Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

íteü Az' országgyűlés képviselöházcinük 152 remfcett, már a békében a megfelelő modern terepszínre legyenek átfestve. (Helyeslés « szélsőbaloldalon.) Nem kívánok olyan anyagi megterhelést a magánosokra nézve, ami nem teljesíthető, viszont mint katona megállapítha­tom, hogy közérdek és elsőrangú honvédelmi érdek, hogy ezek a gépjármüvek egy színűek le­gyenek. (Falló Imre: Ne menjenek a színésznők szépségversenyre velük!) Végezetül megállapítom, hogy nacionalista ás szociális munkás- és katonaállamot akarunk építeni, ennek az alapozását pedig a naciona­lista és szociális eszme, valamint a munkás­és a katonanemzet adja meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Ez csak a munkás­és katonaerényeken épülhet fel. . A honvédelmi miniszter úr iránt a legtelje­sebb bizalom tölt el, őt katonaszolgálatom hosszú tapasztalatával kész vagyok bármikor támogatni, ellenben látom, hogy a kormány­zat eme hasznos és hazafias erőfeszítéseit anyagiakban nem kellően honorálja, a költség­vetést nincs módomban elfogadni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Vajna Gábor. Elnök: Vajna képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! Tegnap, a külügyi vita alkalmával mondott beszédemet azzal fe­jeztem be, amit Zrínyi Miklós mondott, hogy »a magyarnak legjobb külpolitikája mindig a magyar katona vitézi erénye volt és ezután is az kell, hogy maradjon«. Ezt akarom bekap­csolni a mai honvédelmi költségvetési vitabeli felszólalásomba is. Ez a zrínyimiklósi utasítás tulajdonkép­pen megmondja nekünk, mit kell tennünk. A haza érdekében a belső élet biztosítása, élet­lehetőségek teremtése végett helyes, egyenes és célszerű külpolitikát kell folytatnunk s ha oz a külpolitika le van szegezve, akkor ennek megfelelően erős fegyveres erőt kell fenntar­tanunk, hogy a külügyminiszter szavának, a magyar államhatalomnak súlyt és tekintélyt tudjunk kölcsönözni. Csak a közelmúlt nagy világpolitikai ese­ményeire hivatkozom. Húsz esztendőn keresz­tül a népszövetségnek csúfolt sóhivatal csak mindig arról határozgatott: mikor ülnek össze megint, hogy újból határozzanak, hogy mikoi üléseznek. Többezer kérvény nyújtatott be, de nem intéztekkel a kérvényeket. Itt volt a né­met Saar-vidéki megszállás, a német nép meg­aláztatása. Amikor Hitler Adolf a német had­seregét felszerelte és 1938 őszén ennek a nép­szövetségi sóhivatalnak az asztalára vágva azt mondotta, hogy követelem népem jogait nem holnapután és nem holnap, hanem most rög­tön, az a jó öreg Chamberlain, -aki — Isten nyugosztalja — a közelmúltban halt meg, azon­nal repülőgépre ült közismert parapléjával és repült Godesbergbe és Münchenbe, hogy azzal a kisemberrel, azzal a sokat kigúnyolt Hitler Adolffal tárgyaljon és mind ő, mind az egész diadalmas és győztes nagyantant, majd a Szovjet is sürgősen siettek kijelenteni, hogy ők csak kollektív intézkedésre és támogatásra kaphatók és a cseh kérdésben a cseh szövetsé­gest elejtettek. Ha Hitler Adolfnak nem lett volna az a nagy ereje, amelyet a nemzeti szo­cializmus és az abban nevelt ifjú generáció és az erős hadsereg reprezentált, akkor hiába kiabált volna, mert kiáltása a pusztába hang­zott volna el. Tudom azt és tisztában vagyok azzal, hogy mi, .Magyarország, Németországhoz képest egy ülésé Î940 november lJt-&n } .csidörtÖk(yfL kis állam vagyunk. (Horváth Géza: De erős I) Ha azonban itt benn az országbán erős had­sereget, lelki békét tudunk építeni, magyar egységet tudunk teremteni és erős magyar hadsereget tudunk felépíteni, akkor külügy­miniszterünk szava odakinn minden irányban másként fog hangzani, másként fognak ben­nünket megbecsülni és másként fogunk tudni mi itt benn az országban is élni és véreink kinn, messze idegen országokban és tengere­ken túl is. Ne vitatkozzunk most azon, hogy a m. kir. honvédség fejlesztése a jelenlegi kormánynak vagy kinek az érdeme. Én ezt szóvá sem tettem volna, ha az előttem felszólalt Faragó képvi­selő úr nem mondotta volna azt, hogy ez a. had­seregfejlesztés a kormány érdeme. (Vitéz ßartha Károly honvédelmi miniszter: Nem úgy mondotta!) Ne feledkezzünk meg Gömbös Gyuláról, (vitéz Bartha Károly honvédelmi mi­niszter: Nem kívánom ezt az érdemet á magam részére kisajátítani!) Meghallgatom a minisz­ter urat s azonnal felelek. Ki kell jelentenünk azt, hogy Gömbös Gvula annakidején, amikor még itt volt az idegen ellenőrző szervezet a magyar nemzet nyakán^sok nehézség közepette sokszáz millióval elindította a honvédség fej­lesztését, amiről a jelenlévő miniszter úr, azt hiszem, mint akkori anyagi csoportfőnök, na­gyon jól tájékozva lehet, (vitéz Êartha Károly honvédelmi miniszter: Magam hajtottam végre!) Nem akarok számadatokkal előállani, mert ez nem tartozik sem ma, sem később a nagy nyilvánosság elé. Azután pedig Darányi miniszterelnök volt az, aki győri beszédében leszögezte a honvéd­ség fejlesztésének a szükégességét és a Nemzeti Bank akkori elnökét, mint erre alkalmas em­bert, aki ennek a hatalmas összegnek előte­remtését lehetségesnek tartotta és végre is hajtotta, csúcsminiszteri minőségben meghívta a kormányba. Ez a csúcsminiszter, mindnyájan nagyon jól tudjuk, Imrédy Béla igen %. képvi­selőtársmik volt. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.} Elismerem azt is, hogy a legnehezebb munka a nehéz kő elgurítása, megemelése volt. mert a »Nem akarok katonát látni!« szellem még so­káig itt volt a nyakunkon és annak a szabad­kőműves szellemnek a képviselői kinn voltak Amerikában is és megkoszorúzták annakideién Kossuth Lajos szobrát s ugyanoda tették le itt a magyar szabadkőművesek a piros-fehér-zöld­színű magyar koszorút, ahol a m. kir. kormány és a magyar nemzeti szervezetek helyezték el koszorúikat. Ezt a szellemet meg kellett törni s ennek a szellemnek megtörését, a nehéz kő elgurítását, néhai Gömbös Gyula kezdte meg. A következő lépés néhai Darányi Kálmán volt miniszterelnök úr és Imrédy Béla igen t. képviselőtársunk érdeme. A jelenlegi kormány már ezen a járt úton haladva sokkal könnyebb viszonyok között mehetett előre. (Tószt Lásiló közbeszól.) Én nem szoktam a képviselő urat zavarni. Nagyon szívesen meghallgatom a képviselő urat, ha feláll és a folyosón is szíve­sen rendelkezésére állok, de hallgasson meg engem is nyugodtan. Nem akarom a jelenlegi kormány érdemeit e téren tagadni, de méltóztassanak elismerni, hogy a nehéz kő elgurítása után már minden könnyebben ment, csak az a baj, hogy annak­idején igen sok nehézség volt és a hadsereg­felszerelés későn indult meg. A hadseregfelsze­relésre bármennyi pénzt kaphatott volna a jelenlegi honvédelmi miniszter úr, nem tehe­tett . volna i olyan mértékben őleget ennek,. mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom