Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-151
342 Àz országgyűlés képviselőházának 1.51 ben a kérdésben, de meg kell állapítanom, hogy, sajnos, ennek a kérdésnek generális rendezése mindezideig nem következett be. Magam is egyike voltam azoknak a képviselőknek, akik ezt a kérdést ezelőtt három vagy négy évvel a képviselőházban felvetették, annál is inkább, mert magam is ismerem a Kunság derék magyarjait, tudom azt, hogy micsoda sziszifuszi munkát végeznek és látom a helyszínen, milyen pusztítást, rombolást vitt, vééhez az átokesatorna, Hogy a kérdést teljes egészében megismerjük, rövid visszapillantást keli vetnem, mert volt idő, amikor a gazdák azt monutak, hogy bo kell tömni a csatornát, most azonban az a helyzet, hogy a gazuák maguk kérik es követeim. — jogosan —• nogy a csatornahálózat teljes egeszeden kiépüljön, hogy nagy esőzés, nagy hóolvadás után a tavaszi és nyári árvizot le tudja vezetni. .1922-uen a XIV, törvénycikkel állíttatott be a költségvetésbe megtelelő összeg, amellyel ezt a kérdést meg kívánták oldani. îSajnos, a pénz eléírlekieieneuese következtében ez a megoldás nem jött létre. Azután 1925-ben a V. törvénycikü; újból rendezte ezt a kérdést és 5,7uU.UU0 aranykoronát bocsátott r a társulat rendelkezéseié, hogy a csatornát építtesse meg. A társulat miniszteri biztosa 19ü0-ig a csatornát meg is építtette, meg kell azonban állapítanom, hogy bizonyos hibák következtek be. Az a hiba tortént, iiogy a kérdést gazdaságilag, hogy ugy mondjam, botanikailag nem tanuunányoztaK. Minden csatornázásnál ugyanis botamüailag is meg kell a kérdést vizsgálni, meg kell állapítani azt, hogy ha levezetik a vizet, mi marad ott és hogyan hasznosítható az a teriilet. Ez itt nem következett be. A megoldásnak azonban tulajdonképpen ezenkívül is kettős hibája volt, egy műszaki és egy pénzügyi hibája. A műszaki hiba onnan származott, hogy amikor a csatornát megépítették,' először e-óak a zsombókos és vizes területekről kívánták a vizet levezetni és ehhez méretezték a csatorna keresztmetszetét, szelvényét. De később, amikor a gazdák látták, imgj ennek a csatornának micsoda áldásos hatása van, mind többen és töb- v ben, nagyobb és^ nagyobb területek csatlakoztak az érdekeltséghez és a víznek nagyobb tömege is abba az egy csatormába folyt be, amely tulajdonképpen csak az eredetileg megállapított érdekeltség területéről származó víztömeg levezetésére volt alkalmas.^ Arra pedig nem álltrendelkezésre megfelelő pénzügyi fedezet, hogy a csatornát kibővítsék és kimélyítsék. Még egy másik kérdés is szembeötlő. Régebben nem gondoltak arra, hogy vízátemeléssel is meg lehet a kérdést oldani. Egyszerűen gravitációs úton akarták a vizet levezetni, mert ez olcsóbb volt és ezért egy 180 kilométeres csatornát építettek, amely párhuzamosan haladt a sárközi csatornával és Bajánál folvt be a Dunába. Tehát egy 180 kilométeres csatornát építettek, ahelyett, hogy szivattyútelep beállításával oldották volna meg a kérdést. Abban az időben ugyanis az akkori motorokkal a szivattyútelepek befektetési és üzemköltsége túl magas lett volna, ezért műszakilag a kérdés nem volt helyesen megoldható és így építették meg ezt a 180 kilométeres csatornát Mint említettem, a helyzeten természetesen nagyon rontott az, hogy nagy hb és nagyobb érdekeltség csatlakozott be, és helyesen állapította meg az igen t. interpelláló képviselő űr, hogy