Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-150
Az országgyűlés képviselőházának 150. tikai elkötelezésekkel kapcsolatosak és nemcsak alkotmányunkkal, hanem egész jogrendszerünkkel is ellentétesek, olyan intézkedéseket hozna, amelyeknek következtében ebben a Házban is nagyon sokan szabadulnának fel lélekben (Meskó Zoltán:. Eeverzálisról van szó?) és szolgálhatnák úgy a magyar nemzet érdekeit, ahogyan azt az embernek lelkiismerete és szerény tudása diktálja. (Rajniss Ferenc: Törvénnyel szabadítottak fel mindenkit az eskü, meg a becsületszó alól! Nem tudom, mit kereshetnek most! — Keck Antal: Alkotmányvédelem a gyakorlatban!) E politikai vonatkozású megállapítások után, amelyek szerint a sajtótörvény sürgős meghozatala, mint méltóztatnak látni, a magyar nép lelkének megnyugvása érdekében feltétlenül szükséges, áttérek néhány olyan kérdésre, amelynek feltevése abból a szerény szolgálatból adódik, amelyet a falu érdekében fejtettem ki és amelyet a jövőben is ki szeretnék fejteni. A költségvetés indokolásából nagy örömmel állapíthatjuk meg, hogy igen fontos tevékenysége az igaz ságügyminisztériumnak a jogi véleményadás. Ennek a jogi véleményadásnak különösen arra a részére gondolok, amely a volt úrbéres bi: tokosságnak, tenát az ősi falunak és a mai politikai községnek egymáshoz való viszonyával kapcsolatos. Tavaly is örömmel állapítottam meg és nem mulasztom el itt sem megállapítani, hogy az ősi falu és a politikai község közötti nagy differenciák elintézése terén az a jogi véleményadási munka, amely egyben a magyar agrártörténelemben is mérhetetlen nagy értékeket jelent, kétségtelenül négy szolgálatokat tesz. A helyzet azonban ^z, hogy a politikai községek nevén a telekkönyvben körülbelül 900.000 katasztrális hold van és ebből a 900000 kat. holdból csak 200.000 kat. holdat szereztek adás-vétel vagy egyéb ügyletek útján; a telekkönyv szerint a többi mind eredeti felvétel és tényleges birtoklás címén szerepel, már pedig nagyon jól tudjuk, éppen az igazságüsryminiszter úr irányítása alatt működő minisztérium nagyon komoly és szakszerű munkámból, hogy ilyen címen politikai község volt úrbéres községtől nem szerezhet ingatlant. Méltóztassék elgondolni annak súlyos konzekvenciáit, hogy 700.000 kat. hold olyan ingatlan van Magyarországon, amely nem annak kezében, akit az igazság szerint illet. Tessék elképzelni ennek az adóztatás terén való óriási hullámverését. Ezeket a kérdéseket rendezni kell, hogy az igazság érvényesülr'ön a falun, hogy a falu adóztatását igazságosabbá tegyük és így a falu lelkületét nagymértékben megnyugtassuk. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy például nem is a földadó fáj a gazdának, hanem az a sok minden, ami utána következik; az a zsidó boltos és a többiek faluhelyen mind élvezik ezen keresztül a pótadóval kapcsolatos előnyöket. Naq-yon kérem a miniszte v urat. szíveskedjék ebben a # kérdésben gyors intézkedéseket foganatosítani, mert hiszen az alapelveket énpen az igazságügyminisztérium gyönyörű szépen, mondhatnám brilliáns módon lefektette, úgyhogy az intézkedésnek szerény megítélésem szerint semmi akadálya nincsen. Legyen szabad rámutatnom egy másik kérdésre, a tagosítás kérdésére. Nem szeretek és most ^sem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni, ne méltóztassék azonban rossz néven venni, ha én az iarazságügyminisztpr úrnak azt a megállapítását, hogy »a l-'hetoséirek keretei körött igyekszünk a tagosítás munkáját kiszélesíteni ülése 19UO november 12-én, kedden. 