Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

312' Az országgyűlés képviselőházának Nincsen ezen a világon univerzális tudású ember, mert az emberi agyvelő képtelen egyformán feldolgozni az összes tudományágakat. Az egyes tudományágak keretében is tovább folytatódik a specializálódás. A haditudományok fejlődése is magával hozza ezt a specializálódást és éppen ezért azoknak az egyes feladatoknak a ditferenciálódása, amelyeknek a megoldása a hadsereg vezetőségére és tisztjeire vár, megkívánja, hogy erre a speciális kiképzésre és a speciális kiképzés után a speciális ágazatokban való alkalmazásra nagyobb súly helyeztessék, hosszabb iüő adassék a tiszteknek az egyes specializálódott ágazatokban való kiképzésre, az azokoan való tóKeletesedésre. Nagyon jól tuüom azt, iiogy a magasaüb parancsnokok általános áttekintése megköveteli azt, nogy emellett vigyázzunk arra is, hogy ennek a speeianzaiodasiiaií. a terén tuizas^a ne essünk. lue tartozik az, amit a múlt költségvetési beszéüeinoen is felnozLam, hogy a szakképzettség szamara még nagy ODD teret kémek; biztosi Lani.. üiDoe a logaioniKÖrbe beletartozik az egységes tisztikarüepzés is, az egységes tisztikar logalma is. Nem tartom helyesnek, hogy más a Kiképzése és az eredete a gazdászati tisztnek és más a kiképzése és az ereaete a hadbírónak. Valamennyinél szükségesnek tartanám az egységes katonai f kiképzést bizonyos fokig es azután a szakképzettség megadását kinek-kinek hajlamai szerint. Ezáltal biztosnanók a tisztikar még nagyoob kiképzését és lehetővé tennők egyes iontos követelményeknek az anyaggazdálkodás és a szolgalati tekintély terén való érvényesülését. Idetartozik az is, hogy a rendfokozati elnevezések sem helyesek. Mindenki úgy szólítja azt, akinek csillag van a nyakán, hogy: hadnagy úr, főhadnagy úr, vagy százados úr, miért szükséges tehát másféle különbségeket tenni, amikor tudjuk, hogy ez az osztrák hadseregnek is egy avulásra ítélt esökevénye? Ma már az is más megítélés alá tartozik, hogy valaki katonai állományú-e vagy nem katonai állományú. Sokszor kerülhetnek tisztek és mások is, akik nem • katonai állományúak, olyan helyzetbe, hogy katonai állományúaknak mondják őket, mivel életüket kockáztatják. Teljesjogú tiszteket teljes munkakörrel — de egyúttal teljes felelősséggel is — kell beállítani a hadsereg szolgálatába, annak minden ágazatában. Az illetmények kérdésében szeretnék rámutatni arra, hogy nem tartom helyesnek a honvédségi pótdíjnál a havi rendszeres^ illetmények egy részének megkülönböztetését. Amikor ezt szegény Gömbös Gyula nagynehezen kiverekedte a pénzügyminisztertől, akkor talán szükség volt erre, mert másképpen talán nem tudta volna elérni a tisztikar jogos megkülönböztetését. Azt hiszem, ma már erre nincs szükség és a nyugállományba helyezésnél a fél honvédségi pótdíj juttatását is — nem szeretnék erős kifejezést használni, de meg kell mondanom — erkölcstelennek tartom. Bizonyára méltóztatnak tudni, hogy miért. Szükségesnek tartom a családvédelem érdekében a családi pótlék felemelését a tiszti és az altiszti karnál. Szükségesnek tartom továbbá a lakbérkérdés rendezését is. Nem akarok utalni arra a bizonyos 1875. évi törvényre, amely a heszállásolási illetményeket határozza meg, hiszen ez már egy elmerült világnak a csökevénye. Igáz, hogy még ma is érvényben van. Utalok arra, hogy az egyes városoknak, az egyes