Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-151
Az országgyűlés képviselőházának 151. ezt minden magyar embernek számításba kell vennie — hogy nem állott elég külföldi anyag a rendelkezésünkre, és ne felejtsük el, hogy erről a györűen megindult hadiiparunkról az a bizonyos trianoni rablánc nem is olyan*- régen hullott le, és még mindig vannak égő sebek. Azt javaslom a tempót sürgető igen t. képviselőtársaimnak, hoery minthogy a kormányzat cserekereskedést űz, vagyis jelszava az. hogy adok, hogy kaphassak, imádkozzék miu don magyar ember azért, hogy 1941-ben sokk«! j >iib aratásunk legyen, mint 1940 ben volt, (Helyezés a jobboldalon.) azén, hogy ne kelljen — «mint azt a kisgazdák ímija\- '— a UiV/iínkat **ízbeto aratni és tűnjenek el és ne csillogjanak pzek a belvizek és vadvizek a magyar barázdákon, hanem tűzzön rájuk a magvarok nauja. Akkor tudnuk sokat adni. és akko^ — le^ypnek mee-eryozodve t. képvisplőt^^^aim — tudnak V*»*"Hii is. rR»ky JIPHZIÓ: .Államosítani k^Tl a Woícs-Mí'Tif'réH-o-^írat. a h^diinart! — ]Wo S fe5 ZP U *TM Már 19"»7-ben >övp+^T+ornf __ Zni. __ Elnök rspnffft) Baky Lá^ló Tfoj\ t. b^-rátorn nem f^><r en^^m zaV^rTiq bo7"i. T"«f*t pTifom ba^ OB «n l^np.t Z»*vo^n b™^ ÍIty»W T^P*1Ó : Nem is akarom!) Tllnöt» f^ríi'OTV! n v-ínvíonTn n-rntíit ne méltÓztfoainnV rvói»he=!Z°' : ''"'kpt f^l^tatni. Vitéz Ujfalussy Gábor öj-öTTiTTtpl IJ-PI] rne<rpHqmfn-norn. é« azt hiszem. mii' 1 dr>v5jar> rnoi 1áTlapítTict^ic ho^v az pl^r* tpn'ïlpt 1 ' gïjfco-wV^ bpn ^TMÓCIÍ VPS7A volt a már^l-holnonra a f^db^i kirtn+i- non véd «é isiinknek, amelvet me^sod«H p külföld îX é« innori van az. hn""^ pzt, az előbbi a dá«t a mi előnyünk-ro k^nvvpi+it el. Igen t. H*z! Tnnen. erről a helyről most a nemzetbpz kívánok egv pár szót szórni, hallja mpo- mindpn maevar. ín. aki a körelmnlt napokban, illetve hónanokban végigjártam két hadtest'törzsét és zászlóaljait és mint öreg katona néztem végig az eseménypkpt. megállaoítottam, hogy a mi kis honvédségünk nemcsak katonai, hanem polgári vonalon is derekas, értéke? munkát végzett, mert honvédségünk kinyújtotta segítő kezét mindenki felé, különösen pedis: a kisgpzdatársa dalom felé. (Éljenzés.) Ebből n kifolyólag valahogy úgy érzem, — mint az előadó isren t. képviselőtársam is említette, — hogy köszönetünket kell kifejeznünk a honvédségnek. Különösen tapasztaltam azt, amit mondtam — valószínűleg a honvédség minden egyes hadtesténél így volt — az első hadtest törzsénél, zászlóaljainál és századainál. Ismétlem, örvendek annak, hogy a honvédségnek köszönetemet fejezhetem ki, és azt h:szem, hogy ehhez ellenzéki igen t. képviselőtársaim is hozzájárulnak, (vitéz Téglássy Béla: Éljen a magyar hadsereg! — Éljenzés és taps a Ház winden oldalán. — Egy hang a jobboldalon: Éljen a névtelen adófizető! — Rajniss Ferenc: Vannak itt neves adófizetők is! — Meskó Zoltán: A névtelent nem találja meg a finánc! — Derültség, — Elnök csenget.) T. Ház! Szeretnék néhány kérést intézni a honvédelmi miniszter úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Előre jelzem azonban, hogy én jelenleg szervezési kérdésekkel nem foglalkozom, mert mint öreg katonától ez ildomtalan eljárás lenne. Meg van a helye és a módja annak, hogy a szervezeti részeket a honvédelmi miniszter úrnak jelentsem és ezekről tárgyalásokat folytassak. Sok-sok kérésem közt az egyik, — amely szintén nem tartozik a szervezési részhez — a következő: Azt tapasztaltam a mostani hónapok alatt, hogy a hadi akadémiába vezényelt ülése 19 U0 november 13-án, szerdán. 315 tiszttársaim túlkorán lesznek ide bevezényelve. Nekem, mint öreg csapattisztnek valahosry az az érzésem, hogy ezek a hadiiskolába vezényelt fiatal bajtársaim túlkorán vesznek búcsút a csapattól, már pedig, igen t. Ház és igen t. miniszter úr, az én meggyőződésem az, — és ez elvitathatatlan tény, — hogy a vezetés és a csapat közti összhangot egyedül csak a nagy csapattapasztalatokkal bíró tiszt tudja százszázalékig biztosítani. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Második kérelmem az lenne a honvédelmi miniszter úrhoz, hogy elméikediék. gondolkozzék a felett, amit most jolentek, mert minden jelentésem váltólejárati pontossággal bír. Sok helyről figyelmeztetést kaptam, de magam is megfigyeltem, hogy a törzseknél igen nagy a tiszti létszám, fel vannak duzzasztva a törzsek és ezzel szemben kevés a csapattiszt. (Ügy rant Ügy van! a szélsőbalo 1 dalon.) Ezt tapasztaltam bét zászlóaljnál is. Elkezdtem azon gondolkozni, ho^y mi ennek az oka. Ennek okát a következőkben látom. Nagyon jól tudom, hogy minden tiszt megkapja a maga hadi beosztását. Nevetséges volna, ha én mint szakember erről másként vélekednék. Igen ám. de itt a törzsnél nasyon sok olyan úr is teljesít szolgálatot, akik koruknál fogva erre már nem megfelelők. Nagyon elismerem és nagyon szépnek tartom azt. hogy hazafias érzésből bevonulnak ezek az időse'b urak a törzshöz^ Csakhogy ők tévedésbe esnek. Azt gondolják u^vanis, boçry ott folytathatják ahol ezelőtt 20 évvel a világháborúban elhagyták. Már r>edig a te^mépzét örök törvénye, hogy nanról napra vénülünk és ezt a folyamatot megállítani nem l«»h>i. Ebtől kifolyólag az én idősebb bajtársaim, akik autóval bevonulnak a magasabb törzs3khez. ne tegyék ezt, mert ez tehertételt jelent a maga sabb parancsnokok számára. A másik dolog, amiről nagyon jó barátaimmal már beszéltem, az. hogy fiatalabb urakat találunk szintén a törzseknél. A zászlóaljaknál alig van két-három aktív tiszt a zászlóaljparancsnok mellett, a törzseknél pedig ott vannak ezek a deli korban, szép férfikorban lévő urak. Az én katonamegítélésem szerint ezeknek a helyük ott van a zászlóalj aknái mindig rangjuknak megfelelő beosztásban. Nem ítélem el ezeket a bajtársaimat, akik kérték a magasabb törzshöz való beosztásukat, de okolom azokat a magasabbrangú haj társai mat, akik ezeket az urakat nem a zászlóaljhoz osztották be* századosokat vagy őrnagyokat a helyüknek megfelelően. Horváth igen t. képviselőtársam szinten egy példával élt, én is egy példát hozok elő. Korának legnagyobb magyarja, aki a koronatanácsban az egyetlen volt. aki el'enezte a világháborút, a mártírhalált halt gróf Tisza István, mikor őfelsége I. Ferenc József huszárezrodesnek nevezte ki, eljött hozzánk a frontra és átvette a 2. honvédhuszárezred parancsnoksá1 gát. Akkor őmaga jelentette ki előttünk, hogy: nem akartak ám kiengedni, küzdelmembe került, hogy idekerüljek a csapathoz. És ö mágus odajött, mert a csapat tartályából akart tapasztalatokat gyűjteni. Aki tapasztalatokat akar gyűjteni, annak nem a hadseregnarancsnokságnál van a helye, hanem a zászlóaljnál, amely az első harcegység. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy gróf Tisza Istvánnal kapcsolatosan az egvik liberális lapban »Reklámezredes« című vers jelent meg. (Rajniss Ferenc: Szép idők voltak!)
