Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

278 Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 19 UO november 13-án, szerdán. delmi és forgalmi viszonyainkat szabályozó egyezmények tárgyában az 11)09. év folyamán teit rendeleti intézkedésekről szóió jelentést benyújtani. Kérem a t. Hazat, hogy jelentésem kinyomtatását, szétosztását elrendelni és azt előzetes tárgyalás és je.entéstetel céljából a képviselőház külügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságainak kiadni méltóztassék. Elnök; A beadott jelentést a Ház kinyomatja, tagjai közt szétosztatja, előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a miniszter úr által megjelölt bizottságoknak. Soron kövekezik a külügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a t Ház ; tudomására hozóm, hogy az, egyes pártok a tárcához a következő vezérszónokokat jelentették be: a Magyar Élet Pártja Szeder János és Hoss József, a Nyilaskeresztes Párt Csia Sándor, a Magyar Megúiulás Pártja Rajniss Ferenc, a Független Kisgazdapárt Váczy József, az Egyesült Keresztény Párt gróf Esterházy Móric és a Szociáldemokrata Párt Peyer Károly képviselő urat. A most bejelentett vezérzsónokokat a jegyző urak a házszabályoknak megfelelően az egyes pártok nagysága szerinti sorrendben váltakozva fogják az előadó ár után felszólalásra felhívni. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Kölcsey István előadó urat illeti a szó. Kölcsey István előadó: T. Ház! Mielőtt a külügyi tárca költségvetését érdemileg ismertetném, méltóztassék megengedni, hogy jóleső érzésemnek, hálámnak és köszönetemnek kifejezést adjak azért a bizalomért, amellyel engemet a külügyminiszter ár kitüntetni szíves volt azzal, hogy a tárca költségvetésének előadójául felkért. Én ezt a bizalmat mindenkor igen nagyra értékeltem, de még nagyobbra értékelem azt ma, mert azt hiszem, igen t. Ház, egy nemzet történelmében ritkán adatnak meg ilyen örömteljes napok, amikor a költségvetés tárgyalása alkalmából Erdély egy részének, valamint az északkeleti vármegyéknek teljes egészében való visszatértét ünnepelhetjük. Azt hiszem, hogy ez az örömünnep mind belső megerősödésünkben és belső megújhodásunkban, mind pedig kifelé, külpolitikai irányvonalunk megszilárdításában is fordulópontot kell hogy jelent&en ennek a nemzetnek történelmében. (Ügy von! Ügy van! jobbfelől és a középen.) A legutóbbi húsz esztendő alatt külpolitikai vonalvezetésünkbe bizony sokszor több-kevesebb hiba csúszott be, ami sokszor bizony súlyos aggodalomra adott okot, de merem állítani, hogy gróf Csáky István külügyminisztersége óta (Élénk éljenzés és taps jobb felől és a, középen.) a legteljesebb mértékben domborodott ki a magyar nenizei többségén ek^ egyedül helyes álláspontja- ezen a téren. Állítom, hogy a külügyminiszter úr megtalálta az utat arra, miképpen lehet és miképpen kell ezt az agyonsújtott, porbatiport maroknyi magyarságot itt a Dunamedencében számottevő tényezővé tenni, arra az !útra rávezetni, amely a magyar nemzet érdekeinek egyedül, felel meg. Hiszen szabad volna-e nekünk olyan külpolitikát folytatnunk, amely nagy szomszédainkkal ellentétes? Szabad volna-e nekünk eltávolodnunk attól a háborús társunktól, akivel 1914-ben a világháborúba elindultunk és 1918-ban együtt buktunk el vele? Yajjon szabad volna-e kilépnünk abból a ba-' rati együttesből, akivel 1914-ben örök hűséget esküdve; együtt indultunk el abba a világháborúba, amelyének befejezéséhez — állítom — most közeledünk. Mw^ ájUítom azt, hogy 1918-tól 1938-ig egy reánk kényszerített fegyverszünetben éltünk (Ügy van! Ügy van!), amelynek felszámolásához, most fogunk közeledni és állítom azt, hogy jogos igazságunk, jogos igényünknek igenis ki kell elegülnie, mert el sem tudnánk képzelni Európának ebben a részében egy békés termelő, egy minden társadalmi osztályt, minden népréteget egyformán kielégítő békés együttműködést. (Ügy van! Ügy van!) Ennek ellenére csodálkozással kell megállapítanunk azt, hogy igenis hallunk olyan hangokát, amelyek ez^ei az egjedül helyes külpolitikával szemben ellentétes álláspontra helyezkednek. (Oemkó Mihály: Kevés az ilyen! Nem igen van már!) Hallunk oly en hangokat, a kétkulacsosokét, akik azt mondják, hogy megalkuvásos politikát kell folytatnunk. Én ezeknek az uraknak azt üzenem és azt mondom, hogy talán elfelejtették azt, hogy a legutóbbi húsz esztendőben mit szenvedtünk, talán nem jutott el a

r fülükhöz elnyomott véreink, ma^ gyár testvéreink jajkiáltása, ( Ügy van! Ügy van!) vagy talán nem vettek tudomást éppen a közelmúltban itt a szomszédunkban történt eseményekről, mert állítom, hogy azok az események, amelyek ott lezajlottak, az 1918-ban győztes hatalmak módszerei és nevelési rendszerei szerint történtek. De van egy harmadik hang is,,amely mindent kevesel, amely kevesli a kormány minden intézkedését, bármilyen helyes intézkedés legyen is az, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. — Zaj és edenmóndások a szHsőbaloldalon. — Keck Antal: Ez nem igaz, kérem! Ezt nem lehet így beállítani! — Elnök * csenget. — Rapcsányi László: Csak a hibáit illeti kritika! Tárgyilagosan! — Elnök csendet.) s mindenféle tárgyi ismeret és mindenféle felelősségérzet nélkül azt hirdeti... (Szöllősi Jenő: Hogy mer így beszélni egy előadó! Ne politikai beszédet mondjon! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szöllősi képviselő úrnak nincsen joga közbeszólni. Módjában lesz felszólalni a tárca költségvetéséhez. (Szöllősi Jenő: Ne támadjon az előadó úr! — Felkiáltások jobbfelől: JSe vegye magára!) Kölcsey István előadó: Én mindig türelemmel meg szoktam hallgatni a képviselő urat, igen kérem, hallgasson meg ő is. Még sohasem szóltam kezbe a képviselő úrnak. (Mozgás. — Halljuk! Halljuk! jobbjelől) Igenis állítom, hogy vannak, akik azt hirdetik, hogy ha nem ez a kormányzati rendszer lenne, akkor csapataink talán már a moldvai vajdaságban, (Szöllősi Jenő: Ha Gömbös Gvula élne!) vagy á Fekete-tenger partjain állanának. Ezek az urak — azt hiszem — elfelejtették azt, hogy kik voltak azok a férfiak, akik annakidején megindították azt a keresztény jobboldali politikát, amelynek a folyománya éppen az utóbbi idők örvendetes eseményeihez vezetett. (Rapcsányi László: Csak nagyon epigonok az utódok! Ez a hiba! Tisztelet a kevés kivételnek! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Érdekes, hogy abban az időben — jól emlékszünk rá itt a Házban is és künn is — azokat a vezetőférfiakat mindig sárba akarták tiporni, (Felkiáltások a szélscba

1 oldalon: Kik?!) most pedig a haló poraikhoz járnak... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kik?!) Vegye magára az, akire értem. (Keck Antal: Tessék mindig megmondani, kire érti! — Zaj. — Elnök csenget.) Értik azt az urak jól! Haló poraikhoz járnak és ott azt hirdetik, hogy egyedül ők ennek a keresztény politikának a letéteményesei. (Mozgás és fekiáltások a szélsőbalcldalcn;