Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-137
Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 19 AO október 9-én, szerdán. 27 ahol gépfegyverrel lőttek reá, de ez nem tartozik a kisebbségi jogok krzé. (Ügy van! Üqy van! j— Nagy taps a jobb- és a baloldalon.) Mi tudjuk, hogy miért történnek ezek az üldöztetések és miért engedik őket. Egyrészt azért, hogy a bécsi döntést, amelyet a román kormány kért. azután elfogadott és aláírt, megváltoztassák. (Mozgás a jobboldalon.) Egypár nappal ezelőtt jelent meg a román görög keleti érseknek egy nyilatkozata, — t. képviselőtársaim emlékezni fognak rá — amelyben egyenesen szembefordul a bécsi döntéssel és a papságát is erre hívja fel. Mai lapjaink hozzák az Uni versül tegnapi cikkét, amelyben azt írják, hogy a b£csi döntéssel megvont új határok nem felelnek meg. (liaz! Ügy van! — Tav* a Bá» minden oldalán. — Meskó Zoltán: Kiigazítjuk! Kiigazítják a honvédeink! — Ügy van! Ügy van! — Reibel Mihály: Vissza az egészet! —- Turchányi Imre: Ha átadják a magvariainkat, adják a hozzávaló területet is! — Elnök csenget.) Van ennek folytatása is. (Halljuk! jobbfelől.) Azt írják, hogy az új határoknak nincs meg a történelmi jellegük, mert Erdély mindig együvé tartozott, (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps.) hogy szétválasztják ezek a határok Erdélyt, ez pedig nem felel meg Erdély jellegének. (Ügy van! Üüy van! — Taps. — Eay hang a közénen: Tudomásul vesszük!) Nincs meg az új határoknak a földrajzi jellegük sem, — mindezt az TJniversul írja — (Ügy van! Ügy van! — Rupert Rezső: Magyar igazságok!) nem megfelelőek stratégiai szempontból, mert mindenütt sebezhetők és nem felelnek meg etnikai szempontból sem. (Felkiriltrífiok a jobb- és a. baloldalon: Mindent vissza!) A lap kimutatást közöl hátármen+i községekről, amelyek románok és mihozzánk e c tek és vissza kellene hogy jussanak nekik, (Egy hang a balközépen: Ott van Arad?) majd ismétli, hogy ezek a határok mindezekből az okokból nem felelnek meg és megváltoztatandók. (Zajos helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Egy hang balfelől: Megváltoztatjuk!) Ez nyilt szembehelyezkedés a bécsi döntéssel a román kormányhoz közelálló egyik; lap és egy hivatalos személyiség, az egyik román érsek részéről. Nem hiszem, hogy ehhez kommentárokat kellene fűznünk, remélem, hogy látják és olvassák mindenütt széles e világon. Az egyik cél tehát az, hogy a bécsi döntést kijátsszák és megmásítsák. Azt a bécsi döntést, amely határt vont. (Meskó Zoltán: Az a bécsi döntés mentette meg az országukat!) de egy hangot sem beszélt népcséréről, ami tudvalevőleg a turnuseverini javaslatban volt. amelyet azonban nem fogadtunk el és amelyet a bécsi döntés sem fogadott el. (Eay hang a szélsőbaloldalon: Ne nézzük tétlenül, dobiunk át annyi románt! — Reibel Mihály: Akkor megvan a népesére!) Ez az e^yik cél. A másik cél az. hogy a magyar lakosságot optálásra kényszerítsék, (Ügv van! Üay van!) hogy azok is, akik a megfélemlítések hatása alatt nem szöknek ki kétségbeesetten, sokszor egv szál nadrágban és kabátban, hanem erŐsebb lelkűek és ottmaradtak, likvidálják a vagvon^kat, azután ootáljanak és kijöjjenek. T. Ház! Az optálás szabadakarati tény (Ügy van! Üga van! — Egy hang a bollözépen: De nem kényszer!) és csak így fogható fel. Ha egy optálásnak a szabadakarati jellegét elveszik, akkor az az optálás elveszti értelmét, elveszti jogi értékét, elveszti validitását magánjogilag és közjogilag is egyaránt. