Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

Az országgyűlés képviselőházának 150. titkár: Vácon is csinálnak, ahol Incze Antal a képviselő és Battonyán is! — Palló Imre: De még kormánypárti korában! — Zaj.) önkéntelenül felmerül a kérdés, eleget tesz-e az állam a közzel szemben fennálló kötelezettségének azzal, ha a bűnösöket megbüntetik és büntetésük kitöltése után szabadlábra helyezik őket? Igen sok ember kerül vissza a bűn útjára azáltal, hogy kiszabadulása után nem tud ismét elhelyezkedni, mert a társadalom nem fogadja be. Fokozott gondot kellene fordítani arra, hogy a büntetésük kitöltése után kiszabaduló embereket elhelyezzék, mert azáltal a bűnözés statisztikája javulna, a bűnözés ismét csökkenne, ez pedig eery állam életében nem közömbös, mert az államnak elsőrendű feladata az, hogy necsak megbüntesse a bűnösöket, hanem amennyiben módjában áll, előzze is meg a bűncselekmények elkövetésének lehetőségét. T, Ház! Az utóbbi időknek különösen nemzeti szocialista példáin okulva feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy a rendőri felügyelet alá és internáló táborokba való utalás kérdésében a személyes szabadságnak, az ember legféltettebb kincsének korlátozását végső fokon vearyék ki a közigazgatási hatóságok kezéből. Számtalan példát tvdnék felhozni, amikor minden jogalap nélkül internáltak elveseket csak azért, mert nemzeti szocialistáknak vallották magukat. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Katona Jenőt miért nem internálták?) Számtalan választási visszaélésre tudnék rámutatni, amikor az ellenzék kellemetlen korteseit rendőri felügyelet alá helyezték vagy pedig internálták. A képviselőház padjaiban is foglaltak helyet ilyen képviselők. Szükségesnek tartanám a most elmondottak miatt, hogy az elsőfoká közigazgatási hatóságnak rendőri felügyelet alá helyezést elrendelő vagy internáló táborba utaló határozata ellen ne a belügyminiszterhez kelljen fellebbezni, hanem szervezzenek például a járásbíróságon esküdtszéki mintára egy bírói fórumot, amely a fellebbezés beadásától számított három napon belül tárgyalást tűzne ki és perrendszerű bizonyítékok alapján döntené el, hogy szükség van-e az internálás vagy a rendőri felügyelet alá helyezés további fenntartáSeil* cl. Számtalan közigazgatási visszaélést lehetne ezzel megakadályozni, mert ki kellene mondani azt, hogy az ellen a közigazgatási tisztviselő ellen, akiről bírói ítélet állapítja meg, hogy kirívóan' alaptalan vagy pedig feltűnően sok alaptalan internáló vagy rendőri felügyelet alá helyező határozatot hozott, induljon fegyelmi eljárás, amelyet végső fokon ismét ne a belügyminisztérium, hanem a bíróság bíráljon el. (Palló Imre: De akkor mi lesz a rendőrállammal?) T. Ház! A diszkrecionális jognak, amely szerintem is igen fontos bizonyos esetekben a közigazgatásban, ez nem jelentené csorbítását, mert a közierazeratási tisztviselőnek módjában állana valakit internálni vagy rendőri felügyelet alá helyezni, de megvolna a garancia arra, hosry ennek helyességét végső fokon független bíróság bírálja el és ennen ez a garancia, valamint az ezt követő fep-velrrn eliárás volna biztosíték arra. hogy ezzel a diszkrecionális joersral nem élnének vissza és csak akkor alkalmaznák, amikor arra nem a rendszer, hanem az e^vetemes magyarba«• érdekében volna szükség. (Helyeslés a szélsőba

