Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-150
270 Az országgyűlés képviselőházának 150. ülése 19 W november 12-én, kedden. csodálatos dolog, hogy ezekre vonatkozólag semmi néven nevezendő olyan intézkedés nem történt, amely esetleg díjemelésben nyilatkoznék meg s amely díjemelés^ azok életének rendszerbe foglalását célozná és hivatva lenne az exisztenciájukat intézményesíteni. A kir. törvényszéki orvosok igen komoly cenzúrán esnek keresztül, amíg eljutnak ahhoz, amit úgynevezett hivatalos kirendelésnek neveznek. Ha az ügyészségi elnöknek van egy javaslata, akkor a törvényszék elnöke teljes ülésben újból bírálat alá veszi a kérdést, innen felkerül az ügy az igazságügyi orvosi tanácshoz és amikor ezek a komoly szervek megmondják, hogy rendben van, akkor következik a miniszter döntése. Ezek az orvosok, akik ilyen nagy és erős ellenőrzésen mennek keresztül, olyan elbánásban részesülnek munkájukért, hogy mondhatom, ez teljesen érthetetlen. Azt hiszem, hogy ennek a kérdésnek gyakorlati és helyesebb megoldását az igazságügyniiniszter úr is szükségesnek és sürgősnek látja. (Rapcsányi László: Miért nem látta eddig?) À királyi törvényszéki orvosok kirendelés alapján működnek -s óriási nehéz munkát végeznek. Hiszen tudjuk nagyon jól, a bűnügyek sokszor nemcsak anyagi kihatással, de legtöbbször erkölcsi kihatással is vannak a mindennapi életre. A törvényzéki orvosok súlyos feladatot teljesítenek, s ezért gondoskodni kell arról, hogy azok munkáját különféle gondok, bajok és anyagi nehézségek meg ne zavarják. Vizsgáljuk meg a törvényszékeknek, a bíróságoknak ítéleteit. Ezek az ítéletek ilyen bűnügyi vonalon a legtöbb esetben arra a becsületes, arra a megbízható, arra az abszolút tökéletes törvényszéki orvosi szakvéleményre hivatkoznak. Minden ítéletnél ott látjuk annak a törvényszéki orvosszakértőnek lelkiismeretes, becsületes munkáját. Már most nézzük meg, micsoda díjat kapnak ezek. Itt van például egy halottszemle: díja 5 pengő 22 fillér. Egy boncolásért, amely órákon keresztül tart, amelynél ingujjra levetkőzve kell dolgoznia, (Meskó Zoltán: Életveszélyes!) amelynél különösen a friss hulláknál életveszély forog fenn, ez a törvényszéki orvos 13 pengő 5 fillért kap, de abból is 10%-ot levonnak. (Mozgás és zaj a bál- és szélsőbaloldalon.) Igen érdekes megfigyelnünk azt is, hogy a nagy fokban rothadt holttesten végzett munkáért — egészen régien elavult gyakorlat alapján, miután a szakemberek már régen megállapították aiat, hogy a nagy fokban rothadt holttest .nem olyan veszélyes, mint az, amelyhez egy-két nap múlva kell kimenni — csodálatosképpen bár kevésbbé veszélyes, mondom a régi, talán a múlt század 80-as éveiben kialakult gyakorlat szerint sokkal többet kapnak: 18 pengő 20 fillért. (Meskó Zoltán: Szagra megy a dolog, úgy latsaik! — Derültség.) Méltóztassék elképzelni, hogy akkor, amikor ezek a törvényszéki orvosok az q komoly és naeryjelentőségű hivatásuk következtében eljutnak olyan esethez, amikor a bíróság ítélete alapján akasztásnál kell orvosi munkát végezniök, előáll az aiz- eset, hogy ez a törvényszéki orvos, aki ezt a hatalmas, felelősségteljes mun-' kát végzi, egy ilyen aktusnál nyolc pengőt kap s ugyanakkor az, aki altiszti minőségben dolgozik, 24 pengőt kap, sőt még az a segédpribék is egy pengővel többet kap, mint a törvényszéki orvos. (Zaj. — Derültség a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megengedni, t. Ház, 'ezek mind olyan szempontok, amelyek talán humorosan is hathatnak, azonban tessék elképzelni azoknak a helyzetét, aikilk családos emberek és végzik &ztt a felelősségteljes törvényszéki orvosi munkát, s ugyanakkor azt látják, hogy őket nem véglegesítették, nekik nincs fizetésük, nekik ilyen egészen jelentéktelennek mutatkozó díjacskákat adnak. Viszont a f&lhóhér rendszeresített állás, sőt — minthogy ag'rárországbau vagyunk — a főhóhér a földmiívelésügyi minisztérium státusában van- (Hosszantartó élénk derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Gruber Lajos: Talán azért, mert a bitófát fáiból faragják! — Zaj.) Ismétlem, ez egy ilyen aktusnál háromszor annyit kap, mint az orvos. Azéi*t hozom ezt fel, mert úgy érzem, hogy ea igazságtalanság. T. Ház! Arra kell törekednünk, hogy minden vonalom igazságos legyen az intézkedés. Valahogyan úgy látom ennél az egész epizódszerű kérdésnél is, hogy az igazság nem tud érvényesülni, pedig ebben az országban, ahol az igazságot nietm tudjuk érvényre juttatni, ahol az igazság és jogrend nem jár parallel úton, súlyos hibák és bajoík vannak. Ezek Í» meggondolások és szempontok késztetnek engem arra, hogy kijelentsem, hogy az igazságügiyi tárca költségvetését az elmondottak alapján nem fogadhatom el. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Tauffer Gábor! Elnök: Tauffer Gábor képviselő urat illeti a szó. Tauffer Gábor: T. Képviselőház! Az idő meglehetősen előrehaladt és talán a témák is mind ki vannak merítve, azonban az igazságügyminiszter úr válasza mégis alkalmat ad arra, hogy a témákra visszatérjünk és keressük azt ,a módot, ahogyan megoldhatók azok a kérdések, amelyek az igaziságügyminiszter úrnak legjobbhíszeműen tett kijelentése szerint nem oldhatók meg különböző okoknál fogva, részben mert hiányzik az idő, részben pedig, mert hiányzik talán a többi minisztériumok kezdeményezése. Ezek^mind olyan jellegű akadályok, amelyek szerény véleményem szerint elháríthatok. Ami a pénzt illeti, tény az, hogy a mai gazdálkodási és pénzügyi rendszer 'mellett hiányzik sok minden elemi szükségletünkre a fedezet» de az is^ bizonyos, hogy Európában már van más kipróbált gazdasági és pénzügyi rendszer, amely nem vonja meg a fedezetet az elemi szükségletek kielégítésétől. Nagy megnyugvással hallottam az igazsiágügymini'Szter úrtól, hogy a munkaügyi kódex megszerkesztésének előkészítése eéliából kiküldött a külföldre, Olaszországba, Németországba, sőt Angliába is szakértőket, akik tanulmányozzák ezeket a, kérdéseiket. De mnek a gondolatnak kapcsán felvetem azt a kérdést, hogy ha ki lehet küldeni e kérdések tanulmányozására szakértőiket, miért netm küld ki a kormány szakértőket a pénzügyi, meg a gazdasági kérdéseik tanulmányozására, hiszen ha hozzáértő emib^rek kimerunek külföldre, ott bizonyosan 'sok olyan dolgot tanulnának meg, amit nagyon hasznosítani lehetne ennek az orsizágnak <a javára is. Azt látjuk, hogy a világ körülöttünk átalakul, azt is látjuk, hogy belül egy rettenetes vis inertiae dolgozik, amely visszatartja a magyar életet attól, hogy annak az átalakulásnak is alávesse magát, ami nem ellentétes saját egyéniségéivel, ugyanakkor azonban az átalakítást abban az irányban, ahogyan az a külföldön jónak bizonyult, nálunk is megvalósítsa.
