Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

Az országgyűlés képviselőházának 152. Endre közbeszól.) így van ez is, nem úgy* mint a Sehusehnigg-esetben. (Palló Imre: Schuschnigg itt sem log győzni! -^ Felkiáltá­sok a szétsobalolaalon: Nem győz! — Bajcsy­Zsilinszky Endre közbeszól.) Ne méltóztassék jósolgatni. Ha valaki így megbukott, méltóz­tassék abbahagyni a jóslást. (Derültség és taps a szétsőoaloldalon.) Ebben a szektorban tehát mezőgazdaságunknak élnie kell azokkal a le­hetőségekkel, amelyek számunkra • egy ilyen nagy barátunk szomszédságában kínálkoznak. Arra gondolok, hogy ha ügyes politikát csinálunk, akkor módunkban lesz olyan hely­zetet elfoglalni a Németbirodalom szomszédsá­gában, mint amilyen helyzetet Dánia és Hol­landia foglalt el az angol birodalom szomszéd­ságában: meggazdagodhatunk abból, nogy en­nek az országnak élelmiszereket szállítunk, ne­mesebb kivitelben, mint a szántóföldi primer termékek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De ha ezt el akarjuk érni, akkor nekünk erre a politikára rá kell állnunk, akkor nekünk ezt magunk elé kell tűznünk, különösen azokban az időkben, amikor -a vevőnek a megszerzése a mi számunkra könnvebb is. mert hiszen ez az ország ma rá van utalva produktumainkra. Már előre dolgoznunk kell tehát kereskedői gondossággal azon, hogy némileg lekötelezzük őt, hogy hivatkozhassunk arra, hogy akkor is szállítottunk neki, amikor nehéz helyzetben voltunk, amikor ez a szállítás nekünk is kü­lönös gondoskodást és áldozatokat jelentett. Nem szabad tehát előfordulnia annak, hog-y ezt a piacot ezekben az időkben majdnem ihogy elhanyagoljuk. > Rámutatok arra, hogy ezelőtt egy eszten­dővel mindenki világosan láthatta, hogy ku­koricatermésünk kevesebb, mint lenni szokott és a kormánynak is látnia kellett ezt... (Baj­csy-Zsilinszky Endre: Magyar denunciálás ez! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: No! No! — Szöllősi Jenő: Mi volt Sclmsehniggal? — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: A képviselő urat ismételten figyel­meztetem, ne szóljon közbe, főleg pedig ne te­gyen olyan közbeszólásokat, amelyek polé­miára vezetnek. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Kunder Antal: Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy az előadó úr elő­adásában hangsúlyozta a piacok megszrzésé­nek és megtartásának a nemzetgazdaság szempontjából való jelentőségét. Ezzel teljes mértekben egyetértek. Mi a német piacot a magunk számára hosszú éveken keresztül folytatott okos külpolitikával és gazdaság­politikával megszereztük. Nem szabad tehát ezt a piacot kockáztatnunk, hanem továbbra is meg kell tartanunk, (Élénk helyeslés jobb­felbl és a szélsöbaloldalon.) annál is inkább, mert a későbbi jövőben ennek a piacnak na­gyobb fontosságát látom, mint amilyen volt az elmúlt esztendők helyzetében. (Bajcsy­Zsilinszky Endre közbeszól.) Ne méltóztassék mindig közbeszólni. Még egyszer utolj ára ké­rem a közbeszóló képviselő urat... (Bajcsy-, Zsilinszky Endre: Jogom van közbeszólni! — Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hallgasson! Rendre! Rendre! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A szónok urat kérem, ne méltóztassék minden egyes közbeszólóval polemizálni, mert kifogy az időből. Bajcsy-Zsilinszky képviselő urat pedig figyelmeztetem arra, hogy a házszabá­lyok érteimében nincs joga közbeszólni. (De­rültség.) Tessék folytatni. i ± Kunder Antal: Egy kérdést már tisztáz­ülése 19W november l^-én, csütörtökön. 