Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Áz országgyűlés képviselőházának 151, korcsoport részére á játékot teszi alapelemévii. ezért szerencsés és ezért kitűnő. A tervezet a kamaszok korcsoportjában, az úgynevezett második korcsoportban a sportot állítja be nevelési alapelemnek. Kitűnő ez azért, mert a kamaszkorban, nagyon jól tudjuk, a gyermek mindent elfogad és minden olyan imponál neki, ami erőfeszítéssel van kapcsolatban, A sport különböző ágai: a repülés, az úszás, a birkózás, egyeseknél a vívás, ez nem túlságosan tömegsport, a kerékpározás, az országjárás, mindezek az erőfeszítések valóban lekötik az ifjúság figyelmét. Végül rátér a korszerű tervezet arra, hogy a harmadik korcsoportban adja az igazi katonai előképzést. Ezt örömmel kell közölnöm és örömmel kell megemlékeznem mindazokról, akik ennek a^ tervezetnek előkészítői voltak és nem kis nehézséggel küzdöttek meg, akik, ha szabad azt mondanom, a klasszikus nevelési szellemmel ütköztek meg. A leventeintézménynek igenis elsősorban léleknevelő, jellemfejlesztő és testfejlesztő faladatai vannak, mert ha ilyen előzetesen képzett elemet fog kapni a honvédség, akkor egész biztosan elintézi a maga katonai kiképzését. Nem kívánok a német példára utalni, amikor azt mondom, hogy Európa egyik legnagyobb hadseregének megteremtésénél az volt a fő elv, hogy: adjatok nekünk kitűnő, kisportolt, jcllemerős, sziklaszilárd, nemzethű embereket, majd mi nevelünk belőlük katonákat. Nálunk is igazság ez a tétel, ezért kell különös örömmel köszöntenem ezt a tervezetet, mely végre megoldja a leventeintézménynek ezt a régen vajúdó nehézkes kérdését. T. Ház! Sajnos, ma még ott tartunk, hogy meg kell ezt az intézményt szerettetni. Ez a nevelés valóban alkalmas arra, hogy az intézményt az emberek megszeressék és ne pusztán a bracchiumon, a kényszeren keresztül nézzék, hanem az ott kapott és nyújtandó egyszerű és tiszta örömökön keresztül szívükbe zárják, hogy azután az onnan adott útravalóval, ha felnő az a fiú és katona lesz. Örömmel, nyugodtan és biztosan tudja teljesíteni azt a feladatát, amelyet csak akkor tud teljesíteni, ha előzetesen hosszú esztendők alatt megszerettettek vele a honvédelem gondolatát és nem idegenítettek el attól. T. Ház! A leventeintézmény megszerettetése a programmon kívül a leventeintézményről való hatásosabb gondoskodást jelenti. Gondoskodjunk aráról, hogy végre a Leventeifjúság hozzájusson a maga lapjához. Ma már 1,000.000, sőt 1,200.000 magyar ifjút számláló leventeintézményünknek még nincs a fiúhoz szóló újságja. Az elmúlt események igazolják a legjobban és legfényesebben, r hogy ma, & rádió idején, ma, a betűk hatásának idején az ifjúsági sajtó egyike azoknak az eszközöknek, amelyeken keresztül a nevelő akkor is tud hatni, ha egyébként a fiú nincs foglalkozáson, vagy órán. Sőt merem állítani, hogy az ifjúsági sajtó a nevelő munkájának teljes kiegészítője, mert ha az ifjúsági sajtó és a nevelő egyet mondanak, akkor az elő szó varázsa és az otthon elolvasott betű befelé való elmélyítő hatása keletkezteti együtt azokat a gondolatokat, amelyek képezik a jellemet. Egyébként pedig jöhet más valaki és lerombolhatja mindazt, amit a jó nevelő élő szavakkal alkot. Ezért fontos a sajtó és ezért kívánom a fiúk részére szerkesztendő leventeujság kiadását. Tudom, nem könnyű feladat egymillió példányszámban megjelenő újságot kiadni, de nem is kell ülése 1940 november 13-an, szerdán. 