Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

Az országgyűlés képviselőházának ISO. ülése 1H0 november 12-én, kedden. 271 • " Eta ezt az igazságügyi tárca kapásán azért hozom fed, inert hiszen, arról is szó van, hogy magánjogi törvénykönyvünket megvalósítjuk-e vagy ne valósítsuk meg, azt a imiagánjogi törvénykönyvet, amelynek tervezetét régen benyújtották és amelyre a miniszter úr, ha nem is konkrété, de általában az ilyen kódexszer« -munkálatokra azt a, kijelentést tette, hogy az idő 'mindig 'elmúlik felette és a fiókban marad az a törvénytervezet, amely akkor, amikor alkották, helyesnek, jónak bizonyult, azonban az idő mindig elmúlt. Bocsánatot kérek, az a nagy haj, hogy az idő mi felettünk mindig elmúlik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nekünk gyorsabb tempóban kell élni a gyors tempóban élő Európában. Nekünk nem lehet évtizedeken át gondolkoznunk azon, hogy a magánjogi kódexet hogyan alkossuk meg. Ha 'kevés emlber van annak a kódexnek megalkot gondoskodjunk arról, hogy legyenek többen, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak. Én a legnagyobb elismeréssel vagyok az igazságügyminisztériuni kodifikáló osztálya iránt, — annál nagyszerűbb, intnzívehb, mélyrehatóibb 'munkát 'nem is leihet elképzelni, mint az a munka, amelyet a kodifikáló osztály folytat. Az a legmagasabb jogi munka, (Gruber Lajos: Ha dolgozik!) azonban a leghasanosaibib akkor, ha jó törvényeket csinál és ha az osztályt pénzügyi akadályok mem korlátozzák. Éppen a jogalkotásnak ezt a legfontosabb funkcióját níotn akarnák finanszírozni*? Hiszen ez igen kevés pénzbe kerül ahhoz Képest, mit jelent as, ha jó törvényt hoznak és hogy a jó törvényekből milyen előnyök származnak a gazdasági és j,ogi életre. Itt nem lehet takarékoskodni, hogy még tíz vagy tizenöt kiváló bírót vagy ügyészt állítsunk-e be a boa az osztályba, hogy ne legyen ennek a munkának személyi akadálya és ne legyen időbeli -akadálya annak, hogy jó törvényeket hozzanak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hogy ne kelljen háromszor csinálni zsidójavdstatot! Àz igazságügyminiszter úr arra alludált, hogy többen kifogásolták, hogy a törvényhozás munkája összezsugorodott, amennyiben kerettörvényeket alkotunk és ennek kapcsán tulajdonképpen rendeleti törvényhozás uralkodik nálunk. Éh nem vagyok barátja annak, hogy nagyon részletes törvényeket hozmunk, a törvényhozásnak azonban egy előnye mégis mindig megmarad a rendeletalkotással szemben

