Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 1940 november 13-án, szerdán. 363 Akkor legalább az ö kötelességét elvégezte volna. (Mozgás és zaj.) Mert ez egy szimptóma, a léleknek, a viselkedésnek szimptómáia. Biztos vagyok benne, bogy ha Vida és Cborin akartak volna megjelenni az iparügyi miniszter úrnál, (Felkiáltások a szélsőbal oldalon: Aha!), ha valaki azt mondotta volna itt a Házban, hogy Vuiát és Chorint nem fogadta az iparügyi miniszter úr, akkor megjelent volna rá a cáfolat. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel kanesolatban tettem fel a kérdést, mert nem elintézett dolog a sztrájk, és lélekbe" különösen nem elintézett. Mert nem pl intézés volt, hanem naiv és gazdaságilag

1 lehetetlen dolog volt a 7% felaiánlása is, hiszen a 2.70 pengős és a 3 pengős napszámú munkának 7%-ot ajánlani és a 9 pengősnek is 7°''

0-ot aiáulani. — engedelmet kérek — ez nem szociális és nem lehetséges megoldás. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal oldalon. — Zaj. — Elnök csenart.) S a 7%-rót régen eltávoztak, valahol a 13%-nál tartanak. A.7, e^ész n**v bizonysága annak, hogv elhanyagolt, tökéletes dzsungel a magyar ioari munkajog, hogy nem mozog helyes vágányokon az ep'ész magyar szociálpolitika és bérpolit

:1r

a Ezért azt kérdeztem El^ök: A kénvíselő iir beszédideje lejárt, méltóztassék befejezni. T?píní*!s Fpr^n^:... boo-y karitatív tevékenységek helyett hajlandó-e az igen t. kormánvzat végre szerves maeyar mnnkaiogot, szociálnoli+iVát diktálni a magyar munkásság javára 1 (Elénk éljenzés és ta®s a iszélsőbaloldalon ) Flnök: A miniszterelnök úr kíván válaszolni. KSr. Teleki P-»l miniszterelnök: T. Ház! (ffnilh'h' fíall'vk!) A kényipelfí úrnaV az ioariifvi Tní^iszter m* ténvkerlésével szemben em°lt kifo^ásá^a a kö-^of'ez^kben kívánok válaszolni. (HaUhik! Halljuk!) A kormánynak — mint egyébként t^n minden etikai tényezőnek — az volt az álláspontja, hogy a sztrájk nem eszköz, npm eszköz ma, az ország jelen állanótában, különösen pedig ticm

1 p«zköz hadiüzemben szolgáló m^nMwtnlrnf»l. ft)gy vei™! TTr*v wftpt a Jobholda^nn ) A kormány ennek követkpztében nem alkalmazva — érmen emberi érzésből — szigornbb rendszabályokat, azt mondotta, hogy hadiii^^mí-fíTj p^+T.;i-îlrnlo mnnkásokkal a pV'N'áilr ta^tan»a alatt Vö-^fitlenül nem tárgval felénk hfílysl'ís a jobboldalon és a, k^^é/nen.) Fzt a munVássá.g — tehát az egyedül énekelt és ilWékes tényező — tndta, m^rt Kádas államtitkár Ór P.S AlionannVr miniszteri tniáwnu A>, ezeknek az neveknek intézői, a külön^ö^ő ^A^trfliwpTTípVnél kint vol+nk m indiánt a sztráik pln-íófr)] Vezdva és a mnnVqqság ballotta, p^t PZ állá soon tot, illetve az egész (munkásságnak alkalma volt erről értesülni. Mep-mnndottnk p-zt. hoe'y abban a pilla.natbw. amikor a sztráik (megszűnik. — «mintáz kü'lönben meg is tör'ént. — az iparügyi imipia

