Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

322 Az országgyűlés képviselőházának íBi. ülése 1940 november lS-án, szerdán. és Öncélúvá tétetik, akkor a leventeintézmény gondozóinak módjuk lesz arra, hogy az így fel nem használható pénzek, amelyeket egyébként a leventeintézmény kapott meg, kifejezetten erre a célra fordítassanak. T. HázJ Az irányításon kívül a vezetés -az a kérdés, amelyet itt szóvá kell tennem, még­pedig a testnevelési tisztek és a leventeoktatók kérdése. Bármit kaphat a leventeintézmény anyagban és támogatásban, ez nem sokat ér akkor, ha a vezetők, mégpedig az alsófokú ve­zetők nem elég jók. A legutóbbi statisztika azt mutatja, hogy a leventeoktató karnak 90 szá­zaléka nem pedagógus előképzettségű, 60 szá­zaléka pedig a rendelkezésre álló leventeokta­tói karnak egészen alacsony előképzettségü ember; ezek kivétel nélkül mind megfeleltek annak a feladatuknak, hogy a katonai előkép­zést elsőrangúan adják, de adottságuknál, in­telligenciájuknál, tanultságuknál és látókörük­nél fogva nem felelhetnek meg annak a cél­nak, ami pedig a leventeintézmény párhuzamos feladata, mondhatnám alapja, hogy a nevelést, a világnézeti nemzeti nevelést, a társadalmi világnézeti nevelést, a szociális világnézeti ne­velést adják elfogulatlanul, minden apró kis érdekeken felül, egyedül a nemzet eszméi és a nemzet céljai által vezérelve. Ezen sürgősen segíteni kell. Az előttünk álló német és olasz példa azt mutatja, hogy elsősorban mindenütt az ifjúsághoz nyúltak és az ifjúsághoz hozzányúlván, minden áldozatot meghoztak azon a téren, hogy azok, akik az ifjúság alsófokú szervezetét vezetik és irányít­ják, a legjobbakból kerüljenek ki, mert magá­tól értetődik, hogy amilyen a parancsnok, olyan a szakasz, amilyen a leventeoktató, olyan lesz a leventeifjúság is. A magasabb ve­zetés és irányítás a körzetparancsnokok kezé­ben van, értem alatta az alsófokúaknái a tar­talékos tisztekbői négy esztendős szerződéssel az intézményhez kapcsolt vezetőket, a rövidebb­hosszabb tanfolyamon átment olyan tartalékos tiszteket, akik részint voltak leventeoktatók, részint nem voltak. Ezek a körzetparancsnokok irányítják 1000—300€—4000 emberig a helyi vi­szonyoknak megfelelően az összes leventeokta­tók, segédoktatók munkáját, akiken keresztül a le ven te intézmény nevelése eljut az ifjúság­hoz. De hogyan irányítsanak ezek a körzetna­rancsnokok — teszem fel a kérdést — helyesen és jól, ha négy esztendőre szerződtetik őket és nem tudják, hogy mi fog történni velük. A ne­velői munkának és a vezetői munkának a ki­egyensúlyozott világnézeten kívül első előfel­tétele az, hogy a mindennapi élet biztonságér­zete meglegyen bennük. Amikor a körzeípa­rancsnokkiegészítések voltak, már emlékeztet­tem arra, hogy nem mindenütt a légértékesebh emberek jelentkeztek, mert bár a tartalékos tiszti kiképzés előfeltétele megvolt, bár a jó­szándék, a lelkesedés az ifjúság ügye iránt megvolt, de négyesztendei bizonytalan szerző­déssel a kézben, nem valószínű, hogy elcserél­nék a kisebb vagy kevesebb megéllietési szín­vonalat biztosító polgári állásukat azzal, amit a tartalékos tiszt, hadnagy, főhadnagy, százados, körzetparancsnok fizetése jelent, mert az a kisebb polgári állásuk legalább bizto« Arra kérem e helyütt a honvédelmi minisz­ter urat, méltóztassék a körzetparancsnokok ügyét az úgynevezett testnevelési tiszti státus szempontjából rendezni és ezeknek az ügyét rögzíteni s a honvédtisztképzésben is figye­lembe venni, hogy amint vannak különleges