1 oldalon. — Vajna Gab*»»*: Katonát n^m internálták0 Ugyancsak szükségesnek tartanám a bünillése 1940 november 12-én, kedden, 265 tetőjog megreformálása céljából, ha megfelelőképpen biztosítani lehetne a tárgyilagos és pártatlan elbírálást úgy, hogy már a vizsgálat és nyomozás során fokozottabb mértékben biztosíttassák a bíró közreműködési lehetősége, valamint ugyancsak a nyomozás és vizsgálat során a védőnek minél tágabb lehetőség nyújtassák. T. Ház! Most körülbelül egy éve annak, hogy a rendőrség több mint száz nemzeti szocialistát letartóztatott. Az ügyész vádat emelt ellenük. Az ötös tanács fenntartotta a letartóztatást. Ezek az emberek több mint hat hónapig ültek vizsgálati fogságban. Hiába jártunk el, hogy^ bocsássák ki a vádiratot ellenük, vagy bocsássák ki őket a vizsgálati fogságból, minden eljárás eredménytelennek mutatkozott. Már majdnem hét hónapja volt annak, hogy letartóztatták őket. amikor kiengedték őket a. vizsgálati fogságból. Egyrészüket a súlyos vád miatt azonnal internálták, más részüket rendőri felügyelet alá helyezték. ' Ezek az emberek ma is rendőri felügyelet alatt vannak, más részük pedig internáló táborban ül. Családok omlottak össze ez alatt az idő alatt, anyák és gyermekek küzdöttek az éhhalállal, mialatt a férj le volt fogva. Több mint nyolc hónap telt el és a vádiratot a mai napig nem bocsátották ki ügyükben. (Mokcsay Dezső: Nincs bűncselekmény! — Palló Imre: Ez a jogállam?) Az ügyészség utasításra járt el. Szeretném tudni, hogy ki adott utasítást, ki az oka annak, hogy az ügyész olyan súlyos vádat emelt ezek ellen a nemzeti szocialisták ellen, hogy indokoltnak látta, hogy őket több mint hat hónapig tartsa vizsgálati fogságban? Hiába volt minden eljárás, minden kérés, könyörgés, hogy engedjék ki őket. Amikor végre nem tudták őket tovább vizsgálati fogságban tartani, akkor kiengedték ugyan őket, de azonnal internálták és rendőri felügyelet alá helyezték, vádiratot pedig a mai napig sem bocsátottak ki ellenük, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem tudnak!) ami szerintem azt igazolja, hogy ügyük annyira csekély jelentőségű, hogy a vádirat kibocsátása felesleges, vagy talán nincs is alapja. De kérdem, hogyan emelhetett az ügyész olyan súlyos vádat, hogy ezeket a magyar embereket hat hónapig tartsák vizsgálati fogságban, internálják és rendőri felügyelet alá helyezzék? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Lili János: Ki kárpótolja ezeket az embereket a szenvedésekért?) Számtalan esetet tudnák t felhozni. Most azonban a bíróság döntésére hivatkozom, amely úgy hallom, hogy a statárium elkövetésével vádolt emberek ügyében megszüntette az eljárást és az ügyet a rendes bíróság elé utalta. (Antal István államtitkár: Statáriumot nem lehet elkövetni!) A. mai időkben a felelősség kérdését kellene felvetni, azt a kérdést, ki felelős megint azért, hogy ország-világba röppentik azt a hírt, hogy itt olyan bűnöző emberek vannak, akik nem érzik át az idők nehézségét és olyan bűncselekményeket követnek el, amelyek statáriális eljárást vonnak maguk után. A cenzúra ezeket a híreket átengedi, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sőt! Sőt!) ami azt igazolia, hogy ez a kormány tetszésével történik. Hála Istennek, a független magyar bíróság előtt ezek a vádak összeomlottak. Nagyon helyesen mondotta Budinszky t. képviselőtársam, hogy az igazságnak, a jognak alapja a bizalom. Hála Istennek, a független magyar bíróság meghozta ezt a döntést és bizalommal tölthet el minden magyar szívet a bírói függetlenség iránt az a tény, hogy van egy fórum, ahol minden pártpoltika megbukik 46*