Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

3M Az országgyűlés képviselőházának 151 pontosul.« (Elénk éljenzés és taps a szélsőbalol­dalon.) A »Völkischer Beobachter« című német hivatalos lap pedig az Imrédy-mozgalomról és a magyar nemzeti szocialista mozgalomról ír­ván, ezeket mondja (olvassa): »A Magyarorszá­gon még mindig túlhatalmas zsidó befolyásnak radikális kikapcsolását várhatjuk ettől a két mozgalomtól, nemkülönben a külpolitikában közeledést a német barátsághoz.« (Zaj a bal- és a jobboldalon. — Paczolay György közbeszól.) Elnök: Paczolay képviselő urat kérem, szíveskedjék nyugodtan és csendben maradni. Maróthy Károly: Teleki Pál miniszterelnök úr — tigylátszik 1 — hat héttel ezelőtt számolt a belpolitikai helyzettel, számolt a súlyos parla­menti csoporttal és főleg számolt azzal a köz­véleménnyel, amely e mögött a csoport mögött áll. A nemzeti szocialista gondolat szinte előbb futott végig Európán, mint ahogyan végigfu­tottak rajta az olasz és a német motorizált csapatok és sokkal előbb, sokkal gyorsabban futott a célba az egyes országokon keresztül, mint a leggyorsabban repülő repülőgép. Európa országaiban máról holnapra, azt lehet mondani, óráról órára, változtatta meg a bel­politikai helyzetet és a külpolitikai orientációt, Megtörtént, hogy egyik óráról a másikra ki­cserélték a liberális és demokrata vezetőséget. Részint internálásba, részint emigrációba ju­tottak ezek a vezetők, részint pedig elvették méltó büntetésüket. (Egy hang a szélsőbalol­dalon: Lásd a román példát!) Norvégiától egé­szen Romániáig, sőt Európa területét elhagyva egészen a távolkeleti Japánig bekövetkezett ez az átalakulás, amely utóbbi ország két hónap alatt egy csendes forradalmon ment keresztül és 70 éves liberális, demokrata rendszerét hó­napok alatt felszámolta és tekintélyi uralommá alakította át. Nekünk, akik a nemzeti szocia­lista eszme két gyújtópontjának, Olaszország­nak és Németországnak a közelében, a tőszom­szédságában vagyunk, még akkor sem lehetne bezárnunk a kapuinkat ez elül az eszme elől, ha nálunk nem két évtizede várnánk valóban erre a változásra és ha belpolitikai helyzetünk ezt nem kívánná meg. A kormány a politikai erőviszonyokkal hat héttel ezelőtt tisztában volt s a természetes fejlődés és a belső béke útját egyengette most felsorolt intézkedéseivel. Nem tudjuk, hogy a hat hét óta milyen körülmények következtek be, amelyek a kormánynak ezt a békés politi­káját megváltoztatták; nem tudjuk, hogy a hat héttel ezelőtti békét kereső Teleki Pálból miért leit kíméletlen harcot kereső Teleki Saul. (Élénk derültség a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) A hat héttel ezelőtti politikának szerves és természetes folytatása az lett volna, hogy a kormány a cenzúra-rendeletet felfüggeszti, a gyűléstilalmat megszűnteti és az egész vona­lon visszaadja azokat a politikai szabadság­jogokat, amelyeket a nemzettől hónapokon és éveken keresztül elvett. (Zaj a jobboldalon.) Sajtójogról és sajtópolitikáról beszélni ma már úgyszólván nem lehet. A hatalom önkényesen bitorolja ezeket a jogokat saját javára, tagjai javára. (Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobb­oldalon.) Elnök: A képviselő urat ezért a kijelen­téséért rendreutasítom, mert a cenzúra törvé­nyes alapon áll és nem bitorolja a hatalmat. Maróthy Károly: De felhasználása törvény­telen. Teljesen megbénította a kormány a kri­tikát. (Felkiáltások a jobboldalon: Látszik!) Ma már nem is ott tartunk, hogy a cenzúra egye­nese 1940 noveinhef lá-án, szerdán. dül a cikkek felülbírálásának jogát követeli meg magának, hanem a szerkesztés jogát is és megmondja, hogy honnan kell venni a cikke­ket és^ mit kell leközölni. A cenzúra tehát nem íiegatív többé, hanem pozitív. Kérdezzük, ho­gyan lehetséges az, hogy hat héttel ezelőtti békepolitikájával szemben most felszínre en­ged a kormány olyan politikai pereket, ame­lyekről hat héttel ezelőtt is tudott, és ezeknek ismeretében rendelte el az amnesztiát, szűn­tette meg a 3400-as rendeletet?! Azt kérjük a kormánytól, válasszon, melyik úton akar járni: a békének vagy a harcnak az útján? (Zaj.) Mi ugyanis azt mondjuk, hogy a harcnak vagy a békének a kezdeményezése egyaránt a kormány kezében van. Mi lehetünk eszköz a kormány ke­zében, de a nemzet sorsa senkinek a kezében nem lehet eszköz, a nemzetnek a sorsát mind­nyájan csak szolgálhatjuk. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Maróthy Károly: Befejezem beszédemet. A nemzet sorsát... Elnök: A lámpa azért van beállítva, hogy amikor kigyullad, figyelmeztesse a képviselő urat, hogy gondolkozzék mondatának befeje­zésén. Miután a lámpa kialudt, ne azon mél­tóztassék gondolkozni, hogy új mondatot kezd­jen. A képviselő úr beszédideje lejárt, tovább nem beszélhet, méltóztassék helyet foglalni. Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Maróthy Károly: Mi tehát azt mondjuk... (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Üljön le! — A szónok tovább beszél. — Taps a szélső­baloldalon.) Elnök: Maróthy Károly képviselő urat a Ház elnökének rendelkezésével szemben tanú­sított eme magatartásáért a mentelmi bizott­ság, elé utasítom. Következik Horváth Ferenc képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogyaz interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Arvay Árpád jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a saitó­cenzura kezelése tárgyában. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnaJc airról, hogy néhány, a kormányhoz közelálló, de főleg liberális jellegű lapban egyes kép­viselőknek a kormánypártból való kilépésével kapcsolatban valótlan közlemények jelentek meg? Van-e tudomása arról, hogy ugyanezen s más belpolitikai természetű ügyben a való tényállás közlésére vonatkozó cikkek és nyi­latkozatok közzétételét a cenzúra nem enge­délyezte 1 ? Hajlandó-e a miniszterelnök úr a cenzúrát belpolitikai vonatkozásában teljesen megszün­tetni s a megszüntetésig is olyan utasítást adni a cenzúrának, hogy ;a belpolitika esemé­nyeiről a valóságnak megfelelő ( hírek közzé­tételét ne akadályozza meg s intézkedni, hogy az ország közvéleménye a valóságnak és a té­nyeknek megfelelő tájékoztatást kaphasson a belpolitika eseményeirőll« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Horváth Ferenc: T. Ház! A cenzúra a honvédelmi törvényen alapszik, amelynek ide­vonatkozó rendelkezése a cenzúra hatáskörét a következőkben állapítja meg (olvassa): »A mi­nisztérium elrendelheti, hogy időszaki lapot vagy más sajtóterméket kinyomatni csak ak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom