Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

Az országgyűlés képviselőházának 152. ülése 19 UO november 14,-én, csütörtökön, ill már most hivatkozom arra, hogy ez a passzivitás különösen akkor jelentkezik, ha a múlt év szeptember elsejétől az idei év .augusztusának végéig való forgalmat vizsgáljuk, amikor is a kereskedelmi mérleg valóban 20—25 millió pengős negatívumot mutat. Ennek azonban kót öfek van, két olyan oka, amely előtt meg kdl hajolni. Az egyik az, hogy a kész ipari áruk Magyarországra való importja a múlt év szeptemberétől mostanig megnőtt. Éspedig megnőtt két ok következtében: Egyfelől azért, mert a nemzeti védelem érdekében szükséges javak tömeges importjáról volt szó. Másfelől pedig azért, inert a hazai ipar ugyanebből a célból olyan mértékben volt foglalkoztatva, hogy kénytelenek voltunk olyan fogyasztási javakat is importálni amelyeket különben a magyar ipar maga tudott volna előállítani. A másik ok pedig az, hogy az idei év tavaszán, február-március tájékán, amikor még nem tört ki az a diadalmas háborúsorozat, amelynek során a Skandináv-félsziget sorsa, valamint Hollandiáé, Belgiumé és Franciaországé mepecsételődött, a világpiacon a nyersanyagokban olcsóbbodás mutatkozott és szemben az előző elgondolással, a kormány megragadta az alkalmat és amennyire csak lehetett, hozott be nyersanyagokat Genován és Trieszten keresztül. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ennek & nyersanyagbehozatalnak átmeneti növekedése egyik — menynyire szerencsés 'i- oka annak, hogy külkereskedelmi mérlegünk passzívvá vált. Aki azonban ezt a két momentumot esetleg kifogásolná, annak azt kell mondanom, hogy szembehelyezkednek a külkereskedelemnek a nemzeti gazdaság életében való szerepével. T. Ház! A külkereskedelemről szólva, nem új dolgot mondok akkor, amikor én is hivatkozom arra, hogy merőben más a mai idők magyar külkereskedelmének összetétele, mint amilyen volt már egy-két, vagy három évvel ezelőtt. Ez a kereskedelem más irányokban kénytelen most piacokat keresni a maga számára, akár mint vásárló, akár mint eladó (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és igen valószínű, hogy a világháborút követőleg, annakidején, amikor — a végleges átrendeződés után — a kereskedelem a normális idők munkáját veheti fel, a már ma kialakult helyzet olyan mértékben fog átütő erővel bírni, hogy hatásait hosszú időkön át éreztetni fogja. De éppen az a körülmény, hogy a mai idők külső és — ezzel összef üggően^ — belső kereskedelme előtt más utak és irányok vannak, mintsem a tegnapi és a tegnapelőtti kereskedelem előtt, teszi azt kötelességgé, hogy a kereskedelem problémáival valóban olyan hivatottsággal és komolysággal foglalkozzunk, mint ahogy azt teszi a kereskedelmi minisztérium költségvetése, amikor régebben szinte a misztikus ködben elbujt tételeket is nyíltan és világosan az ország elé tár a költségvetés rendjében, annak keretében. Ez a világosság, ez a határozottság az, amely bennem azt a reményt kelti, hogy a kereskedelemnek annyira kívánatos szervezése valóban úgy fog történni, amely az új kereskedelem a magyar és nemzeti irányban és a keresztény eszme jegyében magasabb fokra emelkedik, mint ahol a múlt idők kereskedelme volt. T. Ház! Valahogyan eszembe jut a nagy magyar statisztikusnak, Fényes Eleknek egy mpndása. Fényes Eleké, aki 1847-ben MagyarÉÊPVISELOHÂZT ttAPLÖ

VII. "'- ' ország statisztikáját feldolgozván és abban á kereskedelem kérdésével foglalkozván, azt mondotta, hogy Magyarországon sokat foglalkoznak a folyóvizek szabályozásával, sokat a hajózással, még talán a vasutakkal is. De egyáltalán nem foglalkoznak a kereskedelemmel. Én végtelen örömmel látom, hogy a most tárgyalt költségvetés a kereskedelemmel nagyon is behatóan, érdemesen és korszerűen foglalkozik és ezért azt a kormány és a miniszter úr iránt a legteljesebb bizalommal elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Kunder Antal! Elnök: Kunder Antal képviselő urat illeti á szó. Kunder Antal: T. Képviselőház! Abban reménykedtem, hogy belekapcsolódva az előttem szólott kormánypárti vezérszónok úr témáiba» itt közöttünk, kormánypárt és ellenzék között a kereskedelempolitikát és általában a gazdasági vonalvezetést illetően érdemi vita fog kifejlődni. Sajnálattal kell azonban megállapítanom a negyedórák elmultával, hogy ez a reményein hiúnak bizonyult, mert azokban a megállapításokban, hogy a belkereskedelem voluménje többszöröse a külkereskedelemnek, hogy a belkereskedelem volumen jenek értékét 40tt millió pengőre becsüljük, hogy a kereskedelem keresztényesítése hasznos és a nemzet érdekében álló feladat... (Laky Dezső közbeszól, — Egy hang a baloldalon: Ne zavarja!} Elnök: Csendet kérek! Kunder Antal: Kérem Laky képviselő úr, én^ nyugodtan végighallgattam az előadását,, méltóztassék engem is nyugodtan meghallgatni, ÍLaky Dezső: Tárgyi tévedésben van!) amennyiben pedig észrevétele van, méltóztassék a vita későbbi részében, az apropriációs vitában válaszolni, és én megígérem, hogy azt éppen olyan objektív formában fogom megválaszolni, mint ahogyan most tenni fogom, és éppen olyan nyugodtan fogom akkor is végighallgatni, mint ahogyan most az elmúlt negyedórában tettem. Tehát ezekben a témákban, tudnillik, hogy a belső kereskedelmi forgalmunk volumen je 400 millió pengő, (Laky Dezső: Az 10 milliárd, kérem! — Elnök csenget.) helyesebben mondva, a belső kereskedelem révén a nemzeti jövedelembe belekerülő volumen összege 400 millió pengő, hogy a kereskedelemnek keresztényesítése hasznos feladat a nemzet szempontjából, hogy idegenkedés mutatkozik a kereskedelmi pályával szemben — ezt ugyan ma nem lehet ilyen határoozttan megállapítani — 'ezekben a témákban, sajnos, egyet kell értenünk. Az egyetlen téma, ahol vita fejlődhetik ki. a külkereskedelmi helyzet mikénti alakulásával volna kapcsolatos, ahol sajnálattal kell nekem megállapítanom azt, hogy statisztikai számok nem állnak rendelkezésünkre. Miután azonban szemrehányás ért bennünket abban a tekintetben, hogy mi elmulasztottuk a megelőző esztendőkben nyersanyagstokkunkat az országban úgy felnövelni, amennyire a helyzet komolysága megkívánta volna, és hogy. e hiányt pótolták volna a bennünket követő kormányok, legyen szabad rámutatnom arra, a nélkül, hogy számok ismeretével bírnék, — nem a mi hibánkból, én szívesen elolvastam volna azokat — hogy úgy értesültem, hogy az elmúlt esztendőben, a háborús évben az angol ellenőrzés k&67 '7:.*':.