képzések, vau műszaki, repülő, gyalogos, tüzér kiképzés, úgy már a honvéükatonai akadémiá­kon is legyenek testnevelő tisztjelöltek, akik beállíttatnak ebbe az úgynevezett körzetpa­raacsnoki testnevelési tiszti státusba s ezek adják meg az egészen emelkedett és magas­szellemű vezetés és irányítás lehetőségéi. így jutunk el azután ahhoz, hogy az az egymillió levente a hetenként eltöltött 3—4 órának min­den egyes percét, — és amin a hangsúly van — azonkívül a leventeegyesületben eltöltendő ide­jét valóban önmagának és a nemzetnek a hasz­nára fogja áldozatul hozni. Az olasz és a német példák azt bizonyítják, hogy maguk az ifjúsági intézmények szerve­zői főhivatásúik, ebből élnek és olyanok, aki­ket erre a célra kiképeznek. Nálunk is lehetne kísérletet tenni ebben az irányban, hiszen van erre példánk. A 25 esztendős cserkészet mu­tatja meg, hogy egy fillérnyi fizetés nélkül, ki­zárólag önkéntes alapon lehet még ma is és le­het <a mainál sokkal nehezebb viszonyok között is száz és száz, ezer és ezer vezetőt szerezni arra, hogy az ifjúsággal foglalkozzék. Lehe­tetlen, hogy a leventeintézménnyel kapcsolato san erre ne lenne jelentkező, ha megfelelő fanatikus testnevelési tisztek, körzetparancs­nokok és úgynevezett főhivatású leventeokta­tók r szervezik és irányítják a leventekiképzés ügyét. Mert a német és az olasz példa azt mu­tatja, hogy a végső kiképzők jelentékeny ré­sze — tudomásom szerint 60%-a — önkéntes munkát végez. De a törzsszervezők és irányí­tók külön erre a célra rendelt iskolákon és fő­iskolákon kiképzett elemek. Tisziélettel sürge­tem a főhivatású leventeoktató-képző főiskolá­nak a felállítását, illetőleg azt, hogy a szegedi Horthy Miklós-tudományegyetem egyik tago­zatom ezt az újszerű tanszéket meg kell szer­vezni. A leventeintézménnyel kapcsolatosan má sodik anyagcsoportom maga a neveVli anyag. Csak Örömmel tudok beszámolni arról, hogy mióta megszűnt a katonai kötöttség, azóta eb­ben az esztendőben került Kipróbálásra a meg­változott, tökéletes leventekiképzés anyaga. Amíg katonai megkötöttség alatt álltunk, ma­gától értetődő dolog, hogy a leventeintézmény­nek egyik legfőbb titkos feladata az volt, hogy minél több katonai előképzést adjon minden áron. Mióta ez a katonai megkötöttség meg­szűnt, azóta a nevelő elem, az állampolgári, a hazafiúi, a honvédneveles eleme kezdett domi­nálni a leventekiképzésben és a most kiadott tervezet ezt tökéletesen fedi is. 1925—26-ban in­dult meg a leventemunka, akkor fejlődött ki ez az intézmény, illetve akkor volt olyan, mint ahová most viszi a fejlődés, neyezetesen. hogv a legalacsonyabb korcsoportban, a gyermek­korban lévők részére a Játékot teszi meg neve­lési anyagnak. Méltóztatik emlékezni arra, hogy mennyi nehézség adódott és adódik mind­azokon a helyeken, ahol közvetlenül látjuk *t leventekiképzést, tapasztalhatjuk, hogy 12 esz­tendős kortól kezdve egészen 20—21—22—23 éves korig- a gyermek az alapkiképzésnek tu­lajdonképpen ugyanazokat a részeit kapja. Tu­domásom van arról, t. Ház, hogy a múlt idők­ben a 12—21 évig való folvamatos alapkiképzés egyik eredménye az volt. hogy aki csak tehette, igvekezett a különleges fegyvernemekhez ke­rülni azért, mert a leventeidő alatt megunta a jobbra-balraátot. a gyalogsági alapkiképzés­nek azokat az elemeit, amelyek egy-két eszten­deig talán kielégítik az érdeklődését, de 8—1» esztendőn keresztül hajtogatva unalmassá val­tak. A mostani nevelési anyag a gyermek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom