Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

Az országgyűlés képviselő-házának 150. ülése 19 UO november 12-én, kedden.. 273 Többet értek azért, mert többet tanultam, mert elvégeztem két egyetemet, ön pedig talán négy elemit végzett. (Egy hang a jobboldalon: A ta­gosításhoz azonban nem, ért! —Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Csizmadia András: En is elérhettem volna ugyanazt,, ha egyetemre mehetek!) Csizmadia képviselő urat kérem, ue szól­jon közbe, a képviselő urat pedig arra kérem, hogy ne személyeskedjék. Méltóztassék beszédét folytatni. (Boér Ágoston: Csizmadiát akarja tagosítani! — Derültség.) Tauffer Gábor: A tagosításhoz csak maga ért! Amit mondani akarok, azt kár lenne ne­vetésbe fullasztani, mert az nagyon hasznos dolog, annak már látja is a hasznát egyik társadalmi osztály. Az 1935 :V r . te. ugyanis, amelynek előkészítésénél én nagyban közben­jártam annakidején, elérte^ azt, hogy a gyógy­szerészi pálya a saját hevételéből teremti meg évenkint azt a körülbelül félmillió pengőt, amely összegyűjtve biztos alapját rakja le a gyógyszerészek nyugdíjalapjának, mégpedig olyan módon, hogy minden recept után a gyógyszerész négy, kettő, vagy egy fillért fizet be ebbe az alapba. Ez az Összeg ilyenmódon minden évben gyarapszik és biztos bázisául szolgál a gyógyszerészek nyugdíjalapjának. (Fajniss Ferenc: Nagyon helyes dolog!) Ha már vau egy ilyen megoldás, ha valamelyik foglalkozísi ág a maga jövőjéről, öregségéről ilyen mótlöxi gondoskodni tud, akkor enne^ analógiája a többi társadalmi, illetőleg foglal­kozási ágnál is gyönyörűen megteremthető. (Ügy van! Ügy van! a széhőbaloldalon. — Szöi­ló'si Jenő: Nem kell állaiai segítség! Az ügyvédi kamara azt a szerény kérést terjeszti elő az igen tisztelt igazságügymi­niszter úrhoz, hogy az ügyvéd 5%-ot adhasson hozzá a s-aját pénzéből a törvénykezési illeték­hez, hogy ezzel megteremtse, illetőleg kiszéle­sítse azt az alapot, amelyen azután öregségi ellátáshoz jut. Igen t. igazságügyminiszter úr, én helyeslem átmenetileg a megoldást, mert az is előreviszi a dolgot, de méltóztas­sék tudomásul venni, hogy ha az ügyvéd ma 65 éves korában megrokkan, akkor havonta körülbelül 80 pengőt kap. Ez a 80 pengő nem méltó egy ügyvéd társadalmi állásához és nem méltó ahhoz a munkához, amelyet a jog­kereső közönség és az igazságszolgáltatás ér­dekében egy életen át becsületesen és lelki­ismeretesen végzett. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A társadalomnak meg kell találnia az eszközöket arra, hogy aki becsüle­tes munkával töltötte el életét, az öreg korára legalább is az ő társadalmi állapotának meg­felelő összeget kapjon, amelyből meg tud élni. A gyógyszerészi nyugdíjintézet ezzel szem­ben a gyógyszerészeknek 250—300 pengős havi juttatást fog adni. (Felkiáltások jobbfelől: Csak fog!) Megvan a pénz erre, ne méltóztas­sék kétségbevonni. Három palotája van ennek a nyugdíjintézeti alapnak Budapesten és min­den két évben veszünk egy új palotát. (Zaj és Wo? g ás jobbfelől. — Petro Kálmán előadó közbeszól.) Kérem, előadó űr, ne tessék izgulni, örüljön, hogy az ügyvédek érdekében be­Szélek. Elnök: Kérem az előadó urat, hogy szíves­kedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. (De­rültség.) Tauffer Gábor: Azt hiszem, hogy ha az ügyvédek érdekében szólok, akkor nem szük­séges, hogy éppen egy ügyvéd zavarjon beszé­demben. Ezt azért mondtam el, mert a magyar tör­vénykönyv megadja a módját