Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-137

Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 19 AO október 9-én, szerdán. 27 ahol gépfegyverrel lőttek reá, de ez nem tar­tozik a kisebbségi jogok krzé. (Ügy van! Üqy van! j— Nagy taps a jobb- és a baloldalon.) Mi tudjuk, hogy miért történnek ezek az üldöztetések és miért engedik őket. Egyrészt azért, hogy a bécsi döntést, amelyet a román kormány kért. azután elfogadott és aláírt, megváltoztassák. (Mozgás a jobboldalon.) Egypár nappal ezelőtt jelent meg a román görög keleti érseknek egy nyilatkozata, — t. képviselőtársaim emlékezni fognak rá — amelyben egyenesen szembefordul a bécsi döntéssel és a papságát is erre hívja fel. Mai lapjaink hozzák az Uni versül tegnapi cikkét, amelyben azt írják, hogy a b£csi dön­téssel megvont új határok nem felelnek meg. (liaz! Ügy van! — Tav* a Bá» minden olda­lán. — Meskó Zoltán: Kiigazítjuk! Kiigazít­ják a honvédeink! — Ügy van! Ügy van! — Reibel Mihály: Vissza az egészet! —- Tur­chányi Imre: Ha átadják a magvariainkat, adják a hozzávaló területet is! — Elnök csen­get.) Van ennek folytatása is. (Halljuk! jobb­felől.) Azt írják, hogy az új határoknak nincs meg a történelmi jellegük, mert Erdély min­dig együvé tartozott, (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps.) hogy szétválasztják ezek a hatá­rok Erdélyt, ez pedig nem felel meg Erdély jellegének. (Ügy van! Üüy van! — Taps. — Eay hang a közénen: Tudomásul vesszük!) Nincs meg az új határoknak a földrajzi jel­legük sem, — mindezt az TJniversul írja — (Ügy van! Ügy van! — Rupert Rezső: Magyar igazságok!) nem megfelelőek stratégiai szem­pontból, mert mindenütt sebezhetők és nem felelnek meg etnikai szempontból sem. (Fel­kiriltrífiok a jobb- és a. baloldalon: Mindent vissza!) A lap kimutatást közöl hátármen+i községekről, amelyek románok és mihozzánk e c tek és vissza kellene hogy jussanak nekik, (Egy hang a balközépen: Ott van Arad?) majd ismétli, hogy ezek a határok mindezekből az okokból nem felelnek meg és megváltoztatan­dók. (Zajos helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Egy hang balfelől: Megváltoztatjuk!) Ez nyilt szembehelyezkedés a bécsi dön­téssel a román kormányhoz közelálló egyik; lap és egy hivatalos személyiség, az egyik román érsek részéről. Nem hiszem, hogy ehhez kommentárokat kellene fűznünk, remélem, hogy látják és olvassák mindenütt széles e világon. Az egyik cél tehát az, hogy a bécsi dön­tést kijátsszák és megmásítsák. Azt a bécsi döntést, amely határt vont. (Meskó Zoltán: Az a bécsi döntés mentette meg az országu­kat!) de egy hangot sem beszélt népcséréről, ami tudvalevőleg a turnuseverini javaslatban volt. amelyet azonban nem fogadtunk el és amelyet a bécsi döntés sem fogadott el. (Eay hang a szélsőbaloldalon: Ne nézzük tétlenül, dobiunk át annyi románt! — Reibel Mihály: Akkor megvan a népesére!) Ez az e^yik cél. A másik cél az. hogy a magyar lakosságot optálásra kényszerítsék, (Ügv van! Üay van!) hogy azok is, akik a megfélemlítések hatása alatt nem szöknek ki kétségbeesetten, sokszor egv szál nadrágban és kabátban, hanem erŐ­sebb lelkűek és ottmaradtak, likvidálják a vagvon^kat, azután ootáljanak és kijöjjenek. T. Ház! Az optálás szabadakarati tény (Ügy van! Üga van! — Egy hang a bollözé­pen: De nem kényszer!) és csak így fogható fel. Ha egy optálásnak a szabadakarati jelle­gét elveszik, akkor az az optálás elveszti ér­telmét, elveszti jogi értékét, elveszti validitá­sát magánjogilag és közjogilag is egyaránt. