Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

Az országgyűlés képviselőházának 152. Endre közbeszól.) így van ez is, nem úgy* mint a Sehusehnigg-esetben. (Palló Imre: Schuschnigg itt sem log győzni! -^ Felkiáltások a szétsobalolaalon: Nem győz! — BajcsyZsilinszky Endre közbeszól.) Ne méltóztassék jósolgatni. Ha valaki így megbukott, méltóztassék abbahagyni a jóslást. (Derültség és taps a szétsőoaloldalon.) Ebben a szektorban tehát mezőgazdaságunknak élnie kell azokkal a lehetőségekkel, amelyek számunkra • egy ilyen nagy barátunk szomszédságában kínálkoznak. Arra gondolok, hogy ha ügyes politikát csinálunk, akkor módunkban lesz olyan helyzetet elfoglalni a Németbirodalom szomszédságában, mint amilyen helyzetet Dánia és Hollandia foglalt el az angol birodalom szomszédságában: meggazdagodhatunk abból, nogy ennek az országnak élelmiszereket szállítunk, nemesebb kivitelben, mint a szántóföldi primer termékek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De ha ezt el akarjuk érni, akkor nekünk erre a politikára rá kell állnunk, akkor nekünk ezt magunk elé kell tűznünk, különösen azokban az időkben, amikor -a vevőnek a megszerzése a mi számunkra könnvebb is. mert hiszen ez az ország ma rá van utalva produktumainkra. Már előre dolgoznunk kell tehát kereskedői gondossággal azon, hogy némileg lekötelezzük őt, hogy hivatkozhassunk arra, hogy akkor is szállítottunk neki, amikor nehéz helyzetben voltunk, amikor ez a szállítás nekünk is különös gondoskodást és áldozatokat jelentett. Nem szabad tehát előfordulnia annak, hog-y ezt a piacot ezekben az időkben majdnem ihogy elhanyagoljuk. > Rámutatok arra, hogy ezelőtt egy esztendővel mindenki világosan láthatta, hogy kukoricatermésünk kevesebb, mint lenni szokott és a kormánynak is látnia kellett ezt... (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Magyar denunciálás ez! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: No! No! — Szöllősi Jenő: Mi volt Sclmsehniggal? — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: A képviselő urat ismételten figyelmeztetem, ne szóljon közbe, főleg pedig ne tegyen olyan közbeszólásokat, amelyek polémiára vezetnek. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Kunder Antal: Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy az előadó úr előadásában hangsúlyozta a piacok megszrzésének és megtartásának a nemzetgazdaság szempontjából való jelentőségét. Ezzel teljes mértekben egyetértek. Mi a német piacot a magunk számára hosszú éveken keresztül folytatott okos külpolitikával és gazdaságpolitikával megszereztük. Nem szabad tehát ezt a piacot kockáztatnunk, hanem továbbra is meg kell tartanunk, (Élénk helyeslés jobbfelbl és a szélsöbaloldalon.) annál is inkább, mert a későbbi jövőben ennek a piacnak nagyobb fontosságát látom, mint amilyen volt az elmúlt esztendők helyzetében. (BajcsyZsilinszky Endre közbeszól.) Ne méltóztassék mindig közbeszólni. Még egyszer utolj ára kérem a közbeszóló képviselő urat... (Bajcsy-, Zsilinszky Endre: Jogom van közbeszólni! — Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hallgasson! Rendre! Rendre! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A szónok urat kérem, ne méltóztassék minden egyes közbeszólóval polemizálni, mert kifogy az időből. Bajcsy-Zsilinszky képviselő urat pedig figyelmeztetem arra, hogy a házszabályok érteimében nincs joga közbeszólni. (Derültség.) Tessék folytatni. i ± Kunder Antal: Egy kérdést már tisztázülése 19W november l^-én, csütörtökön. 419 tunk, nézzük a továbbiakat. (Zaj. — Elnök csenget.) Az elmúlt esztendőben világosan láttuk azt, hogy kukoricatermésünk 5—6 millió métermázsával kevesebb lesz, mint normális esztendőkben lenni szokott. A kormány is tudta ezt, hiszen kiadta a hivatalos termésbecslést, amelyben benne volt a 25 millió mázsa. 27—28 millió métermázsa szokott lenni a termés, hiányzik tehát az általam megjelölt mennyiség. Ha azt a gazdaságpolitikát folytatjuk, hogy nemesebb produktumok szállítói akarunk lenni nyugati piacokon, akkor kellett hogy a kormány ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék és azt mondja: ha én be nem hozom, valamiféle formában elő nem teremtem ezt a kukoricát, — amely megfelel nagyjában egy 1—1.5 millió darab disznó hizlalásához szükséges mennyiségnek; attól függ, hogy milyen súlyra hizlalom ki őket — akkor ez az én malac- és süldőállományomból, amely kereken 3 millió darab, ennek a menynyiségnek hízott állapotban való kiesését kell, hogy jelentse. Ha tehát a kormánynak megvan a programmja, a messzebbreszóló gazdasági koncepciója, akkor a felett gondolkoznia kellett volna. Ezzel szemben azt látom a statisztikából^ hogy kukoricabehozatal csak a következő év tavaszán volt elsőízben és akkor is olyan kicsiny mennyiség volt a behozatal, amely a szükséglet mellett alig számított. (Mokcsay Dezső: 30 pengős áron!) Ezt a kormány elmulasztotta. Hogy oka volt rá vagy nem volt oka, azt mi nem tudjuk, de a piacszerzés, a piac folytonosságának fenntartása tekintetéből ezt nekünk hiányolnunk kell» Ha már nem hozta be a hiányzó menynyiséget és ilymódon egy űrrel kellett számolni, legalább arra kellett volna törekednie, hogy a most már meglévő helyzetben keresse meg az optimális megoldást. A meglévő helyzet az volt, hogy adva volt bizonyos sertésállomány és bizonyos tengeriállomány, tehát neki gondoskodnia kellett volna arról, hogy ezek egymástól el ne választódjanak, hogy el ne menjen a kukorica a sertéstől, neki a kettő közt harmóniát kellett volna teremtenie. Ezzel szemben mit tett a kormány? Azt a helyzetet teremtette, hogy az augusztus 26-i áraknál — amennyiben ekkor kimondotta, hogy minden cikk árát ezen a nívón rögzíti... (Gruber Lajosr Elmulasztotta!) A kormány nem mulasztotta ei, hanem intézkedett, — és itt volt a hiba — intézkedett olyanformán, hogy a kukoricát felszabadította. Világos volt, hogy a felszabadított kukorica ki fog szaladni. Ez mindenki előtt világos volt, csak a kormány előtt nem volt világos. Diszpatritás származott, amit még mindig tétlenül nézett a kormány. Végül a disznó ára annyira lement, — én hallottam megjegyzéseket a közelálló körökből, amikor majdnem örömmel újságolták, ami a dolgok meg nem értésének bizonyos jelét mutatja — hogy az elmúlt év szeptemberében az I.-a uradalmi sertés 115 filléres ára októberben lement 114-re, novemberben 110-re, decemberben 106-ra. Ekkor ' már mindenki látta, hogy a krízis jelei kezdenek kibontakozni. Világos volt. hogy tömegfelhajtás, végkiárusítás folyik a disznóállományunkban. Ügy látom azonban, a kormány nyugodtan nézte a fejlődést és igazoltnak látta politikáját, hogy nem kellett volna kukoricát behoznia. A primér-következmény az volt, hogy minden disznót igyekeztek úgy ahogy volt, piacra hajtani és a hizlalás! tevékenység lényegesen 67*