és a formáját annak, hogyan oldható meg ez a kérdés. Mél­tóztassanak ennek nyomán elindulni és az ügyvédséget igényeinek megfelelő, társadalmi állásához méltó, továbbá teljesített munkájá­val arányos juttatásban részesíteni öreg ko­rára és megszerezni az alapot ahhoz, hogy ilyen nyugdíjintézet létrejöjjön. De nemcsak a rokkant ügyvédekről aka­rok beszélni, hanem az egészséges ügyvédek­ről is, akik családot akarnak eltartani. Erre vonatkozóan is vannak expediensek, amelyek­kel segítségére lehetne sietni az ügyvédi kar­nak. Ezek nem új dolgok az igazságügymi­niszter úr előtt, de mivel ezek nem foganato­síttattak, azért méltóztassék megengedni, hogy ezekre visszatérjek. Van egy törvény­javaslat, amely az okirati kényszerről szól. Ennek az a_ célja, hogy a szerződő felek szán­dékát okiratban rögzítsék le, mert ez a meg­rögrzítés a jogvitát és a bizonyítást megköny­nyíti. A szerződő felek érdeke is megkívánja, hogy a fqntosabb és gyakrabban előforduló ügyletek jogtudó ügyvédek közreműködésével jöjjenek létre. Van már egy ilyen törvény­javaslat, megvan az indokolása is, azt hiszem, talán be is terjesztetett, nagyon kérem az igaz ságügyminiszter urat, méltóztassék ezzel a kérdéssel foglalkozni. ^Azután itt van a középfokú közigazgatási bíróság kérdése. Természetesen ennek nem az a legfőbb indoka, hogy az ügyvéd jusson ott ke­nyérhez, hiszen vannak mas igen fontos jogpo­litikai indokai, ennek felállítása azonban, amint jogpolitikai szempontból tényleg nagyon szük­séges, éppen úgy az ügyvédi kar helyzetének javítása szempontjából is igen hasznos t volna. Azután itt van a fizetésképtelenségi jog re­formja. Ezt a jogterületet 1928 óta az Országos Hitelvédő Egylet sajátította ki. Az eljárás egy­szerűbb, szakszerűbb és olcsóbb lebonyolítása érdekében a jogászi feladatok megoldása az ügyvédek hatáskörébe volna utalandó. Nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, akinek jó­indulatát tapasztaljuk az ügyvédi karral szem­ben, — hiszen 50 ügyvédet nevezett ki bírónak, amit én a legnagyobb elismeréssel veszek tudo­másul — hogy méltóztassék ezt a jóindulatát az ügyvédi karral szemben ebben a vonatkozás­ban is gyakorolni. Legyen szabad végül a családvédelmi kér­désekről is valami keveset mondanom. Gyakor­latból beszélek, ügyvédi praxisból, igen t. igaz­ságügyminiszter úr. A felperes férj igen köny­nyen megzsarolhatja t feleségét azáltal, hogy nem ad neki tartásdíjat a per megindításától kezdve és ezzel rákényszeríti feleségét a Yá­lásra. Ezzel szemben lehet azt mondani, hogy a perrend előírja, hogy az ideiglenes nőtartásta bíróság tartozik megítélni, a bíróság tartozik ebben a kérdésben dönteni, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az ideiglenes nőtartási perek, amelyek a házassági peren kívül, azt megelő­zően zajlanak le, igen hosszú ideig . húzódnak el. E hosszú idő alatt az asszonyt kiéhezteti a felperes férj azáltal, hogy sem neki, sem a gyermekeknek nem ad tartásdíjat s ilymódon egy rosszhiszemű felperes férj kezében fegyver van a házasság megszüntetésére- Arra kérem az igazságügyminiszter urat, méltóztassék intéz­kedni aziránt, hogy ezek a perek soron kívül intéztessenek el, külön evidenciában tartassa­nak és a törvényszék s a járásbíróság elnöke előtt mindig ott legyenek ezeknek a pereknek jegyzéke, hogy ilymódon a férj az alperes-fele­séget ne kényszeríthesse arra, hogy elváljon tőle minden alapos indok nélkül. 47*

Next

/
Oldalképek
Tartalom