Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

aöÖ Az .országgyűlés képviselőMzánalc 152. ülése Î940 november H-én, csutovioh'ôïL Halmai János: T. Házi Örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy a honvédelmi költségvetéssel kapcsolatban felszólalhassak, mert katonalelkem minden melegével föl kell karolnom mindazt, amit a fegyveres hatalom továbbfejlesztését van hivatva szolgálni. Itt megelégedéssel kell megállapítanom, hogy ma nár nem mondhatjuk magunkról azt, hogy egészen gyönge áilam vagyunk és az évtizeXek mulasztásával szemben ma már olyan stádiumba jutott honvédségünk, amelyért úgy a honvédelmi minisztr úrnak, mint az ezirányú és ezirányban ténykedő munkatársainak hálás köszönetet kell,mondani. Szeretném tudni, hogy az az erőfeszítés, amely az utóbbi hónapokban és években történt, csak kezdet és nem befejezése a honvédség továbbfejlesztésének. Honvédelem-politikánk egyetlen lehetséges és korszerű feladata a fegyveres nemzetnek valósággá való kiépítéssé. Ősi katona-nemzet voltunk, fiatal, modern fegyveres nemzetté kell, hogy váljunk. Az ehhez való hivatottságunk, a tisztikar hazafias szelleme, a tisztikar és a legénység kitűnő katonás magatartása mindenesetre biztosíték erre. Ezzel szemben azonban szomorúan konstatálom, hogy a másik adottság, amely szükséges ahhoz, hogy célunkat elérjük, a pénz kérdése, még nincsen megadva. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szomorúan állapítom meg, hogy körülbelül 2 milliárdnyi Összeget felölelő költségvetésünknek a honvédelmi tárcát érintő költségvetési kerete esak körülbelül 386 millió pengőt ér el, ami még nem is egyötöde a költségvetésnek. If a a ma rohanó, a világot átalakító és minden nemzet végső megfeszítését és erejét megkívánó követelményt vesszük alapul, ha azt nézzük, hogy a világ összes államainál a honvédelem költségvetése 50 százalék körül vagy sok helyen e fölött mozog, akkor e tekintetben a pénzügyminiszter úrral szemben bizalmatlanságot kell kifejeznem és meg kell állapítanom, hogy honvédelmünket nagyon szűkmarkúan dotálták. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Költségvetésünk mostohaságának tudható be, hogy tiszti, altiszti, leventenevelési intézményeink a legnagyobb gondokkal küzdenek és hogy a szent cílnak nagy részben mégis megfelelnek, ez a iiváló vezetésnek tudható be. A pénzügyminiszter úrnak nem akarok itt tanáccsal szolgálni, csupán megemlítem, hogy a költségvetés ker€ tén kívül -— amely költségvetés az adófizetők nehéz filléreiből kell hogy táplálkozzék ós az adófizetést mint tehertételt már úgyis elvittük a maximális hat>írig — van még lehetőség pénz előteremtésére. A pénzügyminisztérium egyszerűen kövesse azokat a példákat, amelyeket az elmúlt világháború alatt legyőz ütt és, győző államok egyaránt igazságosan, törvényes eszközök között használtak. Tessék a pénzügyminiszter úrnak megállapítani az 19] 3. évi egyénenkénti va- ( gyonálladékot, veiïye el a felmentetteknek a háború alatt szerzett vagyonát és mindjárt lesz erre pénz. Egy másik, nem télre akarom felhívni úr szíves figyelmét, részt illeti, a honvédelmi megkötöttségek Azokat az apró-cs rolni, amelyek gyógyítására -~ m)3g a'miniszter úr mindent a pénzzel összefüggő téa honvédelmi miniszter Hiszen ami a pénzügyi miniszter úr bizonyos kell hogy mozogjon. sebeket akarom felsogyíthatók