Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Az országgyűlés képviselőházának ISI. ».ok és nem is tudnék hozzászólni, mégis meg kell kérdeznem, hogy ha maga az előadó úr is •kevésnek találja a költségvetésbe beállított összeget, amelynek — mint ő mondta —- jugoszláv megállapítás szerint legalább 20 milliónak kellene lennie, miért nem gondoskodik a kormány arról, hogy ezt a fontos tárcát megfelelően dotálja? (Ügy van! Ügy van! a szélsŐbaloldalon.) A diplomáciai karral kapcsolatban meg kell állapítanom, hogy a friss, üde magyar szellem és magyar levegő — sajnos — valahogy nagyon nehezen tudja és akarja csak átjárni a külföldi követségeket, (Gruber Lajos: Csáklyások ülnek mindenütt! — Palló Imre: Angol-francia barátok!) Egy bizonyos nehéz, áttörhetetlen válaszfal volt az, amely a mi középosztályunkat elválasztotta attól, hogy a diplomáciai pályán szóhoz és szerephez jusson. (Szőllősi Jenő: Igaz! — Gruber Lajos: Oda csak arisztokrata mehetett!) Oda csak arisztokraták és azok mehettek, akiknek megfelelő összeköttetéseik voltak. Erre azt a választ szoktuk kapni nem illetékes helyről, hogy a nyelvtudás által biztosított előny tette lehetővé a diplomáciai pályán való elhelyezkedését azoknak, akik ma ott vannak. Én ezt a tételt feltétlenül fordítva látom. A nyelvtudás és nyelvtanulás iránti készség és fogékonyság feltétlenül megvan a magyar emberben, de nem él vele. mert nem látja ennek gyakorlati hasznát. (Gruber Lajos: Ügy van!) Meg vagyok győződve arról, hogy ha meg volna adva a diplomáciai pályán való elhelyezkedés lehetősége, (Gruber Lajos: Es^ nem születési előjog lenne!) és a diplomáciai pályán való elhelyezkedés nem lenne születési előjog, sok értékes és magyar szempontból feltétlenül használható erőt kanna a külügyi szolgálat. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Megfontolandónak és szükségesnek tartanám azt ^'s, ho*rv külképviseleteink a szeri*)!. hogy az illető állammal politikai és eazdasáo-i, illetve csak politikai va«ry csak gazdasági, vagy esetleg kulturális kapcsolatban is vagyunk^ vagy nedig az illető államba nagyszámban vándoroltak ki magyar véreink. — így elsősorban Amerikába — ezeknek a kapcsolatoknak magfelelően le^veuek összeállítva. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Azt i« tapasztaltam, hogy külképviseleteink a kint élő meyyaTssToral szemben is azt a btíyös, tartózkodó diplomata magatartást tanúsítiák. amely talán helves lehet a társryalóteremben és a zöld asztalnál, de semmiesetre sem helyes a való magyar életben. Egy nagyon szomorú példnt vagyok kénytelen s-^óvátenni, hogy rávilágítsak arra, hogy a külképviseleteink és a kint élő magyarság közötti érintkezés mennyire nem helyes mederben mozog. Buenos-Airesben létezik egv Törekvés nevű egyesület, (Rajniss Ferenc: M^g a Bobrik! Ketten léteznek ott! — Derültség.) amely 1923-ban alakult kimenekült zsidókból. na<?yrészben kommunistákból. Ez az egyesület Erdély Visszacsatolása alkalmával egy ünnepélyt rendezett és az ünnepély szónoka egy Sikos Ferenc nevű állítólagos magyar ember volt, aki __ nem tudok mindent elmondani, meri) beszédidőm lejárt — a legsúlyosabb megállapításokat és megjegyzéseket tette a mai kormány politikájára, a legsúlyosabb, megengedhetetlen kifejezéseket használt közéleti előkelőségekre, újságírókra és ezt a beszédet végighallgatta ottani külképviselőnk is. (Rajniss Ferenc: Nem hibás, mert semmilyen nyelvet nem tud! — Derültséa, — Mozgás a szélsőbaloldalon. — ülése 1940 november 13-án, szerdán. 283 Rajniss Ferenc: Császári és királyi ittragadt keverék a múltból. — Derültség. — Elnök csen0et.) Tekintettel arra, hogy a kormányzat részéről nem látom biztosítva az egységes célkitűzést és a belpolitikai kérdések megoldását, tekintettel arra... Elnök: Kérem, ne méltóztassék a felszólalást folytatni. Méltóztassék 'befejezni, mert a képviselő úr beszédideje lejárt, (h elkiáltások a szélsőbaloldalon: Befejezi! Egy mondat!) Csia Sándor: Befejezem. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ne méltóztassanak vitatkozni az elnökkel. Csia Sándor: Mivel ezeknek a kérdéseknek megoldására a kormányt alkalmatlannak tartom, a kormány iránti legteljesebb bizalmatlanságomnak és magyar hazáin jövője iránti mérhetetlen aggodalmamnak adok kifejezést azáltal, hogy a külügyi tárca költségvetését nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és tavs a széhőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Szeder János! Szeder János: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Az ellenzéki oldalról előttem szólott Csia Sándor igen t. képviselőtársam beszéde befejező akkordja ellenére is azt bizonyítja, hogy azok a ragyogó külpolitikai sikerek, amelyeket a legutóbbi jhárom esztendő hozott a magyar nemzet számára, pártkülönbség nélkül valamennyiünket őszinte elismeréssel töltenek el a magyar külügyek vezetése iránt. (Ügy van Úgy van! jobbfelől.) Méltán meg is van ennek indoka, mert országunk területe tavalyelőtt ós tavaly 93000 négyzetkilométerről 117.000 négyzetkilométerre, majd ebben az esztendőben újabb 44.000 négyzetkilométerrel, 161.000 négyzetkilométerre növekedett. Ezzel a területtel és a rajta élő 13 és félmilliónyi népességgel középhatalom lettünk Európában, (vitéz Lipcsey Márton: Nekik ez pemmi!) lényegesen megnövekedett katonapolitikai és gazdasági lehetőségekkel és jelentősen nagyobb nemzeti és nemzetközi kötelezettségekkel. (Ügy van! Úgy van

