Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

322 Az országgyűlés képviselőházának íBi. ülése 1940 november lS-án, szerdán. és Öncélúvá tétetik, akkor a leventeintézmény gondozóinak módjuk lesz arra, hogy az így fel nem használható pénzek, amelyeket egyébként a leventeintézmény kapott meg, kifejezetten erre a célra fordítassanak. T. HázJ Az irányításon kívül a vezetés -az a kérdés, amelyet itt szóvá kell tennem, mégpedig a testnevelési tisztek és a leventeoktatók kérdése. Bármit kaphat a leventeintézmény anyagban és támogatásban, ez nem sokat ér akkor, ha a vezetők, mégpedig az alsófokú vezetők nem elég jók. A legutóbbi statisztika azt mutatja, hogy a leventeoktató karnak 90 százaléka nem pedagógus előképzettségű, 60 százaléka pedig a rendelkezésre álló leventeoktatói karnak egészen alacsony előképzettségü ember; ezek kivétel nélkül mind megfeleltek annak a feladatuknak, hogy a katonai előképzést elsőrangúan adják, de adottságuknál, intelligenciájuknál, tanultságuknál és látókörüknél fogva nem felelhetnek meg annak a célnak, ami pedig a leventeintézmény párhuzamos feladata, mondhatnám alapja, hogy a nevelést, a világnézeti nemzeti nevelést, a társadalmi világnézeti nevelést, a szociális világnézeti nevelést adják elfogulatlanul, minden apró kis érdekeken felül, egyedül a nemzet eszméi és a nemzet céljai által vezérelve. Ezen sürgősen segíteni kell. Az előttünk álló német és olasz példa azt mutatja, hogy elsősorban mindenütt az ifjúsághoz nyúltak és az ifjúsághoz hozzányúlván, minden áldozatot meghoztak azon a téren, hogy azok, akik az ifjúság alsófokú szervezetét vezetik és irányítják, a legjobbakból kerüljenek ki, mert magától értetődik, hogy amilyen a parancsnok, olyan a szakasz, amilyen a leventeoktató, olyan lesz a leventeifjúság is. A magasabb vezetés és irányítás a körzetparancsnokok kezében van, értem alatta az alsófokúaknái a tartalékos tisztekbői négy esztendős szerződéssel az intézményhez kapcsolt vezetőket, a rövidebbhosszabb tanfolyamon átment olyan tartalékos tiszteket, akik részint voltak leventeoktatók, részint nem voltak. Ezek a körzetparancsnokok irányítják 1000—300€—4000 emberig a helyi viszonyoknak megfelelően az összes leventeoktatók, segédoktatók munkáját, akiken keresztül a le ven te intézmény nevelése eljut az ifjúsághoz. De hogyan irányítsanak ezek a körzetnarancsnokok — teszem fel a kérdést — helyesen és jól, ha négy esztendőre szerződtetik őket és nem tudják, hogy mi fog történni velük. A nevelői munkának és a vezetői munkának a kiegyensúlyozott világnézeten kívül első előfeltétele az, hogy a mindennapi élet biztonságérzete meglegyen bennük. Amikor a körzeíparancsnokkiegészítések voltak, már emlékeztettem arra, hogy nem mindenütt a légértékesebh emberek jelentkeztek, mert bár a tartalékos tiszti kiképzés előfeltétele megvolt, bár a jószándék, a lelkesedés az ifjúság ügye iránt megvolt, de négyesztendei bizonytalan szerződéssel a kézben, nem valószínű, hogy elcserélnék a kisebb vagy kevesebb megéllietési színvonalat biztosító polgári állásukat azzal, amit a tartalékos tiszt, hadnagy, főhadnagy, százados, körzetparancsnok fizetése jelent, mert az a kisebb polgári állásuk legalább bizto« Arra kérem e helyütt a honvédelmi miniszter urat, méltóztassék a körzetparancsnokok ügyét az úgynevezett testnevelési tiszti státus szempontjából rendezni és ezeknek az ügyét rögzíteni s a honvédtisztképzésben is figyelembe