Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-137

Az országgyűlés képviselőházának Legyen szabad ebből az ezer és ezer esetből pusztán a módszerek és eszközök i-llusztrálá sául egy-két esetet a t. Ház és az ország nyilvánossága elé tárnom. (Halljuk! Halljuk!) Azokat a magyar testvéreinket, akiket teherkocsikba zsúfolva áttesznek a határon, sokszor napokig éheztetik, vesztegeltetik az egyes vasúti állomásokon. Volt eset, mikor bebizonyíthatóan megtiltották nekik, hogy 4« órán át elhagyják a vagont. Hogy éheztek, azzal senki sem törődött és amikor egy pár szegény magyar asszony az éhségtől gyötörve Kürtösön mégis lelopakodott a vagonból, hogy élelem után nézzen, ezeket. a legbrutálisabban tönkreverték a román esendői ök, (Mozgás és zaj. — Felkiáltások: Gyalázail) Nom csoda, t. Ház, hogy ezek a vagonok az úton megőrült magyaiokat is hoztak a határon át. (Úgy van! Ügy van!), mint ahegy az október 7-iki szállítmányból a magyar határőrség egy 24 óra óta nevetőgörcsben fetrengő magyar asszonyt emelt ki és szállított nyomban kórházba. (Mozgás és zaj a Húz. minden oldalán.) Szárhegyi Barabás Albert szegény napszámost, akinek minden vagyona két fcehéniíéje volt és akinek 13 gyermek éhes szájáról kellete gondoskodnia, kiüldözték községéből, a két tehenét elvette tőle a marosludasi bíró és azt mondotta neki: menekülj, mert itt különben úgyis agyonvernek. Sipos Mózes 71 éves székely gazdálkodó-testvérünk súlyos bordatöréssel, kékvörös sebekkel érkezett meg a határra Kürtösnél (Zaj. — Felkiáltások jobb- és bal felől: Vadállatok!) és hatóságaink nyomban kórházba továbbították őt. Egy Papp Ráki nevű toroc. kói kisleányt tört lábbal emelte le az anyja magyar területen a kocsiból és elmondotta, hogy a kisleány lábát egy Oprea nevű vasgárdista által hozzávágott vasaló törte el akkor, amikor a kisleány az utolsó pillanatban még a játékbabáját is be akarta vinni a kocsiba. (Zaj és felkiáltások: Borzasztó!) A Küküllőmenti menekültek közül, t. Ház, három férfi és egy nő nem érte el soha a magyar határt. Kenyeret próbáltak kérni és akkor kiállították őket a sorból és elvezették őket egy erdő felé, — többet nem tudunk róluk. (Zaj és felkiáltások: Szörnyű! Felháborító!) De ezeken kívül megállapítottan 13 gyilkosság terheli ennek a,z országnak lelkiismeretét, (Elénk felkiáltások jobb- és balfelől: Sokkal több!) 13 olyan gyilkosság, amely fel van derítve. Virág János, Virág^ Jánosné, Virág Érzsók, Balázs Endre, Szi József és még sok magyar testvérünk vére ömlött el az ősi földön minden jog és igazság arculcsapásával. (Állandó zaj.) T. Ház! Nem folytatom tovább, bár még órákra telnék abból a szomorú anyagból, amely rendelkezésemre áll. De azon a véleményen vagyok, hogy nem száz és ezer, de egyetlen egy, idegen impérium alatt élő magyar testvérnek jog- és alapnélküli megkínzása, javaiból és emberi jogaiból való kiforgatása is elég volna ahhoz, hogy elégtételt követeljünk. (Ügy van! Ügy van! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Önmagunkhoz, nemzeti egyéniségünkhöz lennénk tehát méltatlanok és a sajál fajtánkhoz hűtlenek, ha elérkezve a türelem végső határáig, nem kiáltanók oda az illetékesek felé. hogy a mérték betelt (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.), ha nem vennénk igénybe minden hathatós eszközt abban az irányban, hogy a szomszédállam több valóságérzetre tegyen szert (Közi Horváth. József: És több becsületérzésre!) és rákényszerít37. ülése Í9h0 október 9-én, szerdán. 25 tessék nemzetközileg vállalt kötelezettségének teljesítésére. (Élénk helyeslés. — Állandó mozfjás. — Egy

