Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-151
346 Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 19 W november 13-án, szerdán. ket, először is meg kell állapítanunk azt* hogy sajnos, Juresek Béla t. képviselőtársam nem tévedett abban, hogy a sertésállomány csökkent, sőt az augusztusban kiadott számlálási adatok igazolják, hogy többel esett a sertésállomány, mint egymillió darabbal. (Rajniss Ferenc: Ezt jól megc°inálták!) Bevallom őszintén, hogy azt az intézkedést, amely június 9-én történt azzal, hogy felállította a kormány a mezőgazdasági termelési és értékesítő kormánybiztosságot, határozottan és őszintén ki kell jelentenem, nagy megnyugvással vettem. Amikor azonban ennek a kormánybiztosságnak élére az a Juresek Béla került, aki igen tisztán és világosan látta már márciusban, hogy mi a helyzet, annál nagyobb nyugtalanság fogott el annak láttára, hogy ez a Juresek Béla mint kormánybiztos ebben a hatáskörben, amely hatáskörben ezt a nagy témát és kérdést meg kellene oldania, még mai^ napig sem kanta meg a megfelelő hatáskört és munkalehetőséget. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Leszerelés volt? Leszerelték 1 ? — Zaj.) 1940 szeptember 12-én. tehát körülbelül 7—8 hónapra azután, hogy Juresek Béla megállapította itt, hogy micsoda borzalmas és nehéz helyzetben vagyunk, jelentkezett az árkormánybiztos először olyan árakkal, amely árak kétségtelen dolog, hogy a termelési költségen lényegesen alul vannak. Ezt t. képviselőtársaimnak felesleges tovább magyaráznom. Érdekes azonban, hogy október 10-én újra jelentkezik az árkormánybiztos a sertésárak megállapításával, sőt október 27-én is jelentkezik. T. Ház! Így nem lehet irányítani a termelést, mert mint látjuk, itt, valóban kapkodó munka folyik. Mindnyáian .jól. tudiuk, hogy nem hat hónapra, de évekre előre kell terveznünk és előkészítenünk a program mot. (Zaj.) Ezt a kérdést nem is kívánom tovább részletezni, de valóban, amikor az árkormánybiztos kapkodó munkát végez és zavarja még azokat a termelési lehetőségeket is, amelyekért a gazda talán a rizikót hajlandó volt vállalni, ugyanakkor egészen elemi kérdésekben sem tudott idejében és helyesen intézkedni. Sertéshíz]alás takarmány nélkül lehetetlen. A sertéshízlalásnak két feltétele van: az egyik kisebb mértékben az árna. a másik a tengeri, mint magyarul mondják, a kukorica. Nézzük meg, mi történt? Tavaly^ ősszel nyilvánvaló volt, hogy nem termett elé BT kukorica. A kormány azonban, akkor, amikor ősszel még lényegeden olcsóbb áron hozhattunk volna be kukoricát, tehát a készletgazdálkodást e^e a területre kiterjesztettük volna, a Magyar Nemzeti Bank szigorúsága folytán nem indította meg az akciót, ellenben az év tavaszán márciustól júniusig jöttek be lényegesen magasabb áron az imnort-kukoricamennyisép-ek. Ha ezt az egyetlen kérdést látom magam előtt a sertéshizlalás, a hús- és zsíréi!átás tekintetében, akkor be kell őszintén vallanom, hogy nyugtalan vagyok, mert látom,, hogy ennek a nemzetnek alanvető kérdéseiben nem történnek meg sem idejében, sem szakszerűen a megfelelő szükséges intézkedések. (Egy hang a szelsöbaloldalon: Mi lesz a tavasszal?) Ha ezt a kapkodó és hozzá nem értő árpolitikát és a kormány intézkedéseit egymásmellé állítom, tajáu bizonyos fokig a szakbírálat mutatkozik még, amikor azonban azt látjuk, hogy ennek ilyen súlyos kihatásai vannak az ország minden rétegére, akkor nem maradhatunk a szakkérdéseknél, mert'az egyik legfontosabb