolcsy Mátyás ország-gyűlési képviselő úrnak az összeférhetlenségi törvényjavaslat beterjesztése tárgyában a m. kir. miniszterelnök úrhoz intézett 1809 / 1940. számú interpellációjára válaszomat az 5016/M. E. I. számú miniszterelnöki átirat alapján r« m. kir. miniszterelnök úr helyett a következőkben van szerencsém megadni. ad. 1. Az 1901:XXIV. tcc. 36. §--a és a házszabályok 60. §-a értelmében minden képviselőnek :oga van az összeférhetlenségi esetet akár írásban a Ház elnökétől, akár élőszóval a Ház nyílt ülésében bejelenteni, úgyszintén minden magyar állampolgárnak joga van a tudomására jutott összeférhetlenségi esetet a Há.z elnökénél írásban bejelenteni, s ezúton a kérdés eldöntését az arra hivatott bíráskodó testületek: a képviselőház állandó összeférhet-tc^séei br/o'tsaga, illetőleg összeférhetien^ógi ífélpbiaottnága elé juttatni. Kizárólag ezeknek az Összeférhetlenségi bizottságoknak ioga és kötelessége annak megállapítása, hogy a felmerült esetben az Összeférhetlenség fennforog-e vagy sem. Erre tekintettel és mivel az interpellációban az interpelláló képviselő úr csunán nagy általánosságban tett említést összeférhetlenségek fennforgásáról, a nélkül, hogy egyes konkrét eseteket megjelölt volna, az általa 4 feltett első kérdésre ebben a vonatkozásban nincs módomban tüzetesebb választ adni. Ami továbbá az interpelláló képviselő úr által összeférhetlenségnek nevezett azt az esetet illeti, hogy a közszolgálatból távozó egyes ' tisztviselők vállalatok vezetésében vesznek