és amelyeknek Î vagyok róla győződve — el fog követni. Az előléptetés a tisztikarnál és a honvédség keretében a, tisztviselői karnál sok kívánnivalót hagy hatra és azt hiszem, nagyon sok bajtárs neveben beszélek, amikor például megemlítem azokat a kirívó példákat, hogy valaki egy rangosztályban 2i—25 év alatt csak egyetlenegyszer lép magasabb fokozatba. Ezt meg kell szüntetni, mert ez még a polgári életben is kirívó. Egy másik ügy taglalásához meg kell említenem, bár távol akarok maradni katonafilozófiai fejtegetésektől, minden hadsereg alapját a harcászat és a hadászat elmélete nyújtja. A harcászatnak és hadászatnak alapelméletét a ranlt századnak egy katonafilozófusa, Clausewitz porosz tábornok állította fel, mégpedig úgy, hogy a harcászat a küzdő erőknek harcra való alkalmazása egy ütközet megnyerése érdekében, míg a hadászat az egyes ütközetek kapesolatbahozatala a végleges győzelem kivívása érdekében. A tengelyhatalmak hadseregüket úgy építették fel, hogy a harcászat és hadászat elméletét egyesítve, a hadjárat egyetlen, de folyamatosan ható ütközetre van felépítve. Ennek a harcmodornak korszerű és természetes követelménye a kezdeményezés és a gyorsaság. Hogy a harcászat és hadászat kezdeményezésének és gyorsaságának elméletén felépült haderő tökéletes legyen, ennek egyik alapját kell hogy képezze a pénz- ós anyagellátás zavartalan üteme, szaknyelven a gazdászatközigazgatási szolgálat. A tengelyhatalmak gazdászatközigazgatási szolgálata egészen kiválóan funkcionál. A jelen háborúról pedig mesállapítható, hogy igen jótékony hatása volt ennek előre való tökéletes felépítése a mögöttes országrészek polgári életére is. Nálunk a hadsereg gazdászatközigazgatási szolgálatának a mintegy 800 évi tapasztalaton nyugvó -1897:XX. te. az alapja. Ez a törvény a hadsereg ellátását, illetőleg anyagellátását három tényezőre bizza: az utalványozó hatóságra, a számadóra és a számvevőre. Az utalványozó, vagyis igazgató hatóság utalványoz és irányítja a gazdálkodást, a számadó végrehajt és gazdálkodik, a számvevőség pedig ellenőriz. A mai honvédségnél oz másképpen van. A hadsereg pénz- és anyagellátását ezidőszerint tulajdonképpen öt szerv végzi: az igazgató hatóság, az anyagi vezérkar, a hadbiztos, a gazdászatitiszt és a számtiszt. Nem itt a hiba, hanem nagyon sokszor előfordul, hogy az öt szerv szolgálata úgy oszlik meg, hogy a hivatások egymással önkéntelenül felcserélődnek, dacára az 1897:XX. te. 87. §-ának, amely, szerint önállóan kellene, hogy működjék például az ellenőrzésre^ hivatott számvevőség, és egyedül és kizárólag a miniszternek van alárendelve; ezidőszerint azonban az igazgató hatóságnak van alárendelve, fegyelmileg is odatartozik és az is minősíti, ami pedig a szolgálat ellátásával ós minőségével Összeférhetetlen. Az pedig egyenesen tarthatatlan, hogy ennek a szervezetnek főnöke nem testületbeli. Az 1897:XX. te. 8. §-a, valamint az 1883:1. t.-c. 17. §-a elpírja, hogy a főnököt a testületből kell megválasztani, ennek be nem tartása pedig olyan vérkeringési zavart okoz, amely a honvédség gazdászatközigazgatására néha bénítólag hat. Kérem a miniszter urat, hogy ezt a visszásságot méltóztassék megszüntetni. Említést szeretnék tenni egy másik fájó sebről, amely a tisztikar egészét érinti, ez pf>dig a tisztikar nősülése. Én a tisztikar nősülésének módját töké-