r a jobboldalon.) Csia Sándor igen t. képviselőtársaim beszédében felvetrtte az érdem kérdését és azt mondotta: bár elismeri, hoev a kormány^V nno-y sikerei voltak, de az eredmény nem az ő érdeme. Ha ezzel a megállanitáscal foq-lalkozni kívánok és ha a ma^am részéről is ke^'em. kiVpok és mennyiben érdeme a külpolitikai sikereknek ez a nagyszerű sorozata, akkor annál jobb feledtet nem találhatnék, mint aw it a^ francia marsall mondott a marnei csatáról, (vitéz Lipcsey Márton (n teremből kifelé induló Csia Sándor fel

6

): Hová mep-y? — Matolcsy Mátyás: N°m hallejt ;

a mex! — Gr'ber Lajos« Mi köze eh^ez magának? — Eay hang a sz'l őlaioldalon- Ten?- ét HUr»tanór' — Tauîfër Gábor: Oda meery, ahová jól esik! — Zaj) • Flnök: Kérem a kénviselő nrakat, ne méltóztassanak párbeszédeket foly+^tni. (Gr^bsr í aios: (vitéz Tivrsev Márton felé)- Ennek az embernek mindet lehet? — Rajniss Ferenc: IlleT^p^-íT"! — 7a j) • Szeder János: A francia marsall ugyanis azt mondotta: Hogy a marnei csatát ki nyerte meg. azt nem tudom, de ha elvesztettük volna, bizonyosan én vesztettem volna el. A maarv«r nemzetnek az orsszáp' evarapodasáért, elszakított véreink felszabadításáért vívott, évek hosszú során át tartó kemény és ne-