7

+

ov fi

v azonnal mechallgatia a rn rmkássáe/ot. Ennpjk ellenére azonban a kiküldött közee^k sa^át személves rpniripil^wésemre mindenféle vonatkozá«ban érdeklődtek, elsősorban és az első naptól kezdve arról, hogy milyen «aûz élelmezés, amely különösen a nagyon szétszórt lako^sságú salgótarjáni bányavidékpn ké+^p^es volt. hogy megfelelő-e. — legalább előttem kétséges volt és nem is találtam megfelelőnek— és azon voltak, hogy ez a kérdés rendeztessék. Ezek az urak tehát kint jártak és a »munkások értesültek arról, hogy amint munkába állanak, núndjárt megtörténik a fogadtatásuk is. Ha áll az, hogy a munkásság egyrésze, egynéhány munka«! Pesten járt és egy politikai párton keresztül keresett érintkezést az iparügyi miniszter úrral, ez nem a munkásság' öszszessége, (ügy van! Ügy van! jobbfelől.), nem a munkásság legális képviselete, (Ugv van! Üay van! jobbfel ől.) nem is azon bányák munkásságának legális képviselte. (Maróthy Károly: A kér-viselőn keresztül!) Azzal egészen más úton, Kádas államtitkár úr révén fel is vettük az érintkezést íTfainiss Fer°ne: Ez a baj, hogy ninesen legális képviseletük ! Ez a szomorú dolog! — vitéz Ke^esztes-Fi«cher Ferenc belügyminiszter: Maid lesz!) Mindegyik bányáiban meg lehet találni azokat raiz embereket, akik a Tríuukásságmaik ott vezetői és akikkel beszélni lehet. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Itt nem a munkásság egyptcmes kénviseletéről, banem az egvps bánvák sztrájkba lépett munkásságáról volt PZÓ. Ezt az áVáispon+ot tehát ismerték és'én semmi kifogásolni valót sem látok azi inarü°yi miniszter úrnak abban a ténykedésében, hogy nem fogadta a bánváczoknak azt a külön csoportját, amelynek illetékessfg^t nem ismerte. Necn tudom, hogy ez a lapokban mec»i^ient-e vagy nem. (Rainiss Ferenc: Megjelent!), de ez mindene-setre le^feljenb a nagyközönség informálását szolgálta volna, a bánva szók. iwnis, töké

1 eteden és világosan ismip-rték a miniszter úr álláspontját. Ami a bérjavítá^ kér^é-ét Heti. amelyet a képviselő úr még hozzáfűzött az internelláeióiálioz. a bérjavítá« tekintetében is megvizsgáltuk a helyzetet. A 7%-os béremelés vem a bánArász^t, sem az egyéb ipar frontián np<m ielentett« azt. hogv a vállalunk a béreket k^lön nem ei-neli^e+ik a 7%-on felüt. (Zaj a szflsőbalatdalon.) hanem csak azt. hogy az e^sz vonalon eery 7%-os külön béremelés történik. Mert vannak inari üzemek, ahol munkahérrendezásek már eTőbb történtpk é« vannak olyan ipari üzemek, ahol nem történtek. Ami azt ihleti hogy a 7% egyformán vonatkozott a kisebb ós a magasabb fiz«té^fi munkásokra, a 2-40—280—3—S-20 penp-ő fizetésű muniras a bánvában a fiatal c«iilés. tehát pzek J8_20—21—92 éves em

r

er.<^k. (Ellen'wonJd*ok a, s?é

T

sőhalolrIalon. — Palló Imre: Családosok!) Nyilvánvaló lioo-y a vk'hr* aki ho°sz°

t

bb idpie dole-ozik, idősabb emb

p

r, több a szakismerete, aniplyet e munka «órán szerzett, több fizp

+

és illeti meer ós nyilvánvaló, hogy az ér/otWy me^érripmelte azt a 7

0/

<-ot. mint a Tnásjik. (Trmi van! tJoti van! a jobboldalon*) indáig t^hát nem mehetünk, hogy a váiárt ebb°n a tekintetben e^ali^lnik a fiatalabb, kisebb f^et^lí mnnkással. fHelyeslés a ;

obhnir?nlnn. — Ra.iniss Ferenc; Ilyent nem is mon^okl't Ami a kormánv sz^málnolitikáját illeti, plexor i« méltóztatnak tndni azt. hoa-v a munkaközvetítés és a munkásoknak munkásérdekekben való egybevoná«a telí-intetéb°n — pzt már máékor is plmondottuk itt — résben megkezdettük a szükséges intézkedéseket, talán háromnegyed éve vagy egy évp is van annak, amikor megtettük az olső szükségp« intézkedéseket egv épület emelése tekintetében, «hová bpvonhatink és összpontosíthatinl^ ezieket az intézményeket és az államosítást megindíthatjuk. Ami pedig végül a kormánvnak a «zoeiális kérdés, a munkáskor dés iránti érzéVét in«ti, ne méltóztassék itt ilyen hangzatos frázisokkal