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a jobb- és a baloldalon.) Mint mondottam, mi vártunk (Mokcsay Dezső: Az a baj, hogy sokat vártak!) egy ideig azért, hogy a külföld is lássa a különbséget a magyar kormány és a román kormány, a magyar nép és a román nép felfogása és eljárása között. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Mintegy önmagunknak is tartoztunk azzal, hogy megpróbáljuk jó poklával megmutatni azt az utat, "amelyet az új hatá rokon innen és túl követni kell és követni kellene. De elérkezik egy (pillanat, amikor n pohár betelik. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps. —- Felkiáltások: Betelt!) Mi tegnapfii öttől kezdve retorzióval élünk. (Élénk helyedés. — Reibel Mihály: Ez népcsere!) Tegnapelőtt 850. románt tettünk át a határon, részben vezető személyiségeket is. (Egy hang a szélsőbaloldalion: Kevés!) Ez nem ezeknek a személyiségeknek szólt egyénileg, hanem szólt a roman kormánynak és a román kormány eljárásának, (Üay van! Ügy van! :'obbfelől.) Ezt kénytelenek leszünk folytatni, (Felkiáltások a bZélsőbaloldalon: Többet kell áttenni!) kénytelenek ieszünk esetleg fokozni is, (Helyelés.) na nem állítják meg ezt a folyamatot és nem teremtenek rendet a saját országukban. (Éienk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Az erdélyrészi románság vezetői — elsősorban a kolozsvári görög katolikus püspök — rögtön jelentkeznek, hogy halandók ebben az ügyben közvetíteni. Mi azonnal megadtuk a püspök úrnak a módot nemcsak arra, hogy írásban, de arra is, hogy szóval eljárjon, ipegadtuk neki a lehetőséget, hogy Bukarestbe utazzék, (Rajniss Ferenc: Arravaló a magyar követ!) miután a külügyminiszter úr három óra hosszán át tartott kihallgatáson fogadta. Ugyanakkor Gyárfás Elemér t odaát nem tudott egy hivatali szobába bejutni. Ct'eildnUámk: Hallatlan! — Eay hang balfélői: Azért nem lehet ilyenekkel tárgyalni! — Horváth Zoltán: Ez egv kultúrnép!) Mi megpróbáltuk megmutatni azt az utat, amelyet járni kell. Elsősorban a magyar nép odaát. — és talán ez volt mi magunkra is a 1'»nagyobb hatással abban, hogy mérsékletet tanúsítottunk — mert az ő lelkülete így nyilatkozott meg. De a türelemnek vannak hat'ir&i (Ügy van! Ügy van!) és ha így is érzünk, mondjuk százados történelmünk alapján, e pillanatban mégis vannak kötelességeK, amelye" ket gyakorolnunk kell és amelyeket gyakorolni is fogunk. (Hosszantartó élénk helyeslés és tans. — Mosonyi Kálmán: Vés^e lesz az ünneplésnek! — Meskó Zoltán: Bevonulni! — Gruber La^os: Milyen lépéseket tettek, a pasz^ Bzivitáson kívül?), Természetes, hogy e mellett megtesszük a szükséges diplomáciai leneseket is (Gruber Lajos: Teszük? Miért nem tettük?) mog is tettük már ezeket többszörösen, de nem akarom ezt részletezni. (Mokcsay Dezső: Érdekelné az országot!) Tökéletes képet adtunk fokozatosan arról, hogy mi történik, mi történt ezelőtt három héttel, két héttel, egy héttel. Kényelenek leszünk azonban ezeket a retorziókat alkalmazni és követeljük, hogy ez az eljárás megszűnjék, sőt követeljük, hogy a magyar népnek ott megadassék mindaz, amii mi itt ömként a román népnek megadtunk, hogy ott is elérjék majd azt az állapotot, amik »r ha nem is csókolnak kezet, de legalább megköszönhetik a hivatalos közegeknek azt a bánásmódot, amely nálunk szokásos hivatalom közegeink