t hang jobbfelől: Vissza a Balkánra! ~ Felkiáltások a jobboldalon és középen: Nem tűrjük!) Mélyen t. Ház! Az ilyen fellépés részünkről annál is inkább indokolt,'mert mi bátran tárhatjuk Európa és a világ közvéleménye elé a becsi döntés pillanatától kezdve a mai napig minden gesztiónkat a felszabadított területen. Az európai közvélemény nagyon jól tudja, mert maga is hallhatta a rádió hullámain keresztül, hogy a húszévi elnyomatásból felszabadult, tengernyi szenvedésen keresztülment magyarság első hangos szava szeptember 5-én a felszabadulás első órájában Szatmárnémeti főterén az volt: mi pedig megbocsátunk az ellenünk vétetteknek. (Ügy van! Ügy van!) Tizenöt örömujjongástól hangos napon kerebztül, t. Ház, börtönviselt magyarok ajkán hullámzott tovább a kiengesztelődésnek, a meg bocsátásnak, az ezeresztendős tradíciókban gyökerező testvéri közeledésnek ucvanez a hangja, hullámzott tovább mindenütt végig a felszabadult területen, ahol pedig pusztán emterileg tekintve, talán mégis csak több jogosultsága lett volna a terrornak, a bosszúnak cs a retorziónak, (Úgy van! Ügy van! a jobbolda Ion és a középen.) mint azon a területen, ahol semmi sem változott, csak egy maradt meg; j magyar rabszolgaság. (Ügy van! Ügy van! — Zaj a Ház minden oldalán.) Mélyen t. Ház! A kiengesztelődésnek, a jogok tiszteletének, a törvényes rendnek ugyanez a szelleme vonult be a felszabadult területekre kitűnő hadseregünk lobogóival és azzal a katonai közigazgatással, amely valóban hivatása magaslatán áll. (Keibel Mihály: Annak kellett volna oda bevonulni!) 1919-ben, am* sor á »győző« román hadsereg megszállottá a tör téneti Erdélyt, (Egy hang jobbfelől: Hol győztek? Mikor győztek? — Horváth Zoltán: Hullarablók!) a rabságba került magyar négy esztendeig nem látott egy élő kormányférfit vagy miniszterelnököt és most, a felszabadulás idején a magyar kormány feje (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) már a harmadik napon együtt ült a felszabadított terület román polgáraival, (Zaj a s-iélsó baloldalon.) azok vezetőível és kíméletes, méltányos bánásmódot ígért, (vitéz Makray Lajos: Európai!) de azt kérte, sőt természetesen követelte, hogy lojális együttműködésükkei i-egít sék átjutni ezt az országrészt az első idők nt hézségein. (Horváth Zoltán: Zsiványok kai,-betyárokkal nem lehet! — Zaj.) Az a két kép, amelyet most a t. Ház elé tártam, azt hiszem, mindennél ékesszólóbban beszél: az egyik, ahol magyarokat gyaláznak, kínoznak és gyötörnek, a másik, ahol a román nemzetiségű magyar állampolgár kezetcsókol a tábornoknak azért, mert jóságos és igazságos intézkedéséért nem kellett pénzt fizetnie. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) És bár szent meggyőződésem, t. Ház, hogy ez a magyar módszer helyes, amely;egyedül felel meg nemcsak ezeréves, küldetésünknek; de a mi európai hivatástudatunknak és nagy barátaink érdekeinek is, (Ügy van! Úgy van!) mégis azt mondom: ne higyje senki, hogy ennek a módszernek velejárója a birkatürelem és a gyengeség. (Ügy van! ügy van! — Tapsba jobboldalon és a középen. — Egy hang a jobboldalon: Elég volt!) Éppen azért arra. kérem a magyar kir. kormányt és elsősorban a mélyén t. miniszterelnök urat, hogy ne riadjon vissza •••• • •••••-•• ••&'-•::