Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Az országgyűlés képviselőházának 151. években gondoskodnunk kell arról, hogy a megfelelő öntözési lehetőség is meglegyen. A csatorna-társaság nevében benne is van az »Öntözés«, ez azonban eddig nem valósult meg, de nem valósult meg a levezetés sem tökéletesen. Ezért ennek a kérdésnek megoldása érdekében a mérnökök megvizsgálták a dolgot és tökéletes helyszíni felvétel történt, amely megállapította, hogy úgynevezett övcsatornával a kérdés megoldható. Egy vagy két, esetleg több övcsatornát kellene építeni. Az egyik övcsatornát a felső részen kellene megépíteni s innen a nagy gyorsasággal folyó vizet kellene a csepeli Dunaágba bevezetni. Ez az Övcsatorna később öntözésre is alkalmas lenne. A másik övcsatornát a délre eső részen, Kunszentmiklós felett kellene megépíteni. Nagyon jól tudom, hogy az érdekeltségnek nincsen meg az a pénzügyi megalapozottsága, hogy ezeket az övcsatornákat önmaga meg tud^a építeni, .éppen ezért a kormány az érdekeltség segítségére kíván jönni. Bejelenthetem az igen t. képviselőháznak, — válaszomat a pénzügyminiszter úr nevében is megadom, (Halljuk! Halljuk!) — hogy a mostani inségmunkák keretében, amelyek vízlevezetési és csatornázási kérdésekre fordíttatnak, erre a kérdésre is gondolunk. Ez az összeg mintegy 23 millió pengőt tesz ki és ebből az összegből az ottani övcsatorna megépítésének megkezdésére megfelelő Összeg hasíttatott ki. Egyelőre 200.000 pengő ez az összeg, (Helyeslés.) de meg kell jegyeznem még azt is, hogy az úgynevezett nagy beruházásokban, az 1938-as beruházási programmban is megfelelő összeg van előirányozva ennek az átokcsatornának rendezésére. (Éljenzés jobbfelől és középen.) A helyzet most tehát az, hogy ezzel a 200.000 pengős inségmunkával az övcsatorna kérdésének megoldását is meg kívánjuk kezdeni, a társulat miniszteri biztosa az errevonatkpzó tervet már el is fogadta és az előzetes építési engedély most az alispánnál van, aki — meg vagyok róla győződve — ezt soronkívül még fogja adni, úgyhogy a munkák meg fognak indulni. (Helyeslés.) Teljes mértékben átérzem annak szükségességét, hogy ennek a csatornának kérdését az ottani lakosság érdekében minél előbb megoldjuk, hogy teljes mértékben bekapcsolhassuk a termelésbe azt a területet, amely minden évben árvízveszélynek van kitéve, hogy az a 40.000 hold, amely ma víz alatt áll, ha jövőre nem is. de lehetőleg két év múlva ismét termő búzaföld legyen. Ebben az irányban minden intézkedést megtettem. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy mind a pénzügyminiszter úr, mind én a szívünkön viseljük ennek a kérdésnek a megoldását és azt hiszem, hogy ezzel a most bejelentett 200.000 pengővel a kezdeti munka a napokban meg is indulhat. Kérem a pénzügyminiszter úr nevében_ is adott válaszom tudomásulvételét. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Méltóztatnak a földmívelésügyi miniszter úrnak a pénzügyminiszter úr nevében ÍK adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Meskó Zoltán képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz a külföldre kivándorolt magyarok visszatelepítése tárgyában. ,-,,.., Kérem a jegyző urat, szíveskedjek az interpelláció szövegét felolvasni. (Felkiáltásuk a jobboldalon: A nyilasok kimennek! — Elnök csßtioot») r-- Arváy Árpád iegyaő (olvassa): »Interpelülése 19 UO november 13-án, szerdán. 348 láeió a m. kir* miniszterelnök úrhoz a küllőire kivándorolt magyarok visszatelepítése tárgyában. 1. Van-e kimutatás arról, hogy hány magyar él külföldön? 2. Ha nincs ilyen feljegyzés, hajlandó-e a kormány azonnal intézkedni, hog-y a külföldi magyarok lakóhely szerint jegyzéke foglaltassanak? 3. Hajlandó-e a megfelelő előkészítő intézkedéseket azonnal megtenni, hogy a magyar haza határain kívül élő kivándorolt testvéreink hazatelepíttessenek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Képviselőház! A libera-^ lis kornak, a remélem, örök időkre levizsgázott és leáldozott liberális korszaknak legnagyobb bűne az volt, hogy engedte a nemzet, a magyar faj legértékesebb embereit kivándorolni. A legértékesebbek vándoroltak ki, mert voltak olyanok, akik idegen nyelvet nem beszéltek, de a magyar faji tulajdonság, a bátorság, a tettrekészség mégis arra késztette őket, hogy amikor itthon nem bírtak megélni, kimenjenek az országból, máshol keresni meg a kenyeret. Fá.'ó szívvel, Örökös honvággyal dolgoztak odakint, de kimentek, mert a hazai rög, a magyar iöld nem tudott nekik kenyeret adni akkor» amikor a galíciai zsidók bevándoroltak és itt nagybirtokosok lehettek. (Ügy van! Ügy van

1 a jobboldalon.) Mélyen t. Képviselőház! A nemzet százezrei vándorolták ki az idők folyamán és helyet adtak azoknak, akik batyuval jöttek be az országba és ma új földesurakként szerepelnek itt, ebben az országban. (Egy hang a jobboldalon: De nem sokáig! — Vgy van! sobbfeloh) Íredig, ha visszaemlékezünk Jókai regény éréj az Üj földesúrra, Ankerschmidt lovagra, Jókai szeme előtt nem az Okányi-Schwarzok szerepeltek, Jókai gondolata nem ezekre irányult* hanem valószínűleg azokra gondolt, akik a magyar földön idegen származásuk dacára is magyarrá lettek, mert itt soha sem kényszerítettek senkit arra, hogy magyarrá legyen, ez á magyar levegő tette az embereket magyarrái (Úgy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) A kivándorlás oka elsősorban a gazdasági liberális berendezkedés, az egészségtelen földbirtokmegoszlás és az egészségtelen jövedelemmegoszlás volt. A kivándorlás tulajdonképpen 1860-ban kezdődött meg és abban az időben, amikor sok volt a munkanélküli, amikor nem bírt mindenki a gazdasági életben elhelyezkedni, különösen falun, voltak olyan bölcsek, olyan neoliberál bölcsek, politikusok, közgazdászok ebben az országban, akik azt mondották, hogy enyhítő szociális intézmény a munkanélküliek kivándorlása, mert legalább^ azok, akik itthon maradnak, könnyebhen jutnak munkához. Ez a korszak volt az, amelyet mi utókor nem tudunk eléggé megbélyegezni, (Tornyos György: Igaza van!) amely a hajóstársaságoknak, (Förster György: Zsidó hajóstársaságoknak!) az eleven hús szállítóinak szubvenciót adott, hogy az értékes magyart vigyék ki külföldre s az értéktelen galiciánereket beengedték az országba. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mélyen t. Képviselőház! Közismert dolgok ezek. Ebben a kérdés'ben valamennyien egyetértünk, (Ügy van! Ügy van!) tehát nyitott kapukat döngetnék, ha folytatnám; elé^ hogy egypár szóval — azt hiszem, mindnyájunk nevében— megbélyegeztem itt ezt a kort, (Helyeslés a jobboldalon.) rámutattam ezekre a " -•-^ — •^