Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

284 Az országgyűlés képviselőházának héz csatájáról sem tudjuk, hogy az itteni ma­gyaroknak nehéz és áldozatos élete, rabságba került véreinknek hősies helytállása, szegény vagy gazdag, műveltebb vagy egyszerűbb ma­gyaroknak a Hite, munkája, akarata tette-e ezt sikeressé, de az, hogy el nem vesztette a nem­zet ezt a háborút és csatát, hogy maga a nem­zet nyerte meg, igenis, állítom Csia képviselő­társammal szemben: érdeme a bölcs és céltuda­tos államvezetésnek, (Élénk helyeslés a jobb­oldalon és a középen.) érdeme a helyes bel- es külpoltitikai kormányzatnak és érdeme a mi hatalmas 'barátainknak. (Szöllősi Jenő: És a magyar népnek! Hogy kitartott! Fizette az adót!) A bölcs és céltudatos államvezetést elsősor­ban a mi legfclbb hadurunk- a Kormányzó ár őfőméltsága személye testesíti meg. (Élénk él­jenzés és taps.) Alattvalóinak hódolatteljes nagyrabecsülése méltán illeti őt ezért az »or­szággyarapító« névvel. Ha pedig a helyes kor­mányzati kül- és belpolitikára gondolunk, ak­kor visszaszáll hálás megemlékezésünk egykori politikai vezérünkre, Gömbös Gyulára, (Szöl­lősi Jenő: De messze vannak már tőle!) aki a tengely szót elsőnek fogalmazta meg, aki a né­met vezért és kanacellárt a nemzetiszocializ­mus uralomrajutásakor a külföldi államférfiak közül elsőnek kereste fel, aki a gyarmatbirodal­máért, Abesszíniáért küzdő Olaszország mellé a magyar néppel együtt nehéz időkben félreért­hetetlen határozottsággal állott oda. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Nem törő­dött a demoliberális sajtó gúnyos kitanításai­val. Sem ő, sem az azóta való kormányok nem voltak hajlandók elfogadni, de maga a magyar nép sem, a demoliberális baloldal sugalmazá­sait, amelyek váltig azt hangoztatták, hogy nem a tengelyhatalmak oldalán, hanem a Cseh­szlovákiával vagy Romániával kötendő fOderád lis államszövetség, vámunió vagy egyéb mész­szemenő baráti viszony keretéhen és azon ke­resztül a nyugati demokráciák barátságával kell nemzetünk boldogulását keresnünk. (Szol­lősi Jenő: Nem felejtjük el Gömbös Gyula te­metését!) Odáig ment ez a demoliberális sugal­mazó akarat, hogy azt hangoztatta, hogy Né­metországgal való gazdasági egymásrautaltsá­gunk nem is olyan indokolt és hogy ezért a mellettük való kockázatos kiállásért és a ma­gyar föld drága term el vényeiért cserébe Né­metországtól ^legnagyobbrészt csak szájharmo­kát és fütyülőt kanunk. (Zaj a szélsőbal oldalon ). — Palló Imre: Még ma is van ilyen újság, pél­dául a Magyar Nemzet!) Ez egváltalában nem volt igaz. de viszont nekik mindenkinél jobban kellett tudniok, hogy fütyülővel, amelyet a Kárnátok északi hegyszorosain keresztül év­tizedeken át bőségesen hoztak be ebhe az or­szágba, túlontúl el vagyunk látva. (Derültség­— Egy hang a 'szélsőbaloldalon: Miért nem se­mtenfík kitelepíteni? — Bodor Márton: Éljen, testvér! Nagyszerű! Kitartás! — Mozgás a jobb­oldalon.) T. Ház! Érdemes megemlékezni arról, hogy mind Gömbös Gyula, mind az utána jövő kor­mányok s a nemzet túlnyomó nagv többségében mögéjük sorakozó része változatlanul megin­gathatatlanok voltak az őszinte tengelybarát­ságban, épnen olyan mértékben, mint amilyen cétndatos következetességgel keresték és terem­tették meg az országgvaranítás lelki és anyagi előfeltételeit. Én — ellentétben Csia Sándor t, kénviselőtársammal — igenis állítom, hogy cél­tudatos és komoly munka, folyt az országgyara­pítás lelki és anyagi előfeltételeinek megterem­tésére. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hana a szélsőbaloldalon: Berlinben!) Érdemes és szük­l. ülése 19 W november ' l3>án f szerdán. séges orrol beszélni. Igenis, okos gazdasági po­litika révén... (Gruber Lajos: Arról aztán le­hetne beszélni! — Nagy zaj és ellénmöndások a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: Be rosszul áll ez a képviselő úrnak, maga sem hiszi el! -— Szöllősi Jenő: Teljes csődben vagyunk! Elnök: Szöllősi képviselő urat kérem, szün­tesse meg már közbeszólásait. (Egy hang « szélsőbaloldalon: Okos gazdálkodása — Gruber Lajos: Csupa, naivitás!) Szeder János: ...amely a 6 pengős búzaár­ral, á gyalázatos állatárakkal, a 18 és w 20%-os kamattal 1933-ban kétségbeesetten vergődő szé­les mezőgazdasági réteget a pusztulásból és a kátyúból kiragadta; céltudatos külkereskedelmi politikával, amely az egészséges gazdasági vér­keringést hozta el újból a nemzettestbe, szociá­lis és gazdaságpolitikai intézkedések egész so­rával, amelyek visszaadták a magyar népnek a hitet és bizalmat önmaga^ sorsa és nemzete iövendője iránt, (Zaj a szélsőbaloldalon.) elérte Gömbös Gyula és az utána következő kormá­nyok alatt a magyar nép. hogy előbb pénzügyi egyenjogúságunkat, majd katonai egyenjogú­ságunkat sikerült visszaszereznünk és az egy­milliárdos beruházásból a hadsereget illető 600 millió pengő összeg többszörösével sikerült megalkotni azt a nemzeti hadsereget, (vitéz Lipcsey Márton: Ez semmi nekik!) amelyre büszkén tekint a magyar, elismeréssel a barát és tisztelettel az ellenfél. (Zaj a szélsőbalolda­lon. — Gr. Károlyi Viktor: Nem ez a kormány csinálta! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Imré­dynek az érdeme!) Nem volt könnyű, t. Ház, a magyar nemzet számára ez az utóbbi hét esztendő, amelyről az előhb néhány szóval vázlatosan szóltam. (Füssy Kálmán: Agyondicséri Darányit meg Imrédyt! — Palló Imre: Dicsérje már Telekit is! Az már nehezebb!) Nem volt könnyű ezt az utat járni. Hatalmas próbára tették ezek az idők a vezető államférfiakat és népet egyaránt. Máról-hol­napra országhatárok tolódtak el, nagynak és erősnek hitt szövetségesek, megváltoztathatat­lannak hitt államterületek kártyavárként om­lottak össze. (Zaj a szélsőbaloldalon,) A libera­lizmus nagy történelmi eszmeáramlatának ön­kellető kurjongatásai mindinkább visszhang nélkül múltak le számára a süketté vált idő­ben. (Zaj és mozpás a szélsőbaloldalon.) Várat­lanul visszájára forduló dolgok nyűgözték le az embereket és homályosították el a jövőt kereső értelem tisztánlátását. (Palló Imre: Nem elég meggyőző az előadása!) Legyen szabad néhány Példával megrajzol­nom ezeket a forgatagos időket. Franciaország néhány évvel ezelőtt az igen erős francia kom­munista pártnak legerősebb támogatása mel­lett, a legteljesebb mértékben, minden eszköz­zel támogatta a spanyol népfrontot a Caudillo falansi'istái ellen, hogy néhány évre rá a honi liberálisaink által mindig az égig magasztalt francia demokrácia a német-saovjet megegyezés nyomán, a parlamenti elv nagyobb dicsőségére, mandátumfosztással egyszerűen kiakolbólítsa a parlamentből a maga hatvan kommunista képviselőjét, mint a hogyan ma a vádlottak padjára ülteti egykor bírálat alá sem vonható hatalmasságait. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Zsámboki Pál: Itt is sok kerül a vádlottak nád­jára!) Néhány évtizede csak, hogy a La Manche­csatorna túlsó oldalán Albion népe diadalmá­morban és lelkes ujjongással fogadta a francia földről a tengeren át repülőgépen elsőnek át­jutni tudó Blériot-t és ma dermedt szoron­gás markolja meg ott a szíveket, ha motor­zúgás zaja kél a francia .partok felől

Next

/
Oldalképek
Tartalom