a csatornának másik hibája az, hogy felső szakaszán nagy eséssel jön, le az árhul'. ülése 19UO november ífcéfi, sz&rclán. lám, míg Dabastól egészen Fülöpszállásig egészen kis lejtése van a csatornának és így azt a tömérdek nagy víztömeget nem- tudja befogadni, természetesen kiont és árvizet okoz. Amikor, a csatornát megépítették, a búza ára 30--40 pengő volt, és a magas búzaárakkal számoló gazdaközönség azt hitte, hogy a csatorna fenntartási és igazgatási költségeit, esetleg a csatorna fejlesztését, az ártér fej 1 lesztését könnyen meg tudja oldani és viselni. Megállapítást nyert azonban, hogy az 57 millió aranykoronának csak az évi kamatszolgáltatása és amortizációja 800.000 pengőt tett ki, s ezt a gazdatársadalom képtelen volt elviselni. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a kanálisnak igen tetemes része olyan futóhomokterületen építtetett meg, ahol úgynevezett befolyó homok van minden évben, eliszapolja az egész kanálist, aminek következtében állandóan tisztíttatni és kotorni kell, mert különben a kanális szelvénye, a régi szelvénynek már csak bizonyos százalékát képezné. A csatorna évi fenntartási költsége ezáltal 150—160.000 pengővel többet tett ki. Megálla^ pítást nyert, hogy a gazdatársadalom számára ezek a költségek, átlagban holdanként 10'25 pengős terhet jelentenek. Mindezeknél fogva a kormány most már többízben segítségére jött az érdekeltségnek. Először azzal, hosry a kamatszol gáltatást csökkentette, majd bizonyos mértékV a társulat amortizációs kötelezettségét is felfüggesztette. Egészen 1935-ig száraz évek Voltak, amely évek alatt a gazdatársadalomnak tulajdonképpen kára volt a csatornából és az »átok« elnevezés is onnan keletkezett, hogy a víz áldás ugyan, de onnan elvezetve átok. Száraz években a csatornának tényleg nem volt meg az a közgazdasági haszna, amelyet az ember elvárhatott volna, ezért ott a gazdatársadalom állandóan zúgolódott a csatorna ellen és annak betömését követelte 1936 óta azonban megfordult a helyzet. Miután gróf Teleki Mihály a képviselő úr által is említett sziki mézpáz c it termelési telep» továbbá a Kolontóban végzett termelési kísérletek megállapították, hogy ezek a területek is hasznosíthatók és ez a terület is bekarcolható a termelésbe, továbbá, mert az 1936-os, az 1937-es és a következő évek igen e^ődúsak voltak, — nagy csapadék és meglehetős árvizek voltak ezekben az években — 1937-ben már mintegy 40.000 kat. hold volt víz alatt az érdekeltség és az egész gazdatársadalom látta ennek a csatornának a szükségességét és mind jobban és jobban hangoztatták a csatorna fejlesztésének kívánságát. Ugyanakkor azonban megállapította a gazdatársadalom azt is, hogy a meglévő^ csatornahálózat nem elégséges a víz levezetésére. A csatorna megfelelt volna, ha állandóan fenn lehetett volna tartani, ha állandóan kotorni lehetett volna és ha nem kapcsolódtak, volna be állandóan újabb és újabb területek a yízlevezetési hálózatba, azonban ennek a hálózatnak fejlesztésével és különösen az e^ős^ évek be-, következtével nem volt meg a lehetőség arra, hogy a csatorna megfeleljen azoknak a kívánalmaknak, amelyeket a gazdatárs ad alom tőle várt. A vizet nemcsak le kell vezetni, — és ez fontos megállapítási, mprt ezt Magyarországon isren gyakran elhibázzák, — hanem a vízzel elsősorban gazdálkodni kell. (Ügy van! Ügy van!) ^Ha a vizet levezetjük, akkor aszályos