v ez pedig a nyilvánosság kritikája és ellenőrzése, ami a rendeletalkotásnál hiányzik. Hiába hivatkozik ugyanis az igazságügyminiszter úr árra, hogy a rendeleteket bemutatják a 36-os bizottságnak, mert legtöbbször már akkor mutatják be, amikor az a rendelet készen van és amikor már alig lehet azon változtatni, de nem is kívánatos változtatni rajta, mert igen nehéz egy-kettőre változtatni egy komplexumon, amelynek részei szerves összefüggésben állanak egymással. Én azon a véleményen vasryok, hogy nem szabad a magyar Corpus Jurist további sorvadásnak kitenni. Méltóztassanak megnézni a magyar törvényeket: csak itt-ott akad ebben az évtizedben egy-egy olyan törvénykönyv, amely vaskosabb, testesebb Corpus Juris kötet lenne, ezzel szemben, ha meg méltóztatnak nézni a rendeletek tárát, azt méltóztatnak látni, hogy áz meg olyan hatalmas fejlődésnek indul, hogy abban azután — ahogyan már.többen megállapították — senki sem ismeri ki magát. (Rapésányi László: Nem is az a fontos!) KÉPVISELŐHÁZI XAPLÓ VII. Igen t. Ház ! Van egy jogelv, az, hogy senkisem védheti magát a törvény nem tudásával. Én felteszem a kérdést, vájjon élő jogszabály-e ez még, mert ez ma már ellenkezik az élettel (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) minthogy a rendelettár köteteiben senki sem ismeri ki magát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én arra kérem az igazságügyiminiszter urat, hogy ha már nem lehet kiismernie magát a rendelettárban még jogászembernek sem, méltóztassék elrendelni, hogy a fogalmilag együvétartozó rendeleteket egy-egy kötetbe összegyűjtve, egyesítve adják ki és ezeket megelőzően ezeknek a rendeleteknek az alapelveit vezető motívumait, fő jogi szempontjait méltóztassék bevezetőképpen hozzáértő emberekkel kidolgoztatni, össz^állíttatni, hogy az a falusi legyző vagy más jogalkalmazó szerv, ha kezébe veszi azt a Kötetei, legalább körülbelül legyen tisztában azokkal az alapelvekkel, amelyeket majd alkalmaznia kell, mert azt nem lehet kívánni, hogy ebben a rendelettárban bárki is, bármilyen alaposan belemélyedve, kiismerhesse magát. T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy még egyes kérdésekkel foglalkozzam. Azt hiszem, a kihágási bíráskodásról még nem esett szó. Felhívom az igen t. igazságügyminiszter úr szíves figyelmét arra, hogy kihágási bíráskodást gyakorolnak olyanok, akjk arra nem hivatottak, akiknek nincsen meg a jogi képzettségük. Sokszor olyan gyakorolja ezt a kihágási bíráskodást, akinek ez a jogi képzettsége nincsen meg és mégis viszi az ügyeket a bíráskodás végső gyakorlására a bíróhoz, ezzel pediff a közvetlenség elvét sérti meg, mert a legtöbbször az a praxis, hogy kihallgatják a delikvenst, védekezését jegyzőkönyvbe foglalják, ezt azután beviszik magához a bíróhoz, aki ezekben az ügyekben az ítélkezést gyakorolja. Ez ellenkezik a közvetlenség elvével. JSIagyon kérem az igazságügyminiszter urat, — minthogy a kihágások száma, tudniillik az újabb törvények és rendeletek által konstruált kihágások száma nagymértékben emelkedik — méltóztassék éppen a helyes igazságszolgáltatás érdekében egyrészt megóvni a közvetlenség elvét, másrészt pedig intézkedni, hogy csakis olyanok gyakorolják ezt a bírói funkciót, akik jogászemberek és akik ezekkel a törvényekkel és rendeletekkel teljesen tisztában vannak. Kii-' lönösen felhívom a szíves figyelmet arra, hogy Budapest székesfőváros területén a kihágási bíráskodás valóban ezekben a defektusokban szenved. T. Képviselőház! Szó volt a sajtójog reformjáról. Ez bizonyos mértékben politikai kérdéseket is érint. Én is csatlakozom előttem szólott igen t. képviselőtársamhoz és^ arra kérem az igazságügyminiszter urat, méltóztassék távol tartani még a látszatát is annak, hogy az igazságszolgáltatás bármilyen formában is érintse r

a politikát, s hogy belekapcsolódjék a sajtó révén bármilyen propagandába, ha taláut nem is szándékosan, de az elmúlt napok eseményei, igen t. igazságügyminiszter úr, mindenesetre arra vallanak, hogy itt politikai célokra akarják felhasználni az egyes igazságszolgáltatási szerveket. (Ellenmondások a jobboldalon.) A kabinetben az igazságügyminiszter úr mint a főpecsétőr politikailag talán a legkevésbbé exponált egyéniség, rendesen így szokott lenni az igazságügyminiszterekkel. Én azt hiszem, éppen ezért fokozottabb mértékben kö telessége figyelmeztetni a kormányt, hogy ezt az izgató anyagot a magyar közéletből kap47