Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

430 Az országgyűlés képviselőházának 1-5 dóknak, hogy e munkák révén biztosítani tudják mmd a magiig, nmid csaiadjuK részére a téli élelmet. További 13 millió pengőt halaszthatatlan beruházásokra ír elő a költségvetési előirányzat és erősen számol a költségvetés a háborús irányított gazdálkodással kapcsolatos sok-sok tennivalóval. Mi, akik a gazdasági életben benne élünk, talán közvetlenebb tanúi vagyunk annak, hogy ma milyen nehéz feladat az irányított gazdálkodással kapcsolatos teendőket elvégezni, hogy azok valamiképpen igazságosan és jól legyenek megoldva. Különös figyelemmel kíséri és támogatja a miniszter ÚT a keresztény kereskedelem megerősítését és hitelellátását. De meg kell itt említenem azt, hogy nem elégséges a hatóságok jóakarata és támogatása almoz, hogy azt a nagy, szinte hihetetleu és lehetetlennek látszó munkát elvégezzük, hogy Magyarországon a zsidókereskedelmet át tudjuk adni magyar kezekbe. Ehhez szükséges egész társadalmunk összefogása, (Ügy van! joöbfelől.) de elsősorban a vásárlók összefogása. Társadalmunknak, lakosságunknak minden egyes esetben jól meg kell gondolnia, hogy beszerzései alkalmával kiadott fillérjeivel kiket támogat: magyar testvéreket-e, vagy pedig idegen lelkületű, idegenfajú egyéneket. A keresztény kereskedelem megszervezése nagyon fontos és hosszú átmeneti időt igénybevevő munka. Én, aki évekkel ezelőtt már szorgalmaztam, hogy ilyen irányban cseleked.'ünk, szinte hihetetlennek találtam a dolgokat. Nem tudott az ember egy lépést sem tenni anélkül, hogy bele ne ütközött volna a zsidóság fellegváraiba. Ez azért volt, mert nekik rendelkezésükre állt a gyáraknak úgyszólván 95%-a. (Zsámboki Pál: Lehetetlenné kell tenni őket!) A nagykereskedelem teljesen az ő birtokukban van, ami pedig a kiskereskedelmet illeti, éppen a zsidótörvények tárgyalásakor alkalmam volt nekem is és másoknak is kimutatni, hogy egyes szakmákban milyen óriási helyet foglaltak el a zsidók, arányszámuk mennyire megduzzadt. Voltak kereskedelmi ágazatok, amelyeknek 95—98%-át, vagyis az egész ágazatot birtokukban tartották és nagyon jól tudjuk, főleg azokat az ágazatokat, ahol a jövedelemhalmozásra, a keresetre mindig nagyobb lehetőség nyílott számukra. De a zsidó kereskedelem megduzzadása és az egész vonalon való térfoglalása csak azért állhatott elő, mert a magyar pénzpiac és tőke elsősorban az ő rendelkezésükre állott. Ez érthető, mert pénzintézeteink is egy-kettő kivételével az ő birtokukban voltak. A kormányzatnak f tehát nagyon erős munkát kellett és kell még végeznie ezen a téren, mert a kereskedelmet hitel nélkül szinte lehetetlenség elképzelni. A legfontosabb az, hogy elsősorban pénzhitel álljon rendelkezésükre a kereskedelmet folytatóknak, a második az, hogy áruhitel legyen, a harmadik pedig az, hogy a kereskedelmi feltételek ne legyenek súlyosabbak a keresztény kereskedők részére, mint amilyenek a zsidóság részére voltak. Nagyon jól tudjuk a gyakorlati életből, hogy a faji összetartozás érzése náluk sokkal erősebb és mindig megnyilvánul gyakorlati ténykedésekben is. Ha például egy zsidó kereskedő kinyitotta az üzletét a Dobutcában, akkor már másnap 30—60—90 napi hitelt kapott a gyáraktól, de ha egy keresztény kereskedő üzletet nyitott, akkor igazolnia kellett bonitását, becsületességét, múltját és szakértelmét. Bizonyítania kellett ezenfelül, hogy az édesapja, vagy a