323 ezzel kezdeni. Meg kell azonban kezdeni az első tízezres, vagy százezres példányszámmal és el kell jutni végre oda, hogy legalább minden tizedik levente, tehát minden tíz levente közül egy hozzájusson a maga újságjához. Nemcsak honvédelmi, katonai szempontból fontos ez, hanem honvédelmi népművelési szempontból is, mert ez a leventeujság — ha olyan kitűnően szerkesztik, mint akár mozgékony ifjúsági lapjainkat, vagy például az előbb említett Katonaújságot — biztos népnevelő eszköze lesz magának a nemzetnek. Anyagát az esztendők hosszú során keresztüli három korcsoportra kell osztani. A gyermeknek játékos, a kamaszkornak sportkedvelő és a legfelsőbb korcsoportba tartozóknak, a 18 éven felülieknek már honvéd, katonai anyagot adva biztosan tudjuk pótolni mindazt, amit a még mindig nélkülözött nyolcosztályú elemi sem fog tudni a jövőben pótolni. Mert h-a a nyolc elemi általános is lesz, kérdezem: a nyolcadik elemi elvégzése után 14 éves korától 21 vagy 23 éves koráig mit fog kapni az a fiatalember, ha nem a leventeujságot? A másik ilyen nevelőeszköz, amelyet a leventeintézmény számára biztosítani kell, a rádió, örömmel állapítom meg, hogy a levente rádióelőadásokat rendkívül nehéz harc után 30 percről 40 percre emelték fel. ígéretünk van ezenkívül arra, hogy nemcsak Budapest II. hullámhosszán fogják ezeket az előadásokat közvetíteni, hanem rövidesen Budapest I. hullámhosszán is sugározni fogják. Idestova másfél esztendeje, vagy több, mint egy éve van már leventerádióelóadás, de Budapest II. hullámhosszán a távoli falvakban fogni nem tudják, még ha van is annak a leventegyesületnek egy kis készüléke. Semmiféle szempontból nem akarom megállapítani vagy felbecsülni az operaházi műsorok értékét, de minden ilyen csak kevesek számára való rádióprogrammnál előbbre való az, hogy ezek a leventemilliók, különösen a magára hagyott falusi leventemilliók minél hamarabb jussanak Budapest I. hullámhosszán nem 40 perchez, hanem ha kell, hetenkint két-három leventerádiófélórához is. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés a $obbés baloldalon és a középen.) A leventenevelés harmadik alapvető tényezője a lelki nevelés. Valláserkölcsi, hazafias erkölcsi nevelésről beszélünk és azt tapasztaljuk, hogy — kevés kivételtől eltekintve —- nincsenek lelkészeink, akik az ifjúsággal intézményesen foglalkoznának és azt gondoznák. Ne méltóztassanak félreérteni, nem azt mondom, hogy ha a leventeifjúság megjelenik az Isten házában, nem lenne részükre istentisztelet. Ez azonban nem elég. Isten szolgáinak el kell menniök a gyakorlótérre, a leventeotthonba, foglalkozniok kell egyesek magánéletével, látogatásokat kell tenniök, szóval leventelelkészeket kell minél nagyobb számmal kiképeznünk. Nagyon jól^ tudom, hogy ez máról-holnapra nem lehetséges, de meg lehet tenni a lépéseket abban az irányban, hogy legalább nagyobb leventeegységenkint, járásonkint, megyénkint, vagy kiegészítő parancsnokságonkint máris egy önálló leventelelkészt állítsunk munkába, aki legalább szervezze a lelki kiképzést, mondjuk a leventeoktatók lelki gondozását lássa el, mert az oktatók jó példáján keresztül ragad az, amit lelki életnek neveznek, magára az ifjúságra is. Ezt már most is meg lehet csinálni, a papi képzésben pedig a jövőben oda lehet hatni, hogy kezdettől fogva olyan lelkészek nevelődjenek, akik már egészen fiatal korukban, gimnazista korukban, kispap koruk-