Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Àz országgyűlés képviselőházának loi. Ez íószt! —- Szöllősi Jenő: Népgyűlés! — Gruber La^os: Ismertesse a költségvetést!) Majd ismertetni fogom azt is! (Halljuk! Halljuk! joöb/e.ŐL) t Elnök: Grub er képviselő urat kérem, maradjon csendben. Kölcsey István előadó: Ezeknek az uraknak a következőket mondom. Nem követek el, azt hiszem, indiszkréciót, ha egy igen nagy államférfi szavait idézem, aki nemregiben azt mondotta, hogy a magyar kérdés megoldása olyan, mint az articsóka-«vés: levelenként kell elfogyasztanunk. n igen t. ±iáz! Innen, erről az illusztris helyről, az előadói székből nagyon kérem a nemzetet, ne játsszunk a tűzzel! f Úgy van! Úgy van a jobbotaa-on.) Máris nyomait lehet látni annak, hogy azok a hatalmak, amelyek bennünket legazoltak, megint egyesülni akarnak, megint megpróbálnak megerősödni és állítom azt, hogy ha ezek győzni találnának, talán még sokkal rosszabb sorshan lenne részünk, mint amilyenben volt az utóbbi 20 esztendő alatt. (Rapcsányi László: Nem fognak győzni! Mi ebben biztosak vagyunk!) Igen t. Ház! Az 194L évi külügyi költségvetést a takarékosság elvének szigorú szem előtt tartásával állították össze. Jóval nagyobbnak kellene lennie, hiszen az utódállamok külügyi költségvetései ennél mindig jóval nagyobbak voltak és azt hiszem, nem érdektelen, ha megemlítem, hogy 1921-ben egy nemzetközi tárgyalás alkalmával éppen Jugoszlávia jelentette ki azt, hogy a magyar állam külügyi költségvetését legalább 20 millióban kellene megállapítani. Ezt az összeget még ma sem éri el, annak ellenére, hogy újból megnagyobbodott országunk. Ha összehasonlítjuk külügyi képviseleteinket a hozzánk hasonló államok külképviseleteinek számával, akkor meg kell állapítanunk, hogy ezek külügyi személyzeteinek létszáma ma is legalább kétezer akkora, mint a miénk. Igen sok feladat megoldása vár , reánk. Gazdasági és egyéb érdekeink — hogy csak a legfontosabbat említsem: a külföldre szakadt véreink gondozása — szempontjából törekednünk kell külképviseleti hálózatunk további fejlesztésére, (Rapcsányi László: Haza kell hozni őket!) — arról is beszélek mindjárt — mihelyt ezt az ország anyagi helyzete meg fogja engedni. Európa országain kívül főleg Észak- és DélAmerikában igen sok magyar van, akinek gondozása és amennyiben a körülmények megengedik, visszatelepítése kormányzatunknak egyik tő progrmmpontja és állandó érdeklődésének a tárgya kell hogy legyen. A háborús események természetesen nem maradtak hatás nélkül a külföldre kivándorolt magyarság helyzetére sem. Értem itt elsősorban az európai külföldet. Súlyosan éreztetik hatásukat a háborús események a legyőzött állomakban élő magyarságra, de nagy befolyással vannak ezek az események a töhbi államban, azokban az államokban élő magyarságra is. ame vek a háborún kívül állnak. A legyőzött államokban: Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában a helyzet az, hogy a külföldiek és így a magyarok részére is. a munkaalkalmak túlnyomórészt megszűntek. A munkabérek és a megélhetési kéltségek közötti aránytalanság a megélhetést felette magnehezítette és ezenfelül az élelmiszerhiány soha nem létezett mérveket öltött. E körülmények folytán az említett három államban élő magyarság- a legnagyobb téli nyomornak és a teljes élszeütése 1940 november lS-án, szerdán. 279 gényedésnek néz elébe. Az ezekben az államokban élő magyarság létszáma a nagyfokú visszavándorlás és továbbvándorlás dacára, még mindig többezer főre rúg. E súlyos helyzet enyhítésére a külföldi szervek -részéről kétirányban történt intézkedés. Nevezetesen egyfelől a megszálló német hadsereg katonai üzemeiben és a szomszédos Né^metország üzemeiben való foglalkoztatás kifejlődése- útján, másfelől a munkanélkül nyomorgó tömegek részére megszervezett étkeztetési akciókkal. A hadviselő államok közül a Németországban és Olaszországban élő magyarság, mintegy 15.000 lélek foglalkoztatása teljes és e két államból nem érkeztek panaszók. Súlyos azonban a helyzete azoknak a béreinknek, akik Románia jelenlegi területén Keletmagyarország és az erdélyi területek visszacsatolása előtt vállaltak munkát. Ezek közül az Ó-Romániában élők hazasegítése iránt történt intézkedés. A kivándorló magyarság egyéb letelepülési helyein élő magyarság anyagi helyzete — a besszarábiai és bukovinai magyars?"• kivételével — nem rosszabbodott, sőt a legtöbb helyen javult a háborús események hatása alatt és csodálatos, hogy ennek ellenére úgyszólván világszerte soha nem tapasztalt visszavándorlási mozgalom indult meg a magyarság körében, amit különösen örvendetesnek kell hogy mondjunk. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Különösen a következő államokból: Franciaországból 5—6000 lélek. Belgiumból 6000 lélek, Romániának a Szovjethez csatolt területéről 17—18.CO0 lélek és Braziliából — ez igen érdekes — 78.000 lélek óhajtana visszavándorolni az anyaországba. A magyar kormány e vissizavándorlási mozgalmakkal szemben követendő magatartása még döntés alatt áll. (Grufcer Lajos: Cseréljük ki a zsidókkal őket!) A külföldre kivándorolt magyarság érdekében tett újabb intézkedések közül megemlítendő a gyorsított visszahonosítás iránt a franciaországi magyarsággal szemben alkalmazott intézkedés kiterjesztése a Belgiumban, Németországban és a ceh-morva protektorátusban élő magyarságra is. Tervbe van véve a gyorsított visszahonosítási kedvezmény kiterjesztése más államokban élő magyarságra ÍK Ennek az intézkedésnek különösen a visszacsatolt felvidéki, keletmagyarországi és erdélyi területekről korábban kivándorolt magyarság szempontjából van jelentősége. Természetes, hogy a gyorsított visszahonosítás lehetősége csak azok részére áll nyitva, akik arra nemzeti érzelmüknél és fedd^hetetlen magatartásuknál fogva érdemesek. A jelenlegi viszonyok között a külföldre kivándorolt magyarság szempontjából különösen fontos tanácsadás é3 útbaigazítás nehéz munkáját külképviseleteink még hatványozottabb mértékben végzik, mint annakelőtte. Segítségükre vannak az évekkel ezelőtt létesített külföldi magyarvédő szervezetek, amelyek szintén féltő gonddal és minden elismerésre méltó odaadással teljesítik kívámatos munkájukat. Idegenforgalmunk a háborús helyzet folytán a minimumra csökkent, így ebből származó bevételeink, amelyek főleg az útlevélláttamozás díjaiból származtak, nagyon megcsappantak. Bár az idegenforgalom fontos előmozdítója lenne a vízumdíjak eltörlése, ezt az intézkedést csak a háború befejezése után le: hetne megtenni, a lehetőségek szigorú rnérlé| gelésé Titán. Négyen kjyinatos volna, a kül-