Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

418 Az országgyűlés képviselőházának 152, \*etkeztében Magyarországnak több nyersanyagot, mint amennyit a megelőző esztendő hasonló időszakában behoztunk, nem volt szabad behoznia. Ha tehát az elmúlt 'esztendőben a kormányzat szép stockot gyűjtött, ez annak a kereskedelempolitikának eredménye, amelyet a mai kormányzat elődei folytattak, (vitéz Imrédy Béla: Úgy van! Ezt elintéztük! — Derültség a szélsőbaloldalon.) A másik dolgot, a kereskedelem keresztény esités ét illetően szerényen tiltakozom az olyan beállítás ellen, mintha ezt a kérdést.ezt a megoldási módot, ezt a nemzet érdekében álló feladatot a mai kormány találta volna fel egy esztendővel ezelőtt. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Nem akarok az öndícséretbe belemenni, (Ilovszky János: Nem is lehet!) csak arra hivatkozom, hogy én kezdeményeztem és vezettem egy intézményt, a Külkereskedelmi Hivatalt, amelynek keresztényesítésérő^— és az ezzel kapcsolatos szakmák keresztényesítéséről — mindenki meggyőződhetik. Hasonlóképpen az elmúlt kormányzat hajtotta végre a legnagyobbszabású keresztányesítést az egyik kereskedelmi szakmában, a szeszkereskedelemben. (Úgy van! Úgy van! a széls baloldalon ) Bátor vagyok tehát rámutatni arra, hogy történtek már ezirányban is feltalálálásqk, végrehajtások a megelőző kormányzatok idejében. Nagyon sajnálom, hogy csak ezek voltak azok a pontok, ahol belekapcsolódhattam az előttem szólott képviselő úr beszédébe, ilyenmódon egészen magamra maradva -vagyok kénytelen egy témát felvetni. Egy kérdést kívánok felvetni, nevezetesen azt, hogy a kormány gazdaságpolitikai vonalvezetésében felismerhető-e ma egy programra, egy koncepció, egy célkitűzés, egy, átfogó gondolat, mint amely feltétel nélkül irányított gazdálkodás vezetése el sem képzelhető. (Palló Imre: Hiú ábránd!) Ezt objektíve kívánom levezetni és így kívánom analizálni azokat az eredményeket, amelyek ma vitán kívül előttünk fekszenek s amely eredmények a kormányzat elmúlt évi gazdasági politikájának dicső eredményei. Ezeket összefüggésbe kívánom hozni azokkal az intézkedésekkel, amelyek mint gazdlasásroolitikai intézkedések ezeket az eredményeket szülték. Azt kérem, hogy amint én az analizálást magát komolyan és objektíve hajtom végre, amint a helyzet komolysága, és a tárgy objektív volta is megköveteli, méltóztassanak engem is éppen olyan komolyan és objektíve végighallgatni. Én felteszem a lehetőséget, — ez természetesen csak elméleti—- hogy a kormány előtt a gazdaságpolitikai vezetésbein két lehető*«»«: állott nyitva. Az egyik egy szabad gazdálkodás rendjére bízni a dolgok mikénti alakulását ép a másik: belenyúlni erőszakkal a gazdaság; élet alakulásába és irányított gazdálkodást hajtani végre. Ismétlem, bár legutóbb kormánynyilatkozatban olvastam, hogy

