Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-151
324 Az országgyűlés képviselőházának 151. ban ezt választották hivatásuknak. Ez az a nevelés anyagából, amire rá kívántam mutatni. Most magáról az ifjúságról kívánok Deszélni, mert niszen eddig mindez a vezetésre vonatkozott. A leventeifjúság abban a szerencsés helyzetben lehet, hogy ónálló leventeegyesüiétek szervezése révén maga is úgynevezett autonom, öntevékeny, Önálló s a körülményekhez képest a maga igényeinek megfelelő független életet élhet. L)e mikor 1 ? Akkor, ha lesz leventeotthona, azaz székháza, ha lesz gyakorlótere és ha a táboroztatás lehetősége végrevalahára a leventetöinegek előtt is megnyílik. Abban az időben, amikor a leventeintezmény átszervezéséről volt szó, kemény harcokat kellett vívni azért, hogy a leventeintézmény megkapja a községek háztartásából azt a pótadókulcsot, amit meg akartak takarítani, mondván, hogy a katonakincstár átvette a leventeoktatók személyi kiadásainak fedezését és bizony az elmúlt esztendő óta azt kellett tapasztalnom, hogy nagyon kevés község az, — majdnem meg lenetne számolni ezekét — ahol emelkedett szellemű vezetők lévén, valóban létesítettek leventeotthonokat, legalább egy két leventeszékházat. Mi tehát ezen a téren a tennivaló? Elsősorban kíméletlenül behajtani a községi és megyei pótadókat a leventeintézmény céljaira, ezt azonban a honvédelmi minisztérium nevelésügyi osztályának egy vagy két hadbiztosával nem lenét megcsinálni. Aztán leventeotthon építési kölcsönöket kell biztosítani a községek részére. Száz és egyféle pénzügyi és közigazgatási lehetősége van annak, hogy az évenként megújuló pótadót kölcsön formájában befektethessék a leventeszékházak építésébe azért, mert akkor ma, d az ifjak kivétel nélkül minden bizonnyal ezeket a leventeotthonokat fogják látogatni a kocsmák helyett. T. Ház! Arról is be kell számolnom, hogy vannak már kész kincstári épületek amelyeket az intézmény csodálatos módon nem tud megkapni. Piszke községben például egy határőrszakasz laktanyáját két esztendeje próbáljuk megszerezni a leventeintézmény részére. Ez a határőrszakaszlaktanya üresen áll, kilincsei eltűnnek, ablakai betöredeznek. Ezért Piszke község leventeoktatója beadvánnyal fordult az illetékesekhez azzal, hogy pénzt kölcsönöz a községnek a laktanya megvételére, csakhogy otthona legyen a leventeegyesületnek. A laktanya még ma is omladozik s a leventeoktató azt a választ kapta, hogy nem szükséges pénzt kölcsönöznie, hiszen úgy is megkapja a leventeintézmény a laktanyát. f Ezzel szemben tény az, hogy bár a laktanya úgy is düledezik, a leventeintézménynek Piszke községben nincsen otthona és elhárították az oktató ajánlkozását, aki mint derék, becsületes magyar ember, anyagi erővel igyekezett biztosítani az épület megszerzését. Áttérek a gyakorlóterek kérdésére. Tavaly — nem tudom, mennyire méltóztatnak visszaemlékezni — említettem, hogy körülbelül 5000 leventeegyesületből csak ezernek — ismétlem^ csak ezernek — van gyakorlótere, amelyet még hozzá többé-kevésbé az állatokkal közösen kell használniok. A leventetáboroztatások képe még szomorúbb. A cserkészszövetség a maga 50.000 cserkészéből 24.000 cserkészt tudott önkéntes alapon táboroztatni. A Társadalombiztosító Intézet 70.000 biztosítottjából az idén 8000 fiút és leányt — főleg leventeköteles korú