venni, hogy amint vannak különleges képzések, vau műszaki, repülő, gyalogos, tüzér kiképzés, úgy már a honvéükatonai akadémiákon is legyenek testnevelő tisztjelöltek, akik beállíttatnak ebbe az úgynevezett körzetparaacsnoki testnevelési tiszti státusba s ezek adják meg az egészen emelkedett és magasszellemű vezetés és irányítás lehetőségéi. így jutunk el azután ahhoz, hogy az az egymillió levente a hetenként eltöltött 3—4 órának minden egyes percét, — és amin a hangsúly van — azonkívül a leventeegyesületben eltöltendő idejét valóban önmagának és a nemzetnek a hasznára fogja áldozatul hozni. Az olasz és a német példák azt bizonyítják, hogy maguk az ifjúsági intézmények szervezői főhivatásúik, ebből élnek és olyanok, akiket erre a célra kiképeznek. Nálunk is lehetne kísérletet tenni ebben az irányban, hiszen van erre példánk. A 25 esztendős cserkészet mutatja meg, hogy egy fillérnyi fizetés nélkül, kizárólag önkéntes alapon lehet még ma is és lehet <a mainál sokkal nehezebb viszonyok között is száz és száz, ezer és ezer vezetőt szerezni arra, hogy az ifjúsággal foglalkozzék. Lehetetlen, hogy a leventeintézménnyel kapcsolato san erre ne lenne jelentkező, ha megfelelő fanatikus testnevelési tisztek, körzetparancsnokok és úgynevezett főhivatású leventeoktatók r szervezik és irányítják a leventekiképzés ügyét. Mert a német és az olasz példa azt mutatja, hogy a végső kiképzők jelentékeny része — tudomásom szerint 60%-a — önkéntes munkát végez. De a törzsszervezők és irányítók külön erre a célra rendelt iskolákon és főiskolákon kiképzett elemek. Tisziélettel sürgetem a főhivatású leventeoktató-képző főiskolának a felállítását, illetőleg azt, hogy a szegedi Horthy Miklós-tudományegyetem egyik tagozatom ezt az újszerű tanszéket meg kell szervezni. A leventeintézménnyel kapcsolatosan má sodik anyagcsoportom maga a neveVli anyag. Csak Örömmel tudok beszámolni arról, hogy mióta megszűnt a katonai kötöttség, azóta ebben az esztendőben került Kipróbálásra a megváltozott, tökéletes leventekiképzés anyaga. Amíg katonai megkötöttség alatt álltunk, magától értetődő dolog, hogy a leventeintézménynek egyik legfőbb titkos feladata az volt, hogy minél több katonai előképzést adjon minden áron. Mióta ez a katonai megkötöttség megszűnt, azóta a nevelő elem, az állampolgári, a hazafiúi, a honvédneveles eleme kezdett dominálni a leventekiképzésben és a most kiadott tervezet ezt tökéletesen fedi is. 1925—26-ban indult meg a leventemunka, akkor fejlődött ki ez az intézmény, illetve akkor volt olyan, mint ahová most viszi a fejlődés, neyezetesen. hogv a legalacsonyabb korcsoportban, a gyermekkorban lévők részére a Játékot teszi meg nevelési anyagnak. Méltóztatik emlékezni arra, hogy mennyi nehézség adódott és adódik mindazokon a helyeken, ahol közvetlenül látjuk *t leventekiképzést, tapasztalhatjuk, hogy 12 esztendős kortól kezdve egészen 20—21—22—23 éves korig- a gyermek az alapkiképzésnek tulajdonképpen ugyanazokat a részeit kapja. Tudomásom van arról, t. Ház, hogy a múlt időkben a 12—21 évig való folvamatos alapkiképzés egyik eredménye az volt. hogy aki csak tehette, igvekezett a különleges fegyvernemekhez kerülni azért, mert a leventeidő alatt megunta a jobbra-balraátot. a gyalogsági alapkiképzésnek azokat az elemeit, amelyek egy-két esztendeig talán kielégítik az érdeklődését, de 8—1» esztendőn keresztül hajtogatva unalmassá valtak. A mostani nevelési anyag a gyermek-