#

ez a kérdés ma még nincs eldöntve, majd a j'óvö dönti el és nekünk valami olyan formulát kell választanunk, amely mindkettőre jó, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Majd 10 év múlva!) én mégis úgy vélem, hogy ezen már régen túl vágyunk és a kérdés eldöntése megtörtént. (Ügy van! a szélsőbaloidalon.) Élénken visszaérnie kezem arra az időre, amikor Gömbös Gyula kormánya felismerte azt a helyzetet, hogy szükség van a külkereskedelemben bizonyos irányítás bevezetésére. Akkor körülbelül a gazdasági élet eme szektorában állott ez a ülése 190 november 1^-én, csütörtökön. probléma úgy, mint ma az egész gazdásági ! életre vonatkozóan. Akkor eldöntöttük tehát, hogy miután be | kell avatkozni, egy intézményt fogunk létrehozni, amely a beavatkozást végrehajtja. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: A mértékről van szó!* | Milyen mértékről? (Bajcsy-Zsilinszky Endre: A beavatkozás mértékéről! Azt mindenki tudja, hogy be kell avatkozni, de milyen mértékben? — Zaj és felkiáltások a szélsöbalolaalon: Schuschnigg! Ne avatkozzék be!) Abban az időben, ezelőtt nyolc esztendővel a beavatkozás erre a szektorra volt kívánatos és amint most az egész gazdasági életre nézve, akkor erre a szektorra nézve fel lehetett vetni a kérdést: szükség van-e erre, nem teszünk-e hibás lépést akkor, amikor ezt a kérdést inegadminisztráljuk? Felvetődött ez a gondolat annakidején is. Ezen a helyen ülő képviselőelődeim' a gazdasági életnek egészen más szektorából állandóan felvetették ezt a kérdést s én ma

: gam nem egyszer álltam ott abban a páholy* ban, amikor az itt ülő, mondom, az akkori gazdasági életet képviselő urak a miniszterelnöknek súlyosan szemére hányták, hogy minek ilyen mélyen beleavatkozni a gazdasági életbe, van-e szükség erre, hiszen el fosr kövér-! kezni a szabad gazdasági rendszer, kár megkötni a kereskedelmet, tessék szabadon hagyni a dolgokat. Mondom tehát, à helyzet ebben á szektorban éppen úgy vitatható, mint ma az egészet illetően. Előttünk akkor sem volt vitás, hogy ez a beavatkozás a jövőben csak mélyebb és mélyebb lehet, Nekem most aláhúzottan kell megállapítanom, hogy ennek a kérdésnek a felvetése tisztán elméleti, mert elképzelhetetlen, hogy itt a mi esztendőinkben, legalább is a következő évtizedekben szabadkereskedelem alakuljon ki, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ahhoz, hogy ez kialakuljon, két dolog szükséges: a javak teljesen szabad nemzetközi forgalma, ami nem fog bekövetkezni és egy szabad áralakulásnak ' megengedése, ami minden szociális programmot feldúl. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bajcsy-Zsilinszky Endre közbeszól. — Zaj. — Elnök csenget.) Ha a képviselő úr-, nak ez fáj, tessék felállani és elmondani a vé- ! leményét. (Egy hang a Szélsőbalodalon: Ne vitatkozz vele! — Zaj. ) s Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, Bajcsy-Zsilinszky képviselő urat pedig kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Kunder Antal: Ha tehát csak a beavatkozás lehetősége áll fenn, akkor a gazdasági életet irányítani kell, s azzal is tisztában vagyunk, hogy az irányításhoz végeredményben két dolog kell. Ez olyan, mint egy hadművelet: kell egy terv és kell egy apparátus, amely azt a tervet végrehajtja. Itt ugyanaz kell: kell egy programúi és keli hozzá egy szervezet, amely a programmât megvalósítja. Nézzük már most, hogy állunk mi a programmal és hogy állunk a végrehajtási apparátussal? Eory kissé távolabbra pillantok most, amikor a kérdés első részét veszem boncolás alá, nevezetesen oda, hogy a mi beilleszkedésünk Európa jövő rendjébe kétségtelenül aa lesz, — és itt megengedem, ellentétben vaarvok közbeszóló képviselőtársammal, meggyőződésem azonban ebben a tekintetben éppen olyan szilárd, mint az előbbi kérdésben — hogy nekünk szorosabb gazdasági kapcsolatunk fog kifejlődni a tengelyhatalmakkal. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Veszem önnek ' mezőgazdasági szektorát (Bajcsy-ZsiUnszkTf