fiút — tudott táboroztatni. Ezzel szemben a leventeintézmény a legutóbbi évi adatok szerint, amelyekben biziilése 19JiO november 13-án, szerdán. tos vagyok, 750.000 iskolát már nem látogató fiú közül — alig merem kimondani a számot — két és félezret táboroztatott. T. Ház! Ha így fogjuk fel a nagy tömegek, a népi tömegek felemelését, ha csak így támogatjuk a leventeintézményt, már pedig az idén felvett Összegből sokkal többre nem telik, akkor nehezen fogunk előrejutni azzal, amit úgy neveztek, hogy a népi színvonal emelése, főleg pedig a népi színvonalnak honvédelmi irányban való emelésével. Sürgősen meg kell oldani ezeket a kérdéseket és ezért kell kérnem, hogy kétszerezzék vagy háromszorozzák meg a leventeintézmény céljaira fordított összegét, mert egyébkent e terén nem terem tö^b gyümölcs, mint amennyi az eddigi befektetések után termett. Végül — az idő lejárt — egy mondatban sürgetem a honleánynevelés megteremtését, mert ha a leányok, a későbbi anyák, ak k az első magyar dalra tanítják meg gyermekeiket, nem ! esznek méltó társai a honvédelmileg legkitűnőbben képzett magyaroknaii, akkor csak fél munkát végeztünk. Tekintettel arra, hogy a leventekiképzés terén oly kiváló változtatásokat és korszerűsítéseket kapunk, örömmel fogadom cl a honvédelmi tárca költségvetését. {Éénk él^en.eb és taps a jobboldalon. — A. szónokot számosan üdvözlik.) Jhiitiok: Szólásra következik*? Spák Iván jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. , Meskó Zoltán: T. Ház! (Haljuk! Halljuk!) Csak néhány percre óhajtom a t. Ház figyel mét igénybe venni. Ezt is csak azért teszem, hogy a magam részéről is a legteljesebb elismerésnek adjak kifejezést kiváló honvédségünk teljesítményeiért és rámutassak arra, hogy valóban méltán vagyunk büszkék a mi nemzeti hadseregünkre- A magam fiatal éveinek küzdelmei jutnak eszemoe, amikor mint iiatal függetlenségi 48-as Kossutn-párti képviselő ültem itt 25 évvel és követeltük annakidején, hogy az egyébként akkor is kiváló császári és királyi közös hadsereg — különösen ennek magyar része volt a kiváló — a nemzeti vezénvszóval élhessen, a nemzeti színeket használhassa; rámutattunk már akkor arra, hogy ezáltal feltétlenül felfejlesztjük a nemzeti érzéssel megtöltött hadseregben a harcrakészséget é* az öntudatot. Most örömmel látom, hogy mtola önálló hadseregünk, magyar nemzeti hadseregünk van, ez még túltesz a régi dicsőséges ármádián is és valóban csak büszkék lehetünk arra, hogy ilyen hadsereggel rendelkezünk. Ezért köszönetet kell mondanunk nemcsak a tisztikarnak és az altisztikarnak, hanem az egeszén kiváló legénységnek is és ünnepélyesen köszönetet mondok itt az igen t. honvédelmi miniszter úrnak, (Élénk éljenzés.) akinek munkateljesítményénél csak a szerénysége nagyobb. Ugyancsak kötelességet vélek teljesíteni, amikor hálámat és köszönetemet fejezr»rn ki a hadbavonultak feleségeinek, gyrmekei' nek és más hozzátartozóinak, akik o yan teljesítményt végeztek, amely méltó volt a csapatoknál lévő férjekhez, apákLoz, (Ügy van (Így van!) ezek a mai szegény magyarországi vi szonyok közepette, a csekély hadisegéíy mellett, becsületesen, szenvedve, nélkíLzve, de igazi magyar anyákhoz, magyar leleségekhez, magyar gyermekekhez méltóan végezték a Ivr jelt, az arák helyett a munkát. (Ügy tan; Cfly van! — Nagy taps.) A nemzet háláját tolmáeso-
