Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

314 Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 19 AO november 13-án, szerdán. vánjuk a hátsó országrésznek és mezőgazdaságunknak, föl dmí veié sünknek, földmíves népünknek a megszervezése által, ezt pedig eddig nem láttam, a költségvetést nem tudom elfogadni, (Éljenzés és taps a ba

1- és a sMsobaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Tvoczonádi Szabó Imre jegyző: vitéz Mákray Lajos! Elnök: A képviselő úr nines itt, jelentke7*\ae töröltetik. Ki a következő a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Malasits Géza! (Ellenmondások.) Elnök: Kérem a jegyző urat. méltóztassék a soron következő vezérszónokot megállapítani Boczonádi Szabó Imre jegyző: vitéz UJfalussy Gábor! Elnök: vitéz Ujfalnssy Gábor képviselő urat illeti a szó. vitéz Ujfalussy Gábor: T. Ház! Felszólalá somban szeretném én is tovább fűzni és alátámasztani azokat a szépi gondolatokat és előadásokat, amelyeket hallottunk az előadói székből. hallottunk innen Magapházy László igen t. képviselőtársam részéről és szeretnék beszédem folyamán rátérni és válaszolni az igen t. ellenzéki képviselőtársaim részéről elhangzottakra is. habár ez a honvédelmi miniszter úr hatáskörébe tartozik és ő ezt mindenesetre meg is fog-ja tenni. Én csak azért válaszolok egyes ellenzéki felszólalásokra, mivel magam is széljegyzeteket készítettem és meg akarnám könyuyíteni honvédelmi miniszteremnek a munkáját. Mint a többi kénvistlőtársam. aki előttem felszólalt, jó magam is erőtlen szavaimmal szeretném előbbre vinni a mindannyiunk lelkéhez forrt és tartozó honvédségünk ügyeit. De nem annyira a kritizálás, mint inkább a kérelem szavaival fogok a honvédelmi miniszter úrhoz fordulni, úgy, ahogyan az előttem felszólalt képviselő urak is tették. Feltűnt nekem az és köszönetemet kell. hogy kifejezzem a Ház előtt azért a csodálatos nyugalomért, amely e tárca költségvetésének vitája során megnyilvánult. Ezt a nyugalmat annak tulajdonítom, igen t. Ház, hogy itt bajtársak beszélnek egymással. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Igen t. Ház! Ha én kérek a hadsereg nevében, úgy, ahogyan kértek ellenzéki képviselőtársaim is a honvédelmi miniszter úrtól, akkor tulajdonképpen a nemzet érdekében is teszem ezt, mert hiszen a hadsereg és a nemzet ma már teljesen egy és a holnap háborúját nemcsak a hadsereg, hanem az egész nemzet vívja meg. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Igen t. Ház! Az 1941-es költségvetés részleteit az előadó úr Ismertette. Ezért felesleges lenne az időt nekem is ezzel töltenem. Én csak megjegyeztem azt, amit talán mindannyian teljesen jól tudunk, hogy körülbelül 53 és fél millió pengő többletkiadás mutatkozik a tavalyi kiadással szemben, amiből 40 millió a hadsereg hadi- és békefelszerelésére irányoztatott elő. Nem emlékszem most már biztosan arra, hogy hány milliót tesz ki az az összeg, amely a honvédség céljaira fordíttatik, de mindenesetre jelentékeny áldozatot követel ez minden adófizetőtől, minden magyar embertől. De áldoztunk a múltban, áldozunk a jelenben és áldozni Jogunk a jövőben mindenkor, ha hazánk nagyságáról, fejlődéséről van szó, mert tudjuk, hogy a jó Isten megmutatja minden nemzetnek a maga nagy feladatait és mi is lehetünk nagyobbakká és leszünk is akkor, ha hangtalanul tudunk áldozni honvédségünk érdekében. És mivel mindannyian így tudunk áldozni, ebből kifolyólag nem lesz ebben a Házban senki sem, aki el ne fogadná — legfeljebb csak politikai lag nem fogadja el azokat — a dologi és anyagi kiadásokat, amelyek a honvédségre vonatkoznak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Keveseljük. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. vitéz Ujfalussy Gábor: Mi magyarok megtanultuk és a magyar történelem bizonyítja azt, hogy a magyar élet áldozat. Különösen vonatkozik ez a ma élő magyarra, a jelenkorra, mert hiszen ez a megszűnni nem akaró háború bizonyítja, hogy ezt a világot olajcseppekkel többé meggyógyítani nem lehet, (Taps a baloldalon.) ide jól felfegyverzett hadseregre, repülőgépek és tankok ezreire (Taps a baloldalon.) és az emberek véráldozatára van szükség. Icenis, mindenütt, ahol ember lakik, az élet áldozat, de ~ fokozottabban áll ez a magyarra, mert amint a külügyi tá,rr?a költségvetésének tárgyalása alkalmával is hallottuk, a magyar nemzet ezer év óta itt élt a kultúrák és faiok ütközőpontján ,s« vitézül harcolt és vérzett. Mint ahogyan a külügyminiszter úr olyan gyönyörűen kifejtette, a Drna-medencében való elsőbbségünket, elhivatottságunkat, megérezték és nagyon jól tudják azt a velünk baráti viszonyban lévő államok vezérei is, hogy Délkelet-Európa nyugalma és biztonsáe-a függ attól, ha a kárpáti szorosoknál kezesképpen állunk, mert nagyon jól tudják, hogy ezer év óta minden viharban és — ha kell — a holnaui viharban is helytáll a magyar. (Ügy van! Ügy van!) Vitán felül áll az, amit ugyancsak délelőtt a külügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával mondottak, hogy azt a sikert, amelyet vér nélkül elértünk, a jó isten után elsősorban a tengelyhatalmaknak köszönhetjük, másodszor pedig — amire utalás történt — a nemzet méltóságteljes nyugalmának. Nos, én csak ezt a nyugalmat szeretném kérni minden egyes magyar testvéremtől, mert nem tudjuk, milyen feladatok elé leszünk még állítva, ahogyan a külügyminiszter úr délelőtt fejtegette. Hiszen egyikünk sem tudja, vájjon mit rejteget tarsolyában az a bizonyos holnapi nap. Kétségtelen az, hogy honvédségünknél az első kapavágást a Kerepesi-temetőben örök álmát alvó néhai Gömbös Gyula tette meg. Méltóztassék csak visszagondolni az olasz király ő felsége budapesti magas látogatásának idejére, amikor láthattuk néhai Gömbös Gyula munkájának eredményét abban a gyönyörűen felszerelt hadseregben, amelyet a külföldiek is megfigyeltek, nekünk pedig örömkönnyek hullottak a szemünkből, amikor láttuk magunk előtt elmenetelni ezt a hadsereget. Kétségtelen az is, hogy ennek a kormányzatnak nagy érdemei vannak abban, hogy ma ilyen gyönyörűen felszerelt hadseregünk van. (Kuhajda Vilmos: A nemzet érdeme! — Zaj. —Elnök csenget) Hiszen kétségtelen, hogy ez a kormányzat mindent elkövetett arra vonatkozólag, hogy egy szépen felszerelt hadsereg álljon rendelkezésére. Azokkal a képviselőtársaimmal szemben tehát, akik azt állították, hogy talán a tempó a felszerelés tekintetében nem volt elég, erről a helyről azt üzenem, hogy igenis a tempó jó volt, de ügyelnie kellett ennek a kormányzatnak elsősorban arra, .-- és