Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-152
Az, országgyűlés .képviselőházának 152, \ letesnek tartom mindaddig, amíg a tisztikarnak mint tisztigyűlésnek, valamint a miniszternek engedélyétől van függővé téve a tiszt nősülése, nem tartom azonban ma már idő' szerűnek a kauciót. Ez teljesen idejét múlt va lami. Ma már a tiszt társadalmi állásának megfelelően meg tudja találni a módot, hogy hitvesét, ha szűkreszabottan is, eltartsa. Hála Istennek, a tisztikar intelligenciája és nevelése íolytán sohasem voit a tiszt magánéletp olyan, hogy kivetni valót tartalmazott volna Ma már mindenesetre meg kell állapítanunk, hogy olyan változás következett be, hogy valahogyan ma időszerűtlen dolog ajándékot elfogadni egy házasság révén rokonságba került szülőpártói, amikor a tiszt a társadalom egyik első rétegéhez tartozik. (Igaz! Ügy van!) Ez az egyik dolog. A másik dolog, amire a honvédelmi miniszter úr figyelmét — úgy látom — nem igen kell felhívnom, mert hiszen e téren is történtek már komoly lépések, az, hogy a tisztek családjába házasság révén zsidó nő ne kerülhessen be. (Vitéz Jßartha Károly honvédelmi miniszter: INem is kerül!) Itt kell megemlítenem a családi pótlék kérdését is. Én a családi pótlék összegét egyenesen nevetségesnek tartom, (igaz! ü gy van! a szélsőbalolaaíon.) Vagy ne vegyük tudomásul, hogy a családi pótlék mint ilyen, létezik, vagy tessék azt progresszíven, emelkedőén úgy megállapítani gyermekenként, hogy minden első, harmadik és ötödik gyermeknél emelkedjék, de már az alapösszeg is legalább 50 pengő legyen. (Helyeslés a szélsőba.oldalon.) Meg kell emlékeznem azokról is, akik talán a legnagyobb áldozatot hozzák és hozták a nemzetért, akikről azonban édeskevés gondoskodás történt, ezek pedig a hadiözvegyek és a hadiárvák. Ezeknek az özvegyeknek és árváknak azért az áldozatért, hogy övéik otthagyták életüket a hazáért a háborúban, azzal tartoznék a nemzet, hogy ezeknek a nemzetért legnagyobb áldozatot hozóknak a könnyeit, amelyek húsz év óta kiapadhatatlanok. végre egy gesztussal letörülje. T. Ház! Az előléptetésekkel kapcsolatosan vissza kell térnem egy megoldásra, amelyben, úgy érzem, hogy mind a miniszter úrral, mind a tisztikar nagy részé vei egyetértek, amikor lehetővé kérem tenni azt, hogy az egészen kiválóan, kimagaslóan minősített altisztek is elérhessék a tiszti rendfokozatot. Ez nagyon kevés altisztet, illetve allhadnagyot érint, viszont mint gesztus kitűnően nevelő és ambíciót keltő és — nota bene — az összes nyugati államoknál be van már vezetve. Meg kell még említenem a hadirokkantak. kérdését, amelyről olyan szépen beszélt előttem szólott igen t. képviselőtársam. Csak anynyiban érintem ezt a kérdést, hogy a hadirokkantkérdés valóban megérdemli azt, hogy végre foglalkozzunk vele. Ezzel kapcsolatosan én talán továbbmennék. Erről ugyan nem esett szó, de én minden körülmények között elő kell hogy hozzam azt, hogy egy mozgósítási előzetes előkészítésen kívül létezik egy úgynevezett lelki mozgósítás is. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A lelki mozgósítás alatt azt értem, hogy a mozgósított haderő szempontjából, illetve annak használhatósága szempontjából nem közömbös, hogy milyen lelkiállapotban indul az a harcterekre. (Ügy van! Ügy van! a szélscbaloldalon.) Ha az a bevonult ember tudja, hogy az állam az ő hozzátartozúirél otthon grondoskodik, akkor az a harcos Ï940 november 14-én,, csütörtökön. 