állomáshelyeknek lakbérosztályba sorolásánál a legnagyobb igazságtalanságok for. ütése 19hO november 13-dn, szerdán. dúlnak elő. Legyen szabad egy példát mondanom; nagyon ,iúl tudjuk, hogy a legkisebb erdélyi városokban — például Csíkszeredán — roppant nehéz megfelelő lakást kapniok a tiszteknek, holott esetleg azok a tisztek a hatodik vagy hetedik lakbérosztályban vannak. Ennek ma már nincs értelme. Ezért azt javasolom, méltóztassék talán megfontolni, hogy vagy Budapesten legyen egy külön lakbérosztály, azután a többi városokra egy

r másik, vagy pedig valamennyi városban egy és ugyanaz legyen. A nyugállománybahelyezéskor kérném a teljes honvédségi pótdíj odaítélését. A honvédségi pótdíjnak csak a neve pótdíj, az a rendszeres havi illetménynek egy integráns része és nem pótdíj. A fogalmi meghatározás szempontjából ennek következtében nincs sammi érteimé a megkülönböztetésnek, kérném tehát a nyugállományúak részére a teljes honvédségi pótdíj adományozását és nem mint honvédségi pótdíjat, hanein mint illetruénykiegészitő részt. A nyugáliomanyúaknál az illetményemeiés most csak S/«-ot tett ki. Nagyon .»ól tuujuk, hiszen éppen a legutóbbi idők bizonyítottak be, nogy a nyugállományú tisztikarra éppen a legnehezebb idökueri es a iegnebezeob Korólmenyek között jói észt szüks-g van. Az ilyen megkülönböztetés rontja a tisztikar egységes szellemét, egy Minder wer tigkeitsgvíü m-L érlel meg abban a nyugállományú tisztben, akit nem lenét a nyugdíj oa kuluött pogári tisztviselővel e tekintetűén egy nívóra emelni, nie^t hLz.m ott 60—65 éves korig leiitt szulgalm. viszont a tiszteknél ez a szolgálati idő nem tölthető ki. A legutóbbi 10 es 15 évben nyugáLomanyoa helyezett tiszteknél a 4ü^-os szanálási levonás még mindig megvan tudomásom szerint, talán a honvédelmi miniszter úr felfigyelhetne ezekre a szegény emberekre s talán ezt megszüntethetné. Félhívom a figyelmet a kegydíjas nyomorultakra is. A százados vagv őrnagy árvája s egyáltalában más ilyen kegy díjasok is a legnagyobb nyomorban élnek. ±ta már közük van így a tiszti társadalomhoz, az a legkdVoseob, hogy az a tiszti tár&aaalom, illetjieg annak vezetői próbáljanak ezeken a szegény embereken segíteni. Ivére m a miniszter urat, hugy az irgalom nevében verekedjek ki a pénzügyminiszter úrtól ezek számára is valami kis hozzájár ulást A tiszti házassági óvadékokról szeretnék pár szót szólani. A tiszti házassági óvadékok kérdése már időszerűtlenné vált. (Palló Imre: A szegény magyar lányoknak nagyon fáj!) Ma nem kívánatos, hogy a tisztikar azokban a körökben forogjon, ahol sok pénz van együtt és ahol képesek a kauciót letenni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kivételek mindig vannak, de általában így van. Egyáltalában elavult az a felfogás, hogy vagyonhoz vagy pénzügyi dolgokhoz kössünk nagy elhatározásokat, amelyek az illetőnek egész életére kihatással vannak, amelyek azonkívül családvédelmi, fajvédelmi kérdést is érintenek. (XJgy van! a szélsőbalul iaj Ion.) Talán meg lehetne oldani a kérdést úgy, j hogy a házasságkötéseket továbbra is engedélyhez kötjük, ami ellen senki sem beszél, ellenben bizonyos rangfokozathoz kellene kötni, hogy bizonyos rangfokozattól kezdve lehetne csak nősülni: azonkívül a vagyoni ellenőrzés pótlására ki lehetne kötni az úgynevezett családi körülmények vizsgálatát, hogy egyes jelentkezések esetében milyenek annak a család-