Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Az országgyűlés képviselőházának 151, olyan nagy nyomor, mint ott. Több, mint valószínű, hogy ha minden becsületes magyar, aki teheti, eltartana egy családot a téli hónapokban, akkor ezt a kérdést társadalmi úton a legjobban meg- lehetne oldani. Kérem az igen t. miniszterelnök urat. szíveskedjék szavaimat megszívlelni. (Élénk éljenzés és taps a jobo- és a baloldalon.) Ernők; A miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Eövid felvilágosítást szeretnék adni t. képviselőtársam kérdéseire. Az első kérdés az, van-e kimutatás arról, hogy hány magyar él a külföldön. Természetesen van és ez közelebbről megtalálható a Statisztikai Szemle 1938-as évfolyamában, ahol egészen pontos kimutatás van erről. Egészen más dolog az, — és erről eddig részletes kimutatás nem készült — hogy kik ezek. Jelenleg a belügyminisztériummal kapcsolatban van erre irányuló munka folyamatban, de társadalmi inieiatívából a Külüe-yi Társaság munkaközössége részéről is ezidőszerint körülbelül 300 önkéntes munkással: ezek a munka teoretikai részét véarzik és kartotékokba foglalják az összes külföldi magyarokat, elsősorban az amerikaiakat. De ugyanígy folyt és folvik munka ma is a franciaországi magyar munkások felvétele tekintetében is, még oedig amint méltóztatnak látni, eléé nasrv erővel. Ami pedior a visszatelepítést illeti, azt hiszem, sorrendben elsősorban az euróoaiákat, másodsorban a iobb körülmények között élő amerikaiakat kell tekintetbe venni. Gondoskodtunk arról, hogv minden m^w+örtén^ék arra, hoí?y Romániának repíti részéből, amelv a mag-yíivoás-Tiak nem bazája. minél hamarább visszalökjenek először azok a magyarok, aHk pi-nostPTiek föTdb^z kö^ve, azután azok,, ak*k földhöz vannak kötve, de a földet eladhatják. (Helyeslés.) Ugyanez áll a franciaországi magyar munkásokra is; a lehetőségekhez képest folytatjuk ezt a munkát, azután kiterjesztjük általában a bárhol külföldön élő magyarokra, természetesen a földreform előhaladásáVal kapcsolatban. Ezeket akartam válaszképpen elmondani. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a közéven.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak a miniszterelnök úrnak Meskó Zoltán képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Piukovich József képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jesryző urai hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskednék. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz az árkormánybiztosi működésnek a közélelmezésre és a sertéstenyésztésre való kihatása táreyában. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy közélelmezési polifíkánk az esry év óta tervszerűtlenül folyó rendelkezések következtében népélelmezésünket és sertéstenyésztésünket súlyos helyzetbe hozta? Hajlandó-e a nemzeti életünket és vagyonállományunkat így ért károsodásért a mul.isztást elkövető tényezőkkel szemben a felelősségrevonást érvényesíteni? Hajlandó-e a miniszterelnök úr a maitól tökéletesen eltérő olyan rendszert érvényesíteni közélelmezési politikánkban, amely egyaránt szolgálja népélelmezésünk és sertéstenyésztésünk érdekeit?« ülése 1HG november IS-án, szerdán. 346 Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Piukovich József: T. Ház! Hazánk 1938 november 2-án gyakorlatilag is belépett azokba a történelmi eseményekbe, amelye* az utóbbi esztendőkben Európának és talán az egész világnak a képét megváltoztatták. Amikor azt látjuk, hogy a háború igen súlyos és nagy erőfeszítéseket kíván azoktól a nemzetektől, amelyeket barátainknak nevezhetünk, akkor a magyarság visszagondol' az ő ezer esztendejére, mert hiszen a harc, a háború, az óriási véráldozatok sohasem voltak ismeretlenek előttünk, Éopen ezért, amikor a sorsnak egy egészen különös intézkedése folytán a véráldozatos küzdelmekbe nem került bele hazánk, amikor a történelem sodrása úgy visz bennünket, hogy minden évben komoly, nagy lépéssel haladunk előre a régi, birodalmi határok felé, akkor egészen természetesnek találja mindenki, hogy ennek az országnak különleges és kedvező helyzetében olyan erőfeszítéseket kell tennie, amelyek nem a harcterekre, hanem elsősorban az ország belső megerősödésére vonatkoznak. Az ország belső megerősödése szerény véleményem szerint nemcsak a nemzet lelkének megerősödése, hanem a nemzet anyagi életének felerősítését is kell, hogy jelentse. Éppen ezért kénytelen vagyok a termeléssel kapcsolatosan egy konkrét kérdést felvetni. Ez a nemzet dolerozik, vállalja a munkát. Láttuk ezt a legutóbbi nyáron is, amikor az emberek nagyrésze mint honvéd, boldogan és álhatatosan ment a keleti, erdélyi részekre, idehaza pedig a munka zavartalan folytatása céljából olyanok dolgoztak, akik talán már kiestek az aktív munkából, vagy még bele sem értek. Te-en t. Ház! Egészen természetes, hogy nekünk a termelés vonalán első°erban arra kell gondolnunk, hoffv vájjon a védő tananya gok és a kalóvíát szolgáltató tápanyagok rendelkezésére állanak-e ebben az országban, nemcsak a fizikai munkásoknak az ipari telepeken, hanem fel kell tennem a kérdést, vájjon a mezőgazdaságban, a falun is megvan-e elegendő mennviségben a védő tápanyag, a kalóriát termelő anyag? Errevonatkozólag legven szabad egy esré szén közelfekvő, a népélelmezés szempontjából fontos kérdésre rámutatni, és ez: a sertéste nvésztés, a zsír- és a húsellátás problémája. (Rajniss Ferenc: Ezt jól megszabályozták!) Nagyon iól emlékszünk arra, t. Ház. hogy Jur esek Béla t. képviselőtársam 1940 március 12-én amikor itt igen komolyan felépített beszédben részletesen vázolta azokat a témákat, amelyek az állattenyésztésnek sürgős és rendszeres fejlesztésére vonatkoznak, ebben a beszédében a következőket állapította meg (olvassa): »Amikor a legnagyobb szükség lenne a menynyiségi termelés fokozására, sertéstenyésztésünk körülbelül egymillió darabos visszafejlődésbe jutott. Ez annak tudható be, hogy az árpolitika nem volt megfelelő és a termelés veszteséges volt.« Tovább folvtatja ugyancsak március 12-én (olvassa): »Mindennél veszélyesebb gazdaságpolitika az, ha az előállítási áron akarnak velünk termeltetni.« Tovább mo-prlia. (olvassa): »Az árkormánybiztosság megállapításaiban egészen különös és általam meg nem érhető módszer jelentkezik és megállapítható, hogy itt bizonyos kapkodás történik.« Ez volt március 12-én. (Rajniss Ferenc: Ki kapkodott? T. Ház! Utána h.a. vizsgáljuk az eseménye-