419 tunk, nézzük a továbbiakat. (Zaj. — Elnök csenget.) Az elmúlt esztendőben világosan lát­tuk azt, hogy kukoricatermésünk 5—6 millió métermázsával kevesebb lesz, mint normális esztendőkben lenni szokott. A kormány is tudta ezt, hiszen kiadta a hivatalos termés­becslést, amelyben benne volt a 25 millió mázsa. 27—28 millió métermázsa szokott lenni a termés, hiányzik tehát az általam megjelölt mennyiség. Ha azt a gazdaságpolitikát foly­tatjuk, hogy nemesebb produktumok szállítói akarunk lenni nyugati piacokon, akkor kel­lett hogy a kormány ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék és azt mondja: ha én be nem hozom, valamiféle formában elő nem terem­tem ezt a kukoricát, — amely megfelel nagy­jában egy 1—1.5 millió darab disznó hizlalá­sához szükséges mennyiségnek; attól függ, hogy milyen súlyra hizlalom ki őket — akkor ez az én malac- és süldőállományomból, amely kereken 3 millió darab, ennek a meny­nyiségnek hízott állapotban való kiesését kell, hogy jelentse. Ha tehát a kormánynak meg­van a programmja, a messzebbreszóló gazda­sági koncepciója, akkor a felett gondolkoznia kellett volna. Ezzel szemben azt látom a sta­tisztikából^ hogy kukoricabehozatal csak a következő év tavaszán volt elsőízben és akkor is olyan kicsiny mennyiség volt a behozatal, amely a szükséglet mellett alig számított. (Mokcsay Dezső: 30 pengős áron!) Ezt a kor­mány elmulasztotta. Hogy oka volt rá vagy nem volt oka, azt mi nem tudjuk, de a piac­szerzés, a piac folytonosságának fenntartása tekintetéből ezt nekünk hiányolnunk kell» Ha már nem hozta be a hiányzó meny­nyiséget és ilymódon egy űrrel kellett szá­molni, legalább arra kellett volna törekednie, hogy a most már meglévő helyzetben keresse meg az optimális megoldást. A meglévő helyzet az volt, hogy adva volt bizonyos sertésállomány és bizonyos tengeri­állomány, tehát neki gondoskodnia kellett volna arról, hogy ezek egymástól el ne válasz­tódjanak, hogy el ne menjen a kukorica a ser­téstől, neki a kettő közt harmóniát kellett volna teremtenie. Ezzel szemben mit tett a kor­mány? Azt a helyzetet teremtette, hogy az augusztus 26-i áraknál — amennyiben ekkor kimondotta, hogy minden cikk árát ezen a ní­vón rögzíti... (Gruber Lajosr Elmulasztotta!) A kormány nem mulasztotta ei, hanem intéz­kedett, — és itt volt a hiba — intézkedett olyanformán, hogy a kukoricát felszabadította. Világos volt, hogy a felszabadított kukorica ki fog szaladni. Ez mindenki előtt világos volt, csak a kormány előtt nem volt világos. Diszpa­tritás származott, amit még mindig tétlenül nézett a kormány. Végül a disznó ára annyira lement, — én hallottam megjegyzéseket a kö­zelálló körökből, amikor majdnem örömmel újságolták, ami a dolgok meg nem értésének bizonyos jelét mutatja — hogy az elmúlt év szeptemberében az I.-a uradalmi sertés 115 fil­léres ára októberben lement 114-re, november­ben 110-re, decemberben 106-ra. Ekkor ' már mindenki látta, hogy a krízis jelei kezdenek ki­bontakozni. Világos volt. hogy tömegfelhajtás, végkiárusítás folyik a disznóállományunkban. Ügy látom azonban, a kormány nyugodtan nézte a fejlődést és igazoltnak látta politiká­ját, hogy nem kellett volna kukoricát behoz­nia. A primér-következmény az volt, hogy min­den disznót igyekeztek úgy ahogy volt, piacra hajtani és a hizlalás! tevékenység lényegesen 67*

Next

/
Oldalképek
Tartalom