Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Àz országgyűlés képviselőkámno.k loi. nál meg kell vizsgálnunk azokat a belpolitikai ténykedéseket, amelyeket a miniszterelnök úr rövid két hónapon belül a legellentétesebb módon, a legcikeakosabb úton végzett, különösen az elmúlt hetekben. Meg kell kérdeznünk elsősorban azt, hogy amit a statáriális bíróság elnöke tudott, azt vájjon annak felügyeleti hatósága, az igazságügyminiszter nem tudta-e és szükség volt-e arra, hogy tíz magyar ember élete és halála kérdésében az egész magyar közvéleményt napokon keresztül izgalomban tartsuk? (Mozgás. — Elnök csenget.) A rögtönítélő bíróság összes... Elnök: Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat arra, amit bizonnyal szintén igen jól tud, hogy az igazságügyminiszter néni rendelkezhetik a felől, hogy mely konkrét ügy kerüljön a statáriális bíróság elé. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ha az ügy a statáriális bíróság elé került, akkor a bíróság határozata folytán került oda. Ne méltóztassék a Házat és a nyilvánosságot megtévesztő előadást tartani. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Maróthy Károly: Jól tudom, de a királyi ügyész indítványára történik a dolog, a királyi ügyésznek pedig felettes hatósága az igazságügyminiszter. (Taps és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Es is igaz!) Elnök: A képviselő urat újólag figyelmeztetem arra, hogy tévedésben van, mert a bíróság dönt. Figyelmeztetem arra, hogy ne méltóztassék az elnökig figyelmeztetésekkel vitába szállni. (Torkos Béla: Inkább kérje vissza a tandíjat! — Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Maróthy Károly: A rögtöníijélő bíróság visszautasító határozata egyúttal elgondolkoztat bennünket a felett is, hogy vájjon a miniszerelnök úr hat héten belül hogyan tudott egészen ellentétes politikai irányvonalat és útmutatást adni. T. Ház! Alig hat hete annak, hogy Szálasi Ferenc a legfelső kegyelmi tény folytán kiszabadult a Csillagbörtönből és ezáltal a nemzetiszocialista pártok egyesülését segítették elő. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen Szálasi! — Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Amikor az erről szóló intézkedés megjelent, a miniszterelnök iir szükségesnek tartotta, hogy a pártértekezlet előtt nyilatkozatot tegyen. Nyilakozatában ezt mondja (olvassa): »Szeretném megnyugtatni a t. pártértekezletet, hogy ez az amnesztia, mondhatnám, miniszterelnöki Programm volt már aznap, amikor a miniszterelnökséget elvállaltam.« Ezt mondotta a miniszterelnök úr. Ugyanebben az időben a 3400-as rendeletet is visszavonta a miniszterelnök úr és ugyanakkor ezt a pártértekezlet előtt a következő szavakkal indokolta meg (olvassa): »Ezt a rendeletet mindig olyan dolognak tartottam, aminek a világon semmi haszna és célja nincsen és ami csak akadályozza azt, hogy az ember minden irányban egyenlő mértékkel mérjen.« (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Gruber Lajos: Muszáj nevetni!) Amikor tehát a miniszterelnök úr az amnesztiát előterjesztette és ezt a rendeletet visszavonta, akkor nem elhamarkodottan cselekedett, hanem másféléves elhatározását váltotta valóra. T. Ház! Teleki Pál hat héttel ezelőtt abbéké hangulatában órákon át tartó megbeszélést is folytatott a ösillagbörtön kiszabadult rabjával. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Ez természetes dolog is, mert hiszen ő a legnagyobb ellenzéki pártnak a vezére. Meg kell állapítanunk, hogy a miniszterelnök úr ezúttal és ez alkalommal ülése ÍÚlÓ november ÍS-án, szerdáit^ 337 igenis a belső politikai béke, a becsületes kibontakozás útját kereste. T. Ház! Ezzel egyidejűleg történt meg az, hogy a kormáinypárt szélsőjobb szárnya kivált és a nemzeti szocialista ideológiát tette magáévá. (Taps a szélsőbaloldalon.) Kivált Magyarország volt miniszterelnöke, kivált a volt felvidéki miniszter, (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon) kivált a kormánypárt egy másik illusztris, mimszterviselt tagja, nagyon komoly és az ország figyelmét magukra hívó és maguknál megtartó sajtó- és politikai vezérférfiak váltak ki a kormánypártból, mindnyájam olyanok, akiknek igenis súlyuk és tekintélyük van a magyar közvélemény előtt. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Ezek a komoly, eddig kormánypárti, most pedig ellenzékbe vonult férfiak kilépő levelükben leszegezték és megindokolták, hogy miért válnak ki. Megmondották, hogy a kormánynak a programúi jia a választásúik alkalmával más volt s attól kezdve elkanyarodott a kormány ettől a programúitól. Megmondották, hogy a kormánypárt többségét a régi Imrédy-féle programúinak köszönhette. (Elénk ellenmondások a jobboldalon. —- Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget.) Megmondották, hogy ezt a programmot a koaimánypártban nem szolgálhatták tovább. (Paczolay György: Félrevezették az országot! — Zaj.) \ Megmondották, hogy ők igenis megpróbálták rendezni ezt a politikai törést, de ez nem sikerült, éppúgy, mint ahogyan felvetették a párton belül a politikai tisztesség és összeférhetlenség kérdését és ezt sem sikerült a párton belül rendezni. (Elénk ellenmondások a jobboldalon.) Azt is megmondották a kilépők, hogy a kereszténypárt fővárosi csoportjával kötött írásbeli megállapodást a kormánypárt nem tartotta meg, hogy Wolf Károly örökségét a kormánypárt csak vagyontárgyakban vette át. (Donáth György: Hazugság! Ez nem igaz! — Ellenmondások a jobboldalon. — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldaon: Rendre! — Az elnök csenget.) Megmondották kilépő levelükben, hogy nemcsak kritikájukat, hanem még óhajaikat sem nyilváníthatták a kormánypártom belül és hogy a kormánypártban a pártfegyelem egész lelki terrorrá fajult. (Ellenmondások a jobboldalon. — Kölcsey István: Ez nem igaz! — Zaj a szélsöbaloldalon.) Elmondották kilépő levelükben, hogy a liberális és zsidó érdekekkel .szemben nem kaptak kellő támogatást az illetékes tényezők részéről. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget.) Elmondották a kilépők, hogy a bizalmat azóta a bizalmatlanság váltotta fel, aggasztó türelmetlenség és csüggedés következett be. Szálasi kiszabadulása után bekövetkezett a nyilaspártok egyesülése és ezáltal, valamint azáltal, hogy a Magyar Megújulás Pártja s annak húsz képviselője a nemzeti szocialista ideológiához közeledett, (Zaj,) eljutottunk odáig, hogy a magyar parlamentben több mint 60 országgyűlési képviselő a nemzeti szocialista gondolat jegyében kívánja a magyar belső átalakulást megvalósítani. (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon. — Elnök csenget.) Ezt a tényt nemcsak Teleki miniszterelnök úr értékelte kellőképpen, hanem a német és olasz sajtó lapjai is, amelyekre ma az egész világ felfigyel. Legyen szabad idéznem a »Corriere délia Sera« című híres olasz lap egyik cikkének következő mondatát (olvassa): »A fasizmussal és a nemzeti szocializmussal rokon magyar nyilaskeresztes mozgalom Szálasi Ferenc kezében ossz-