39l magyar harcos lesz, akire aid ezer éven keresztül büszkék voltunk és akit a jövőben is így akarunk látni. (Bodor Mártom: Ezért kell a földbirtokreform!) ) Egy közelmúltból való szomorú jelenséget kell előhoznom a lelki mozgósítottsáig előkészítésével kapcsolatban. Látom, hogy a nyári mozgósítási időben bevonultak, — főként a legénység, mert hiszen a tisztikarról nem beszélhetek — megtéve kötelességüket, leszerelve, télikabát nélkül lézengnek az utcákon. Ez anomália, amelyet minden körülmények között meg kell szüntetni, mert ez nem jó vért szül. Intézkedő törvényeket kérünk arra, hogy ezek szent szolgálatuk következtében ne veszíthessék el az állásukat, hanem oda igenis visszatérhessenek, azonkívül legalább egy rend ruhát kapjanak, amikor a katonai szolgálatból elbocsátják őket. T. Ház! Mej£ kell még említenem, hogy á zsidó munka táborokkal kapcsolatosan kapott értesüléseim szerint panasz merült fel arra vo^ natkozólag, hogy ezeket a zsidó munkásokat egyes munkatáborokban nemzetiszínű karszalaggal látták el. Ez visszatetszést szül, mert nekünk annyira szent jelvényünk a mi nemzeti színünk, akár karszalag, akár zászló formájában alkalmazzuk is, hogy én ezeket a színeket a borotvát és egyéb »tisztogatási« eszközöket nem ismerő lengyel zsidók karján nem szívesen látom. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalolda' Ion. — Palló Imre: Sárgafoltot nekik, meg kaftánt!) Én talán azt tanácsolnám, hogy ezeket a zsidófajtájúakat fajúknak és nekik inkább megfelelő karszalaggal lássuk el a jövőben. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Sárgafoltot/) Horváth igen t. képviselőtársam beszélt a tiszti szakképzettség fejlesztéséről. Ezzel kapcsolatosan csak annyit kérnék a miniszter úrtól, hogy ezekre a tiszti szakképző helyekre jelentkező is legyen, méltóztassék ezeknek az előléptetését egy kissé megjavítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert ma már úgy látom és úgy veszem észre, hogy nincsen mindig jelentkező, így gazdásztisztnek sem akar menni senki. Miért! Mert jóval nehezebben lép elő 1 , mint a csapatnál. Sőt hadbiztosnak és^ számtisztnek sem mennek és a jövőben odajutunk, hogy ezeket majd kötéllel kell fogni. T. Ház! Én kérem, de majdnem azt mondanám, hogy követelem a hadiüzemek mielőbbi és legiövidebb időn belül való államosítását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Minden körülmények között tessék módját találni annak, hogy ezek kisajátíthatok legyenek. Ha az állami költségvetés keretében erre elegendő pénz nem áll rendelkezésre, akkor méltóztassék ezeket állami értékpapírokkal kifizetni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) de minden körülmények között kisajátítani és amíg nincsenek kisajátítva, addig feltétlenül a legalaposabb honvédelmi ellenőrzés alá helyezni. (Horváth Géza: És a bányák élelmezését is katonai kézbn' Minden katonai üzemnél!) Még egyet vagyok kénytelen megemlíteni és itt szerénytelenség nélkül legyen niondva, én ezzel a propozícióval már három évvel ezelőtt, még tényleges katonakoromban fordultam a kormányhoz. Azóta úgy érzem, elégtétellel, hogy jó volt a gondolatom, mert Németország és Olaszország most vezették ezt be a háború alatt. Én tehát kérem a miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy a magántulajdonban lévő. de mozgósítás tárgyát képezhető gépjárművek, amelyek a hupikéktől a világossárgáig minden színben szerepeltek a mozgósítás alatt, ami meglehetősen nagy kontrasztot ter
