Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

Az országgyűlés képviselőházának 150. titkár: Vácon is csinálnak, ahol Incze Antal a képviselő és Battonyán is! — Palló Imre: De még kormánypárti korában! — Zaj.) önkéntelenül felmerül a kérdés, eleget tesz-e az állam a közzel szemben fennálló kö­telezettségének azzal, ha a bűnösöket megbün­tetik és büntetésük kitöltése után szabadlábra helyezik őket? Igen sok ember kerül vissza a bűn útjára azáltal, hogy kiszabadulása után nem tud ismét elhelyezkedni, mert a társada­lom nem fogadja be. Fokozott gondot kellene fordítani arra, hogy a büntetésük kitöltése után kiszabaduló embereket elhelyezzék, mert azáltal a bűnözés statisztikája javulna, a bű­nözés ismét csökkenne, ez pedig eery állam éle­tében nem közömbös, mert az államnak első­rendű feladata az, hogy necsak megbüntesse a bűnösöket, hanem amennyiben módjában áll, előzze is meg a bűncselekmények elköve­tésének lehetőségét. T, Ház! Az utóbbi időknek különösen nem­zeti szocialista példáin okulva feltétlenül szük­ségesnek tartanám, hogy a rendőri felügyelet alá és internáló táborokba való utalás kérdé­sében a személyes szabadságnak, az ember legféltettebb kincsének korlátozását végső fo­kon vearyék ki a közigazgatási hatóságok ke­zéből. Számtalan példát tvdnék felhozni, ami­kor minden jogalap nélkül internáltak elvese­ket csak azért, mert nemzeti szocialistáknak vallották magukat. (Ügy van! a szélsőbalolda­lon. — Palló Imre: Katona Jenőt miért nem internálták?) Számtalan választási visszaélésre tudnék rámutatni, amikor az ellenzék kelle­metlen korteseit rendőri felügyelet alá helyez­ték vagy pedig internálták. A képviselőház padjaiban is foglaltak helyet ilyen képviselők. Szükségesnek tartanám a most elmondot­tak miatt, hogy az elsőfoká közigazgatási ha­tóságnak rendőri felügyelet alá helyezést el­rendelő vagy internáló táborba utaló határo­zata ellen ne a belügyminiszterhez kelljen fel­lebbezni, hanem szervezzenek például a járás­bíróságon esküdtszéki mintára egy bírói fó­rumot, amely a fellebbezés beadásától számí­tott három napon belül tárgyalást tűzne ki és perrendszerű bizonyítékok alapján döntené el, hogy szükség van-e az internálás vagy a rend­őri felügyelet alá helyezés további fenntartá­Seil* cl. Számtalan közigazgatási visszaélést le­hetne ezzel megakadályozni, mert ki kellene mondani azt, hogy az ellen a közigazgatási tisztviselő ellen, akiről bírói ítélet állapítja meg, hogy kirívóan' alaptalan vagy pedig fel­tűnően sok alaptalan internáló vagy rendőri felügyelet alá helyező határozatot hozott, in­duljon fegyelmi eljárás, amelyet végső fokon ismét ne a belügyminisztérium, hanem a bíró­ság bíráljon el. (Palló Imre: De akkor mi lesz a rendőrállammal?) T. Ház! A diszkrecionális jognak, amely szerintem is igen fontos bizonyos esetekben a közigazgatásban, ez nem jelentené csorbítását, mert a közierazeratási tisztviselőnek módjában állana valakit internálni vagy rendőri fel­ügyelet alá helyezni, de megvolna a garancia arra, hosry ennek helyességét végső fokon füg­getlen bíróság bírálja el és ennen ez a garan­cia, valamint az ezt követő fep-velrrn eliárás volna biztosíték arra. hogy ezzel a diszkrecio­nális joersral nem élnének vissza és csak akkor alkalmaznák, amikor arra nem a rendszer, ha­nem az e^vetemes magyarba«• érdekében volna szükség. (Helyeslés a szélsőba 1 oldalon. — Vajna Gab*»»*: Katonát n^m internálták0 Ugyancsak szükségesnek tartanám a bün­illése 1940 november 12-én, kedden, 265 tetőjog megreformálása