rokonsága milyen ?. ülése 19 UO november 15-én, pénteken. | anyagi fedezetet tud adni. Szóval megnehezíI tették a helyzetét és a hitelt még akkor is szűkebbre szabták, mint a zsidóknál. De tekintetbe kell azt is venni, hogy a múltban a kereskedői pályára nem igen mentek a magyar középosztály gyermekei, mert ez a pálya valahogyan lenézettebb pálya volt, talán éppen azért, mert a zsidóság szállta meg. Nagyon helyes a miniszter úr költségvetési indokolásának az a része, amely szerint a kereskedői nevelést veszi programmjába és kijelenti, hogy a keresztény középosztálybeli ifjúságnak a kereskedői pályán boldogulnia kell. Amint említettem, az utóbbi időben, hála Istennek, ezen a téren nagyon nagy lépéssel haladtunk előre. Nagyon szépen indulnak a keresztéy ifjak, a keresztény önállók a kereskedői pályán, hiszen vannak foglalkozások, például a textilkereskedelemben, amelyeket úgyszólván a zsidók sajátítottak ki a maguk részére s most — szinte hihetetlenül hallatszik — nem tucatszámra, hanem százszámra alakulnak ebben keresztény vállalatok, keresztény kereskedések. Egyik legnagyobb gyárunknak, a Pamutiparnak vezérigazgatójával beszélvén, ő igazolta előttem, hogy míg a múltban Budapesten 30 nagy textilkereskedő volt, persze mind zsidó, addig ma sok százra rúg a keresztény textilkereskedők száma és a lehetőség szerint elsősorban ezeket iparkodnak anyaggal ellátni. (Helyeslés jobbfelől. — Gruber Lajos: Csak nem kapnak árut!) Ez a lényeg, ezeknek az új kereskedőknek, ezeknek az ambiciózus és már eddig is kereskedelmi pályán működött, tehát szakértelmet magukba szívott önálló fiatal keresztény cégeknek nyúljunk! a hónuk alá, ezeket erősítsük, hogy ezek legyenek a jnagyar kereskedelem bevehetetlen fellegvárai. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) T. Ház! A tárcához tartozik a nemzeti 'és szabad kikötő is. Pár hónappal ezelőtt meghívta a kikötő vezetősége a parlament tagjait, hogy tekintsük meg az ottani berendezéseket, tárházakat, nézzük meg, milyen munkát folytat ez a nemzeti és szabad kikötő. Mindnyájan, pártkülönbségre való tekintet nélkül, örÖimmel állapíthattuk meg, hogy hála, Isten, ez a kikötő ma már egy kitűnő vezetés alatt álló, naeyszerú közgazdasági ténykedést folytató intézmény. Hatalmas tárházak vannak tömve árukkal, hatalmas nagy munkát végeznek ott, hiszen a kimutatásban is benne szerepel, hogy milyen óriási nagy az árúátfutás a kikötőben. Es ez a kikötő az Ő

r működésével nemcsak, hogy fenn tudja magát tartani, hanem még a beruházásokat is a saját jövedelméből fedezi, tehát a daruk építését, újabb tárházak létesítését és mindazt, amit ott láttunk, a .saját jövedelméből tudja fedezni, örömmel kell megemlékeznünk minden olyan állami in tézményről. amely így működik. A tárcáihoz tartozik az árellenőrzés és az árpolitika is. Az árellenőrzés különösen a mostani rendkívüli időkben tölt be óriási naecy feladatot, hiszen éppen ezek miatt a rendkívüli idők miatt van rá szükség. Száz és száz milliókat takarít meg az ország részére az árellenorző bizottság és az árkormánybiztosság azáltal, hogy irányítja az árpolitikát és nem engedi meg a jogosulatlan áremelkedéseket, hanem az árak nívóját tényleer mindig a beszerzési árhoz szabja és a polgári haszonnak csak minimal!« kulcsát engedélyezi. Ez ilyen rendkívüli idődben nagyon fontos, mert senki se gazdagodjék meg a magyar nemzet^ nehéz idejében, hanem iparkodjék mindenki éppen a