nemzeti problémát kell ebben látnunk. Rá kell mutatnom arra, hogy amikor ezek á kapkodó és határozottan károsan érintő intézkedések egymásután hathetenkint, néha tíznaponkint érkeznek, a megoldási lehetőségekről legnagyobb meglepetésemre egyik szaklap, a »Tisza-Jobbparti Mezőgazda« egy kis hírt közöl. Ebben a cikkben azt mondja: »Minthogy a falvakban a szalonna- és zsírhiány napról-napra fokozódik« — ezt november 3-án írja — »és a tartós zsír- és szalonnahiány következtében a községek agrárlakosságában nem kívánatos hangulat terjeszkedik, igen helyes intézkedés volna, bogy a Jugoszláviából Németország felé esedékes zsírmennyisé^eket kérjük kölcsön a németektől.« (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Most lehet tapsolni!) Ez efv szaklapban jelent meg. Igaz. hogy a németektől már kaptunk cukrot és most már odáig jutunk, hogy zMrt is kérünk kölcsön. Hát ez megdöbbentő. (Zaj. — Palló Imre: Ez a kormánypolitika! — Maróthy Káról v: Hevesben a választásokkor volt zsír!) Kétségtelen, hos-y amikor itt a kötött gazdálkodás mind szélesebb területen mutatkozik — és ón ebből a szempontból teljes mértékben helyeslem azt a kormányrendeletet, amely most # szent ember 20-án jelent meg a közélemezés biztosítása tárgvában. — akkor azt látom, hogy a kötött gazdálkodás mindjobban kibontakozik, viszont az előadottak alapján kénytelen vagyok megállapítani, hogv a tervszerű gazdálkodás ezzel szemben semmiképnen sem tud egyenesbe jönni. (Raíniss Ferenc: Csak a kötött, de nem tervszer íí. ez az okos dolog!) Sőt legyen szabad rámutatnom arra, hogy (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi történik a lib a s sírral?!) 19^0 november 9-én menaient az egyik kormánvlapban egv nagy betűkkel szedett cikk. amely azt mon dia. hogy országszerte átszervezik a sertéshizlalási s a nagyvállalatokat és a városokat sertéshízlalásra köM»zik. (FplHáUősf>k a szélsőbal! da 1 on: Jha!) Hiszen a kötöttségben mi egvetértünk. t. Ház, de méltóztassanak elhinni, hogy amikor ilyen «mlvosan nehezedik ránk a zsírellátás problémáia, amikor a gvakorlatból tudom., hogy száV és száz községből jönnek a levelek, amelyekben Budapestről kérnek zsírt, akkor esry ilyen cikk is megdöbbent engem egy kormánylap részé_ ről m^rt ezekben a sál vos időkén nem szabad kidobni a kehünkből n r problémát és azt mondani, hogy: »Te^s^k gyárak, tessék városok, próbáljatok hizlalni!« Hát még ha ezek szót is fogadnak, ebből akkor sem lesz zsír holnap. vft«*y holnapután, hiszen ez egy legalább hathónapos periódus. Ezpíkntán visszatérők az árkormáuvbiz+ossásr működésére. Amikor már március 12-én hangoztatták ifren komoly szakemberek a fijryplm éltetést, ho^y nem jó iiton bal ad PZ a működés, akkor én nem merem állítani, hogy itt rosszhiszeműSPV van, de méltóztassanak mes-engedui. hogy kétségbe vonjam a ( szakszerűséget ftfav van! Űay van! a s?MsZhalnldalon.) és kótsép-be voniam, hogy egyáltalán megvan a képességük ahhoz, hogy enn°k az ors*.á..oTia,k ezt a vitális, óriási Jelentőségű kérdését m píroldják. (Gruber Lajos: Kacsóbnak két balkacsóia van!) ' Amikor én interpellációmat intézem a miniszterelnök úrhoz, teszem ezt azért, mert azt szeretném, ha ebben az országban minden fontos kérdés megoldására hozzáértő szakemberek lennének, olyanok, akik előre látják a feladatokat és nem hat hónapra, hanem egy évre, vagy — ha kell — akár öt évre előre is össze tudják állítani azt a gazdasági programmot, amely az ország boldogulását eredményezheti.
