Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Az országgyűlés képviselőházának 15Î. tetni és elősegíteni. Ezért kívántam külön be­szédem elején megemlékezni arról az intéz­ményről, amely a különuöző magyar térképek előállításával, mégpedig olcsó előállításával a legkitűnőbb fegyvert ad:a az elemiiskolás és középiskolás gyermekek százezreinek és mil­lióinak kezébe, akik, ha valamikor honvédek lesznek, saját hazájuk ismeretével jobban fog­ják tudni azt a puskát megfogni és megszorí­tani, ha arra szükség lesz. Ezért jelentős a ka­tonai térképészeti intézet működése, mert ma már a polgári társadalomban nélkülözhetetlen propagandamunkát végez, úgy, hogy ez a munka csak nemzetinek nevezhető és valóban csak a nemzet érdekében történik. T. Ház! A katonai térképészeti intézet min­den támogatást megérdemel, s nekem itt csak az^ a kérésem a miniszter úrhoz, hogy ha van módja erre, — mert feladat még van — mél­tóztassék a katonai térképészeti intézet kíván­ságait a lehetőséghez képest teljesíteni. Egy másik nem ilyen közvetlen honvé­delmi kérdés, a Katonaújság kérdése. Akik a legutóbbi esztendők és idők sajtótermékeit fi­gyelik, örömmel állapíthatták meg, Jiogy végre' van egy olyan sajtóorgánum, amely minden érdeken felülemelkedve, kizárólag honvédelmi célokat szolgál, mégpedig olyan sikerült eszkö­zökkel, — és itt őszinte örömmel kell megemlí­tenem, hogy a saját lábán állva — amely esz­közök lényegében nélkülözhetetlenek a kor­szerű honvédelem és nevelés előmozdításánál. Itt csak arra kell a honvédelmi miniszter úr szíves figyelmét felhívnom, hogy ha már a Ka­tonaújság a maga tartalmi erejénél fogva elérte a gazdasági önálóság lehetőségét is, mél­tóztassék Jazvetett módon támogatni, mégpedig olyan módon, hogy ez a katonaújság eljusson in ni den katona kezébe, vagy ha ez nem lehet­séges, legalább minden rajnak a kezébe. Ma ugyanis az a helyzet hogy a Katonaújság na­gyon szép példányszámban jelenik m«g, sokan meg is veszik, — munkásokról is tehetek tanú­ságot, akik megveszik; a gyárak előtti árusí­tókiól tudtam meg, hogy számonkint 50—60—80, sőt van olyan gyár, ahol 120 példányt vesznek meg, — de ennek ellenére azt kell tapasztal­nom, hogy maguk között a katonák között a fogyasztás valahogyan hiányzik. Érthető, hogy a mai zsoldviszonyok mellett a katonának egyéb szükségleteit figyelembevéve, nem telik külön katonfui° f ''" , ^n. S^rencse, hogy a Ka­louaujság már hetilap. Kérem a honvédelmi miniszter uiai, meituzLasseK fedezetet találni arra, (Zaj.) hogy legalább minden rajnak a szobájába eljusson minden héten a Katona­újság, mert hiszen nemcsak a polgári társada­lomban, hanem a katonai szolgálat teljesítése közben is.*.. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szabó Gyula: ...szükség van erre az új­ságra. Az a frisseség, a magyar világnézetnek az a tárgyilagos kifejezése és a magyar törté­nelembe visszanyúló felelevenítése, amellyel a Katonaujságot szerkesztik, minden támoga­tást megérdemel és éppen ezért lehetővé kel] tenni, hogy minden kaszárnyában, minden raj részére hivatalosan előfizessék. A leventeügyre részletesebben kívánnám a t. Ház figyelmét felhívni. (Halljunk! Halljuk!) Az elmúlt esztendei költségvetés tárgyalásánál bátor voltam a leventeintézmény történelmi múltjáról rövid áttekintést adni és utalni arra, hogy a leventeintézmény nem pusztán katonai előképző szerv, hanem hála Istennek, egy több, mint 15 esztendeje meglevő olyan testnevelési szervünk, amely ma már a középiskolai ta­ülése 1.94,0 november lS-án, szerdám. 321 • nulókat is figyelembevéve, egymillió leventét ! foglal magauan — a esonkaorszagi adaiok ; alapján, na Korszerűbb szervezessél, korsze­! ruüo anyaggal és megfelelő anyagiaickal lat­i juk el ezt az intézményt, akkor ez beüeidoben i és háborús, kritikus esztendőkben is, — amint ! ezt Kárpátalja visszavételénél láttuk — bar ! eleinte fegyvertelen, de később kitűnően meg­; szervezett hatalmas hadsereggé tejiosztneiő | ki. (Il g y van! ügy van! jobb/etől.) A leventeintezménynél a vezetésről, a ki­képzés anyagáról és magukról az ifjúsági kér­désekről is üell szólnom most, amikor az 1WÓ9. évi II. te. életbelépése után eltelt egy esztendő és azt látjuk, hogy az elmúlt esztendő bizo­nyos nehézségeket mutatott fel, amelyeket meg kell szüntetnünk. Amíg az 1939 : II. te. nem volt meg, addig a leventeintezmeny a honvédelmi minisztérium és a kultuszminisz­térium közös vezetése alatti Országos Testne­velési Tanács szerveként működött, de azután az 1939 : IL te. nagyon helyesen besorozta a leventeintézményt a haderőnkívüli úgyneve­zett előképzésbe, és besorozta úgy, hogy a ka­tonai érdekeknek maradék nélkül felelt meg. he be kell vallani őszintén, hogy az ifjúsági nevelés érdekének nem felel meg maradékta­lanul. De hiszen ez természetes is, mert ha a magyar leventeintézmény, amely azelőtt ön­álló külön országos hatáskörű szemlélővel bírt, most a honvédelmi minisztériumban egy osz­tállyá szerveztetik, amely osztályon már ka­tonai előképzéssé tétetett az ügy s öt-hat elöl­járó felettes illetékes parancsnoka van, ez j meglassítja a leventeintézmény irányítását és j vezetését; azon kívül, hogy a katonai előkép­! zés szempontjait kitűnően szolgálja, ez gyön­gíti a leyenteintézményben mindazt, ami a le­venteintézménynek egyik alapvető lényege, az ifjúság nevelésének kérdését. Ma az a helyzet, hogy a leventeintezmeny szervezetileg, vezetésbei ileg katonai «tervek mellé van healUVa, egy ömilíó hadei'őnkívűJi osztályba, ahol mindössze 10—15 törzstiszt fog­lalkozik az ügyekkel, tehát már számbelileg sem tudják azt a munkaeredményt produkálni, amely egy milliós létszámú leventeintézmény minden ügyét volna hivatva szolgálni, elte­kintve mondom attól, hogy katonai szempont­ból ez a leventeszervezés kitűnően megfelel. Megfelel pedig azért, mert minden katonaem­ber, a kiegészítő parancsnok, a kerületi pa­rancsnok, fel a dandárparancsnokig, azután fel a hadtestparancsnokig, ezt elsőrendű köte­lességének tartja s magától értetődő dolog, hogy elsősorban a katonai, a honvédszempon­tokat veszi figyelembe. A leventeintezmeny e mellett az elbánás mellett úgy jár, hogy csak az az energia, az a pénz és mondjuk úgy, az az ellátmány jut .neki, ami megmarad katonai részről. Fordítva van a dolog, ha a leventein­tézmény a maga keretén belül biztosított költ; ségvetési keretből valamit nem tud elkölteni vagy nem tud beszerezni, mert hiszen a hon­védség elsőrendű anyagi szükségleteit kellett kielégíteni, mondjuk, a ruházatot. Tavaly kap­tunk ígéretet arra, hogy 70.000 levente egyen­ruhát készíttetnek és mert a honvédség mozgó­sítása következtében mindenféle anyagra szük­ség volt ennek a beszerzése természetszerűleg elmaradt, de az erre fordítandó összeg sem ke­rülehetett leventecélra, mert hiszen az_első­rendű honvédelmi célok azt elvitték. Mégis azt kell mondanom, hogy ha a leventeintézmény fő irányításában önálló szervként van be­ágyazva a honvédelmi minisztériumba, ahol csak a legszükségesebb szervekkel kapcsolódik

Next

/
Oldalképek
Tartalom