269 és gyorsabbá tenni«, ebben a formában a legnagyoDb sajnálatomra nem tudom elfogadni, meg pedig azeit, mert ebből a megállapításból azt a következtetést vonom le, hogy a tagosítás kérdésében, amoly par excellence agrár- és ayrárüzemi kérdés, (Meskó Zoltán; Állami feladati), az igazságügyminiszter úr és a iöldmivelésügyi miniszter úr nem haladnak párhuzamosan. Usak egy kérdést, egy konkrét esetet hozok fel, mert hiszen a konkrétumból nem szabad megriadni, sót ragaszkodnunk kell nozzájuk. Itt van például az Alföld-öntözés: óriási erőfeszítésről, mintegy 90 millió pengőről van itt szó. Méltóztassék elképzelni, igazságügyminiszter úr, azt, hogy amíg a Tiszántúl nincsen tagosítás, addig az öntözési munkát nem tudjuk megindítani, tehát hiába fektettünk be a csatornázásba, a nagy munkákba és a gyönyörű szép tervekbe óriási pénzeket, mert ha nincs tagosítás, nem lehet az öntözést sem keresztülvinni. (Ügy van! Ügy van. — Taps a szélsőbaloldalon. — Rapcsányi László: Nincs egység!) Nemcsak én hangoztatom és hangsúlyozom ezt, de méltóztassanak kimenni a Tiszántúlra: a legnagyobb aggodalommal tekintenek ott a jövő elé. Kérem tehát, vállalja a kormányzat, hogy ebben a 60—62 községben elvégzi a tagosítást, vagy legalább megindítja, mert hiszen jól tudjuk, hogy nem lehet az egészet egy év alatt elintézni. Tíz évre terveztük az öntözési munkát az Alföldön és ebből már eltelt három esztendő. Ha ilyen tempóban haladunk, nem tudom, hogy a tagosításra az Alföld fel tud-e készülni a még hátra levő idő alatt, csak ezen az egy vonalon, hogy azután a mai modern kornak és a jövő modern kornak megfelelően ott valóságos Kánaánt tudjunk teremteni. Eppeoi ezért valahogyan úgy érzem, hogy itt az igazságügyminiszter úrnak és a földmívelésügyi miniszter úrnak igen szoros kooperációt kellene kifejteniük. Biztos vagyok abban, hogy ha ez erélyes és ezekre a komoly, megfontolandó szempontokra rámutató kiállás lesz, akkor a pénzügyminiszter úrnak abba a helyzetbe kell kerülnie, hogy egészen új pénzügyi politikával oda hasson, oda törekedjék, hogy ha valami egyszer jövedelmező befektetés, akkor ne azt mondja, kérem, a pénzügyi lehetőségek nagyon szűkek. Amikor ezt az országot építjük, akkor erre minden pénzt, minden bankjegyet oda kell adni, akármennyire is van szükség, fel kell tenni erre a kérdésre, mert hiszen saját magunkat gazdagítjuk, erősítjük és emeljük. (Rapcsányi László: Ez lenne az igazi fajvédelem!) Legyen szabad most rátérnem e,gy olyan kérdésre, amely bár kétségtelenül epizódnak mutatkozik, azonban úgy érzem, hegy ennél a tárcánál nekünk át kell fognunk azokat a kérdéseket, amelyek talán provinciális jellegűek, de jó ha vizsgálat tárgyává tesszük azt is, ami talán egy egészen kis érdekeltség ügyére, vonatkozik. Roppant érdekes, ha megfigyeljük például azt, hogy nálunk Magyarországon hogyan áll az úgynevezett törvényszéki orvosok problémája. Erre azért vagyok bátor utalni, mert hiszen a költségvetés indokolásában a miniszter úr két helyen is hivatkozik a 2900/1940. számú rendeletére, amely az állandó bírósági szakértőkre vonatkozik. A királyi törvényszéki orvosok sokkal magasabb kategóriába tartoznak, mint ezek az állandó szakértők. Egészen
