Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Az országgyűlés képviselőházának 151. jesztetni, az ülést elnöki jogomnál fogva egy órára — és ismételten is fel fogom függeszteni. Nem fogom engedni azt, hogy a Háznak méltóságát lábbal tapossák. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Most pedig kérdezem mindenekelőtt a t. Házat, méltóztatnak-e a Zsindely államtitkár úr által adott választ tudomásul venni? (Igen! Nem!) Akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik. — Felkiáltások a szélsőbaloldalról: Hó rukk!) A Ház a választ tudomásul vette. (Matolcsy Mátyás: Személyes megtámadtatás címén kérek szót. — Nagy zaj a jobboldalon: Nem adjuk meg!) Milyen címen kér szót a képviselő úr? (Matolcsy Mátyás: Személyes megtámadtatás visszautasítása címén.) Az interpellációk letárgyalása után a szót meg fogom adni. (Zaj.) Következik Gesztelyi Nagy László képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa) »Interpelláció a földmívelésügyi miniszterhez a szőlősgazdatársadalorn sürgős megsegítése érdekében. 1. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a szőlősgazdatársadalom, különösen a kis szőlősek a szőlőterületek elpusztulása miatt igen nehéz télnek néznek elé? 2. Hajlandó-e intézkedni, hogy a szőIŐsgazdatársadalom sürgősen megfelelő olcsó zöld hitelt kapjon, hogy a jövőesztendei munkálatokat el tudja végeztetni, a jövő évre szükséges anyagot be tudja szerezni, mert ellenkező esetben a jövőévi termés is elpusztul? 3. Hajlandó-e közbenjárni a pénzügyminiszter úrnál arra vonatkozóan, hogy a kizárólag szőlőből élő szőlőbirtokosok adójának megfizetésére a jövőévi termésig általános halasztás engedélyeztessék? 4. Mikor szándékozik a földmívelésügyi miniszter úr a szőlőtelepítési tilalma* felfüggeszteni s az ország megnagyobbodásával szükségessé vált megnagyobbodott fogyasztás kielégítésére megfelelő szőlőterület telepítését engedélyezni. Gesztelyi Nagy László s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat. illeti a szó. Gesztelyi Nagy László: T. Ház! Ezelőtt pár héttel Kossuth Pál igen t. képviselőtársam interpellált itten a Házban a tokajhegyaljsú szőlősgazdák megsegítése ügyében. A földmívelésügyi miniszter úr képviseletében az államtitkár úr adott is reá választ. Azonban ez a kérdés nemcsak a Hegyaljának a kérdése, hanem az egész ország szőlcsgazdatársadalmának a kérdése. Éppen ezért úgy érzem, hogy szükséges ezt a kérdíést a többi szőlősgazdavidék érdekében is itt szóvátenni. T. Ház! Ez a kérdés az elhangzott interpelláció óta sokkal rosszabbul áll, mint addig állt A szőlőket elöntötte a víz. A síkfekvésű homoki szőlőkön is áll a víz és

; számolni kell azzal, hogy sokezer katasztrális hold szőlő fog kipusztulni, amelyet majd a későbbi esztendőkben pótolni kell. Különösen fájdalmas ez akkor, amikor az országrészek visszatérésével megnagyobbodott a fogyasztás és a felszabadult területekkel nem jött vissza annyi szőlőterület, amely a fogyasztást ki tudná elégíteni. T. Ház! A szüret idején alkalmam volt egynéhány helyen az állami borpincék munkáját figyelemmel kísérni. Szomorúsággal láttam ülése 19W november 13-áv

k szerdán, 335 \ azt, hogy egyes községekben 5—10 literes fo nőtt üvegekben hordták be a szegény kis szőlősgazdák egész évi bortermésüket az állami borpincékbe. Láttam olyanokat is, akik másfélliteres csatosüvegben hordták be egész évi bortermésüket, annyi volt az egész. Szomorúság sírt le az arcukról ezeknek a szegény embereknek, akiknek nincs más megélhetési forrásuk, csak éppen az az egypár száz négyszögöles vagy egy-két holdas kicsiny szőlőbirtok. Már akkor foglalkoztatott az a kérdés, hogy miután a szőlőt akkor is művelni kell, ha nem ad termést, mi lesz a jövő esztendőben, ha bevétel hijján ezek a kis szőlősgazdák nem tudnak pénzhez jutni és nem tudják majd megművelni a szőlőket sehol szerte az országiban. Akkor merült fel az a gondolat, hogy minden áron lehetővé kell tenni, hogy ezek a szőlősgazdák olyan olcsó hitelhez jussanak, amelyet esetleg évekre elosztva tudjanak majd visszafizetni. Szó sincs arról, hogy minden szőlősgazda megsegítését kívánnám. Akiknek más földjük is van és nem ez a fő megélhetési forrásuk, azok nem szorulnak rá annyira erre a megsegítésre, mint az a soktízezer, kisszőlős, n két-három, legfeljebb Ötholdasig terjedő szőlőbirtokosok, akiknek más bevételi forrásuk, más megélhetési alapjuk nincs, mint ez a szőlő. Ezeken kell segítenünk minden módon. Tudom azt, hogy a földmívelésügyi miniszter űr hosszú hetek óta foglalkozik ezzel a kérdéssel, maga is szőlősvidék képviselője, ismeri a Dunántúlnak, az Alföldnek, a Felvidéknek szőlőproblémáit, tudom azt, hogy szívén viseli ennek a sok nyomorult szegény embernek a sorsát és meg is fogja találni a módját annak, hogy ez a kérdés megoldassék. Az első kérésem az, hogy rendelje el a miniszter űr a szőlőfelvételt. Ebben a pillanatban nem tudjuk pontosan, hogy mennyi a szőlőterület ebben az országban; így nehéz még a segítés módozatait is megtalálni. A másik kérésem pedig az, hogy szíveskedjék a pénzügyminiszter úrral olyan tárgyalásokat kezdeni, amelyek lehetővé teszik azt, hogy körülbelül 300.000 katasztrális hold szőlőnek a tulajdonosa olyan olcsó hitelt kapjon, amellyel az őszi takarást, a tavaszi és a nyári munkákat el tudja végezni és amely összeget két-három évre elosztva fizethessen majd vissza. De ugyancsak gondoskodni kell arról is, hogy ezeknek a csupán a szőlőből élő kisembereknek az adóját ne hajtsák erősen a mostani időkben, hanem lehetőleg két-három évre kapjanak halasztást a mostani adójuk megfizetésére. (Matolcsy Mátyás: Engedjék el nekik!) De egyúttal azt is bátor vagyok kérni a földmívelésügyi miniszter úrtól, fontolja meg, nem volna-e itt az ideje annak, hogy a szőlőtelepítési tilalom valamilyen módon enyhitessjék, hogy most, amikor a felszabadult területek fogyasztásával emelkedik a belső fogyasztás is, legalább annyi termésünk lehessen, hogy a belföldi fogyasztást abból ki tudjuk elégíteni. Különösen az Alföldön homokos területek kívánják meg azt, hogy ott szőlők telepíttessenek; semmire sem használható, szinte adój mentes homokon a szőlőn keresztül 20—22—25 aranykoronás kataszteri holdankénti jövedelmű földek leszne;k_ ezek, tehát nagyon jó adófizetőkké lennének ezek a területek. A szőlőtermelés ma a legnagyobb munkáslétszámot foglalkoztató termelési ág, éppen ezért az a sok kisember, aki beleölte verejtékét, könnyeit abba a földbe, hogy a sivár homokon kultúrát tudjon teremteni, megérdemli most, hogy rain den lehető módon igyekezzünk 56*