Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

Az országgyűlés képviselőházának 153. maga tevékenységével is beállani ebbe a nehéz közgazdasági életbe azzal, Jiogy a maga részéről is áldozatot noz. De egy másik fontos eredményt is elértünk ezzel: pénzünk értékállandóságát biztosítani tudtuk. T. Ház! Az anyagbeszerzés kérdésének nehézségei amint a miniszter úr is mondja, mindig jobban éreztetik hatásukat. (Illovszky János: Bizony!) Érthető ez, hiszen most máitöbb mint esztendeje háború dúl körülöttünk. Érthető, hogy nem tudjuk megszerezni mindazokat a cikkeket, amelyeket a távolról, tengereken túlról kellett beszereznünk. De még azokat a cikkeket sem mindig kapjuk meg, amelyeket a közeli országokból szereztünk be, mert ma azok az országok, amelyek háborúban vannak, teljesen áttértek a háborús gazdálkodásra. Ezért nem tudják ezeket a cikkeket kiszállítani. A távolabbi országokkal pedig, mint nagyon jól tudjuk, úgyszólván lehetetlenné vált a közlekedés. Számolnunk kell tehát azzal, hogy igenis nagyon sok cikkben erős hiány fog mutatkozni. Éppen ezért fontos, hogy az anyagelosztó bizottságok, amelyeket a miniszter úr nagyon helyesen életrehívott és amelyeknek működéséről csak elismeréssel tudok szólni, minden egyes panaszt azonnal kivizsgálnak és iparkodnak orvosolni. Helyesen mondotta tegnap Ilovszky János képviselőtársam, hogy amint a minisztériumnak bármilyen panasz tudomására jut, rögtön intézkedik és nem halogatja azok megoldását. Ma nem is élünk olyan időket, ma gyors intézkedésekre s azonnali közbelépésre van szükség és ezeket úgy a minisztérium, mint a kötelékébe tartozó szervek azonnal megteszik. Kérem a miniszter urat, kövessen el mindent, hogy a kisemebrek anyagszükségletét valamiképpen ki tudja elégíteni. Ez erősen érinti az ipart és a kereskedelmet. Sajnos, a kisemberek nem voltak abban a helyzetben, hogy előre tudtak volna árukat beszerezni. Ha be is szereztek valamit, az csak rövid időre volt elég, a kisiparnak és kiskereskedelemnek hamarosan kifogyott az áruraktára. Nekik kell tehát a szükséges pótlás elsősorban, mert a nagyvállalatok inkább voltak abban a helyzetben, hogy kellő időben gondoskodhattak ilyen árubeszerzésekről. Amint említettem, örvendetes dolog, hogy a keresztény térfoglalás a kereskedelemben erősen megmutatkozik. Ugyanakkor azonban nekünk kormánypártnak és magának a kormánynak is ügyelnünk kell arra, hogy az üzemek tényleg keresztény irányítás alá kerüljenek és keresztény szellemben legyenek vezetve. Nem elég az. ha egy-egy zsidóüzem élére egy keresztény állítunk, ha ugyanazzal a mentalitással, ugyanazzal az érzéssel és lelkiséggel vezetik tovább az üzemet, mint amilyen szellemben^ a múltban vezették, mert akkor csak a vezérigazgatók és az igazgatók személyében történik változás és nem annak a nagy elgondolásnak szellemében, amelyről mindnyájan akarjuk, hogy áthassa az egész kereskedelmet, tehát hogy áthassa a magyar érzés, a magyar érdek felismerése és a keresztény felfogás. Éppen ezért elvárjuk azoktól, akik ilyen zsidóüzemeket átvettek, mint keresztény vezetők, hogy ott gyökeresen megváltoztassanak mindent, a kereszény érdekek szolgálatába

f állítsák be az üzemet s elsősorban a keresztény kisembereket, a keresztény kereskedőket és kisiparosokat és ezek vállalatait lássák el anyáéval. T. Ház! Idegenforgalmunk az utóbbi időiben a háború miatt mieglébístősen csökkent, tehát most a belső vendégforgalomra kell heülése 1940 november 15-én, pénteken. 431 lyezni a súlyt. Ez a vendéglátó iparnak elsőrendű érdeke, ezért tehát azt támogatni kell. Felhívom a miniszter úr figyelmét a szálloda-, vendéglő- és kávésipar sérelmeire. Előttem fekszik a minisztériumhoz benyújtott egy kérvényük, amiely több pontban felsorakoztatva, arról bieiszél, hogy azokat a szükségleteket, amelyekre üzemük fenntartása és fejlesztése érdekében a mai rendkívüli időkben múlhatatlanul szükség van, a minisztérium bocsássa rendelkezésükre. Meggyőződésem, hogy a miniszter úr megértő lelkű és hamarosan elintézteti ezt a kérdést. Az útépítésről már többen beszéltek előttem. Elég talán, ha nagy vonásokban csak azt mondom, hogy a trianoni határokon belül eddig építettek 7350 kilométernyi utat s bekötöttek az úthálózatba 935 községet és tanyaközpontot. A múlt évben 900 kilométer bekötő út építéséről számolt be a költségvetés,, ami 300 község bekapcsolását jelenti. A most tárgyalt költségvetés jövőre ismét 500 kilométer út építését teszi lehetővé, ami 200 község bekapcsolását jelenti. Mi mindnyájan tudjak, mit jelent az, ha az országot behálózzuk elsőrendű jó utakkal, hogy az ottlevő magyar testvéreink termeivényeinek értékesítését, — legyen az bármi, gyümölcs, vagy más termény — könnyebbé tudjuk tenni, azokat a fogyasztókhoz könnyebben tudjuk eljuttatni és a termelőt a fogyasztóhoz közelebb tudjuk hozni; ehhez szükséges, hogy jó utaink legyenek. Hála Istennek, most már azok a kerékagyig besüppedő sáros utak e\ fognak tűnni a szomorú múlt emlékeiből és ezek helyett kemény, jól megépített utak fogják majd a magyar közgazdasági életet szolgálni. A tárca kötelékébe tartozik több iparág is, így a borbélyok és fodrászok is ide tartoznak. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezeknek a munkaidejét méltóztassék szabályozni, mert a borbélyok és fodrászok még ma is, tavasszal és nyáron heti 72, ősszel pedig 75 órát dolgoznak. Amikor 48 órás munkaidőről beszélünk, és erről van törvényünk, akkor van <&^Y iparág, amely úgyszólván ennek a dupláját kénytelen dolgozni. Ez szociális szempontból lehetetlen, mert ott nemcsak mester van és segéd, de ott vannak a tanoncok is, és különösen a fodrászoknál vannak a fiatal lányok is, akiknek lehetetlenség ilyen hosszú ideig dolgozni, reggel 7-től este 7-ig és szombaton este % 10-ig. Meggyőződésem, hogy a minisztérium ezt a kérdést is rövidesen rendezni fogja. Szeretném valamiképpen a kereskedői iparigazolványok felülvizsgálását kérni a, miniszter úrtól. Megmondom, miről van szó. Itt több szakma van, ahol a kereskedők jogtalanul kapcsolódnak bele az iparűzésbe. Én itt csak a, bútorkereskedőket említem fel, akik kisajátították az asztalosiparosok munkajogait, és ma már tervezést és rendezést is vállalnak. Sajnos, ebben a bútorkereskedelemben is épp xígy nyüzsög a zsidóság, mint más helyen. Említettem, hogy a fővárosban 428 bútorkereskedő közül csak 23 keresztény, a többi zsidó, és csak egy helyen, a Baross-utcában 22 bútorkereskedő közül csak egy keresztény van. Látom, hogy; nap-nap után mennek oda a szegény, kispénzű magyarok és ott részletfizetésre vásárolják azt a munkát, amelyet a keresztény kisiparosok igazán fillérekért kénytelenek odaszállítani, és a zsidó hasznot húz belőle. Szeretném, ha itt az iparigazolványok felülvizsgáltatnának. A kereskedelmi foglalkozást értékelni kell, hiszen egyike a legfontosabb közgazdaság] ténykedéseknek. A múltban a keresztény ma69»