Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-150
272 Az országgyűlés képviselőházának 150. ülése 19UO november 12-én, kedden. csólja ki. (Felkiáltások a jobboldalon; Ki izgat? Mi kapcsoljuk ki?) Méltóztassanak visszagondolni a boulevardsajtónak és a többi sajtónak is most e két-három napon keresztül tanúsított viselkedésére, lehetetlen nem arra gondolni, hogy bizonyos karmesteri pálca irányította ennek a sajtónak a tartalmát. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Thuránszky!) Méltóztassék elhinni, hogy ez még kormánypárti szempontból sem hasznos, ennek óriási reakciója van, mert a közönséget felheccelik, felizgatják az ilyen sajtóközlemények, azt hiszi, hogy nem tudom milyen nagy dolgokról van szó, például most a mai ítélkezés kapcsán és a végén kiderül, hogy nem is statárialis hatáskörbe tartozik az a bűncselekmény. (Antal István államtitkár: Az nem derült ki!) Ennek folytán redukálódik annak súlya, hiába izgult fel a magyar közvélemény, az a magyar közvélemény, amelynek nem ilyen kérdésekkel kellene foglalkoznia, hanem annak a nagy gazdasági, lelki és szociális átalakulásnak a problémáival, amely itt van előttünk és amellyel oly keveset foglalkozunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Én olyan sajtóreformot szeretnék, amely kötelezővé tenné a magyar sajtó részére, hogy az ilyen közérdekű ügyekkel foglalkozzék, amelyek a magyar élet problémái. (Stitz János: Deák megmondta, hogy az igazat kell megírni! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Vajna Gábor: Az igazat nem lehet megírni! — Szöllősi Jenő: Törvényen kívüli állapot van! — Nagy László: Maga a cenzúra hamisít! — Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Szöllősi Jenő: Jól érzik magukat e mellett!) Elnök: Nagy László képviselő urat iménti kifejezéséért, mely szerint a cenzúra hamisít, rendreutasítom. (Szöllősi Jenő: Csak töröl! Az igazat kitörli!) Tauf fer Gábor: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy egy sokat tárgyalt kérdést vegyek itt elő, amely talán már unalmas is, de mégis előveszem, mert vannak olyan adataim, amelyeket, azt hiszem, érdemes meghallgatni. Ismét a tagosításról lesz szó. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Én azt hiszem, a legnagyobb hiba az, hogy a tagosítás kérdése három minisztérium hatáskörébe tartozik. Előttem szólott t. képviselőtársam azt mondotta, hogy nem egyforma a felfogása a foldmívelésügyi miniszter úrnak és az igazságügyminiszter úrnak. Én azt hiszem, hogy itt még egy harmadik minisztérium is van, amely még jobban megzavarja a harmóniát. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Meg a belügy! — Gruber Lajos: A sok baba közt elvész a gyerek!) pn most a dolog horderejét akarom kidomborítani. Arról volt itt szó, — azt hiszem, Zsidó Sándor képviselőtársam mondotta — hogy a tagosítás hiánya miatt a mesgyék, az utak 20%~ot vesznek el a termő területből. A számban téved a képviselő úr, mert ez csak 2%, ellenben van egy szakértői megállapítás, mely «zerint azon a területen, ahol a tagosítás megtörténik, a gazdasági termelés eredményében 25%-os növekedés jelentkezik. Minthagy a tagosítatlan földterület körülbelül kétmillió hold. ennélfogva 500.000 hold, egy félmillió hold termelési többlete esik ki, a magyar társadalom, a magyar államiélet és a gazdasági élet ennek termeléséről lemond azért, mert évenkint átlagban osak három községben fejeződik be a tagosítás. (Szöllősi Jenő: Szörnyű állapot!) Azt hiszem, ha az ember ezt így végighallgatja, ezekkel az adatokkal, — amit nem lehet tagadni, mert ez a valóságakkor az ember elborzad azon, hogy vannak problémák, amelyek ilyen borzasztó nagy horderejűek, évtizedeken keresztül itt vaunak a nyilvánosság előtt és süket fülekre találnak, félmillió hold magyar föld terméseredménye pedig kiesik a magyar gazdasági eredményekből és gazdasági éietből. (Gruber Lajos: Túlgazdagodt vagyunk! — Szöllősi Jenő: Csak megértésre találnak! — Zaj a jobboldalon.) Ha az ember ilyen eseteket lát, akkor lehetetlen, hogy ellenzékivé ne váljék azzal a kormányzati rendszerrel szemben, ameiy nem talál módot ezetoieü: a hibáknak a kijavítására. Évtizedeken keresztül voltak itt kormányok, amelyek tűrték és hagyták, hogy ez a gazdasági eredmény kiessék. (Mokcsay Dezső: Tűrik ma is!) A válasz mindig az, hogy nincs rá pénz. De ha igaz, mint ahogy igaz, hogy 500.000 hold eredménye a rekompenzáció ... (Csizmadia András: Tévedés ez, uram! — Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget. —- föapcsányi László: Tessék feliratkozni és bebizonyítani az ellenkezőjét!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tauf fer Gábor: És ha igaz, hogy a tagosítás után 25%-os eredményplusz jelentkezik ... (Egy hang a jobboldalon: Ha igaz!) Ezt ne vonja senki kétségbe, mert ez meg van állapítva. Ha nem így volna, akkor nem tagosítanának. (Nagy zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget ) Ne méltóztassék izgulni, inkább tessék tagosítani. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mennyi itt a szakember! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat mindkét oldalról, ne szóljanak közbe. (Szöllősi Jenő: No majd elmondjuk a foldmívelésügyi tárcánál! Várjuk a választ! — Rajniss Ferenc: Szóval nem kell tagosítani! — (Az elnök csenget.) Tauf fer Gábor: Ha a tagosítás hasznos müvelet, akkor ebben a haszonban meg kell találni a finanszírozás alapját. Minthogy ez a haszon nem kétséges, ennélfogva súlyos mulasztás, ha ez a művelet meg nem történik. Kérem az igen t. igazságügyminiszter ural. hogy mivel egy nagy és komplex problémával állunk szemben, méltóztassék ezt a problémát, ahogyan a szakkörök is kérik, egy szakértő korománybiztosra bízni, aki azután a saját hatáskörében oldja meg ezt a kérdést minden vonatkozásban, mert hiszen ez a problénm nagyobb részben gazdasági ,mint jogi probléma, itt a jogi közreműködés csak eszköz egy nagy gazdasági cél elérésérc. T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy az ügyvédek nyugdíjintézetéről szóljak egypár szót. Erre a jogcímet nemcsak az adja meg nekem, hogy magam is ügyvéd vagyok, hanem az is, hogy egy másik pályámból kifolyólag, mint gyógyszerész és a gyógyszerészek egyesületének elnöke, (Egy hang a jobboldalon: Szakszerű!), a magam részéről nagyban hozzájárultam ahhoz, hogy ez a probléma a gyógyszerészi karban nagyon jól meg van oldva. Felhívom az igen t. igazságügy miniszter úr figyelmét az 1935 :V. tc-re. Ez a törvény a gyógyszerészek nyugdíjintézetének alapját rakja le. (Csizmadia Andtrás: Ehhez már ért, itt már nyomon vagyunk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tauf fer Gábor: Kérem, ne vonja kétségbe a képviselő úr, hoay én értek-e valamihez, mert én mindenesetre többet értek ezekhez a kérdésekhez, mint ön! (Csizmadia András: Az lehet!)