céljából, ha megfelelő­képpen biztosítani lehetne a tárgyilagos és pártatlan elbírálást úgy, hogy már a vizsgá­lat és nyomozás során fokozottabb mértékben biztosíttassák a bíró közreműködési lehetősége, valamint ugyancsak a nyomozás és vizsgálat során a védőnek minél tágabb lehetőség nyúj­tassák. T. Ház! Most körülbelül egy éve annak, hogy a rendőrség több mint száz nemzeti szo­cialistát letartóztatott. Az ügyész vádat emelt ellenük. Az ötös tanács fenntartotta a letartóz­tatást. Ezek az emberek több mint hat hónapig ültek vizsgálati fogságban. Hiába jártunk el, hogy^ bocsássák ki a vádiratot ellenük, vagy bocsássák ki őket a vizsgálati fogságból, min­den eljárás eredménytelennek mutatkozott. Már majdnem hét hónapja volt annak, hogy letartóztatták őket. amikor kiengedték őket a. vizsgálati fogságból. Egyrészüket a súlyos vád miatt azonnal internálták, más részüket rend­őri felügyelet alá helyezték. ' Ezek az emberek ma is rendőri felügyelet alatt vannak, más ré­szük pedig internáló táborban ül. Családok omlottak össze ez alatt az idő alatt, anyák és gyermekek küzdöttek az éhhalállal, mialatt a férj le volt fogva. Több mint nyolc hónap telt el és a vádiratot a mai napig nem bocsátották ki ügyükben. (Mokcsay Dezső: Nincs bűncse­lekmény! — Palló Imre: Ez a jogállam?) Az ügyészség utasításra járt el. Szeretném tudni, hogy ki adott utasítást, ki az oka annak, hogy az ügyész olyan súlyos vádat emelt ezek ellen a nemzeti szocialisták ellen, hogy indokoltnak látta, hogy őket több mint hat hónapig tartsa vizsgálati fogságban? Hiába volt minden el­járás, minden kérés, könyörgés, hogy engedjék ki őket. Amikor végre nem tudták őket tovább vizsgálati fogságban tartani, akkor kiengedték ugyan őket, de azonnal internálták és rendőri felügyelet alá helyezték, vádiratot pedig a mai napig sem bocsátottak ki ellenük, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem tudnak!) ami szerin­tem azt igazolja, hogy ügyük annyira csekély jelentőségű, hogy a vádirat kibocsátása feles­leges, vagy talán nincs is alapja. De kérdem, hogyan emelhetett az ügyész olyan súlyos vá­dat, hogy ezeket a magyar embereket hat hó­napig tartsák vizsgálati fogságban, internál­ják és rendőri felügyelet alá helyezzék? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Lili János: Ki kárpótolja ezeket az embereket a szenvedésekért?) Számtalan esetet tudnák t felhozni. Most azonban a bíróság döntésére hivatkozom, amely úgy hallom, hogy a statárium elköveté­sével vádolt emberek ügyében megszüntette az eljárást és az ügyet a rendes bíróság elé utalta. (Antal István államtitkár: Statáriumot nem lehet elkövetni!) A. mai időkben a felelősség kérdését kellene felvetni, azt a kérdést, ki fe­lelős megint azért, hogy ország-világba röp­pentik azt a hírt, hogy itt olyan bűnöző embe­rek vannak, akik nem érzik át az idők nehéz­ségét és olyan bűncselekményeket követnek el, amelyek statáriális eljárást vonnak maguk után. A cenzúra ezeket a híreket átengedi, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sőt! Sőt!) ami azt igazolia, hogy ez a kormány tetszésé­vel történik. Hála Istennek, a független ma­gyar bíróság előtt ezek a vádak összeomlottak. Nagyon helyesen mondotta Budinszky t. kép­viselőtársam, hogy az igazságnak, a jognak alapja a bizalom. Hála Istennek, a független magyar bíróság meghozta ezt a döntést és bi­zalommal tölthet el minden magyar szívet a bírói függetlenség iránt az a tény, hogy van egy fórum, ahol minden pártpoltika megbukik 46*

Next

/
Oldalképek
Tartalom