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a jobb- és a baloldalon.) Mint mondottam, mi vártunk (Mokcsay Dezső: Az a baj, hogy sokat vártak!) egy ideig azért, hogy a külföld is lássa a különbséget a magyar kormány és a román kormány, a ma­gyar nép és a román nép felfogása és el­járása között. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Mintegy önmagunknak is tar­toztunk azzal, hogy megpróbáljuk jó poklával megmutatni azt az utat, "amelyet az új hatá ro­kon innen és túl követni kell és követni kel­lene. De elérkezik egy (pillanat, amikor n po­hár betelik. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps. —- Felkiáltások: Betelt!) Mi tegnapfii öttől kezdve retorzióval élünk. (Élénk helyedés. — Reibel Mihály: Ez népcsere!) Tegnapelőtt 850. románt tettünk át a határon, részben vezető személyiségeket is. (Egy hang a szélsőbaloldal­ion: Kevés!) Ez nem ezeknek a személyiségek­nek szólt egyénileg, hanem szólt a roman kor­mánynak és a román kormány eljárásának, (Üay van! Ügy van! :'obbfelől.) Ezt kénytele­nek leszünk folytatni, (Felkiáltások a bZélső­baloldalon: Többet kell áttenni!) kénytelenek ieszünk esetleg fokozni is, (Helyelés.) na nem állítják meg ezt a folyamatot és nem terem­tenek rendet a saját országukban. (Éienk he­lyeslés a jobb- és a baloldalon.) Az erdélyrészi románság vezetői — első­sorban a kolozsvári görög katolikus püspök — rögtön jelentkeznek, hogy halandók ebben az ügyben közvetíteni. Mi azonnal megadtuk a püspök úrnak a módot nemcsak arra, hogy írásban, de arra is, hogy szóval eljárjon, ipeg­adtuk neki a lehetőséget, hogy Bukarestbe utazzék, (Rajniss Ferenc: Arravaló a magyar követ!) miután a külügyminiszter úr három óra hosszán át tartott kihallgatáson fogadta. Ugyanakkor Gyárfás Elemér t odaát nem tu­dott egy hivatali szobába bejutni. Ct'eildnUá­mk: Hallatlan! — Eay hang balfélői: Azért nem lehet ilyenekkel tárgyalni! — Horváth Zoltán: Ez egv kultúrnép!) Mi megpróbáltuk megmutatni azt az utat, amelyet járni kell. Elsősorban a magyar nép odaát. — és talán ez volt mi magunkra is a 1'»nagyobb hatással abban, hogy mérsékletet tanúsítottunk — mert az ő lelkülete így nyi­latkozott meg. De a türelemnek vannak hat'i­r&i (Ügy van! Ügy van!) és ha így is érzünk, mondjuk százados történelmünk alapján, e pil­lanatban mégis vannak kötelességeK, amelye" ket gyakorolnunk kell és amelyeket gyako­rolni is fogunk. (Hosszantartó élénk helyeslés és tans. — Mosonyi Kálmán: Vés^e lesz az ün­neplésnek! — Meskó Zoltán: Bevonulni! — Gruber La^os: Milyen lépéseket tettek, a pasz^ Bzivitáson kívül?), Természetes, hogy e mellett megtesszük a szükséges diplomáciai leneseket is (Gruber Lajos: Teszük? Miért nem tettük?) mog is tet­tük már ezeket többszörösen, de nem akarom ezt részletezni. (Mokcsay Dezső: Érdekelné az országot!) Tökéletes képet adtunk fokozatosan arról, hogy mi történik, mi történt ezelőtt há­rom héttel, két héttel, egy héttel. Kényelenek leszünk azonban ezeket a retorziókat alkal­mazni és követeljük, hogy ez az eljárás meg­szűnjék, sőt követeljük, hogy a magyar nép­nek ott megadassék mindaz, amii mi itt öm­ként a román népnek megadtunk, hogy ott is elérjék majd azt az állapotot, amik »r ha nem is csókolnak kezet, de legalább megköszönhetik a hivatalos közegeknek azt a bánásmódot, amely nálunk szokásos hivatalom közegeink

Next

/
Oldalképek
Tartalom