Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-150
266 Az országgyűlés képviselőházának 150. ülése 19 UO november 12-én, kedden. és ahonnan minden pártpolitikai visszaverődik. (Palló Imre: Az első bomba rosszul sült el!) Itt vannak a közeli napokban Kovarcz Emil és Wirth Károly esetében történtek. Én biztosan tudom, hogy ugyanaz az eset fog elkövetkezni, mint ami most elkövetkezett a statáriális bíróság elé állítottak ügyében. (Mokcsay Dezső: Gondolkozhatnak felette! — Szöllősi Jenő: De a közvéleményt közben befolyásolták! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kovách Gyula: Beszédem elején rámutattam, hogy a jognak pártokon felül kell állnia és nem szabad a napi élettel beszennyeződnie. Tekintettel arra, hogy nemcsak a most elmondott esetekből, hanem számtalan egyéb esetből is meg tudom állapítani, nemcsak mint képviselő, hanem mint ügyvéd is, hogy az utasításra dolgozó ügyészséget a Tendszer és ezen belül az igazságügy-miniszter úr is saját érdekei megóvása cellára állította szolgálatába, a rendszer-* rel szemben teljesen hizalmatlan vagyok. (Taps a szélsőbaloldalon.) Kovách Gyula: Befejezem beszédemet Budinszky és Mosonyi képviselőtársaim szavaival: »A fajidegen és koridegen jogrendszerünk nemzetközi szellemisége helyett eredeti népi jogászi tehetségünk fog kiépíteni két olyan ösvényt, amelyen haladnunk kell, amelyek közül az egyik a faj. a család, a nép, a másik az egyén, a társadalom és az állam, igazi védelme felé halad és a végén összefut egy totális nemzet céljában«. A költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. —A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Gruber Lajos! Gruber Lajos: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy nem lehettem jelen a miniszter úr beszédénél és nem hallhattam, hogy milyen választ adott arra a kérdésre, vájjon eltűnnek-e már végre a bíróságokról a zsidófeleségű bírák és ügyészek. (Zaj a szélsőba 1 oldalon.) Most, amikor a harmadik zsidótörvényjavaslat benyújtása előtt állunk, sajnálatosnak és elkeserítenek tartom, hogy még mindig grasszálnak a zsidó feleségű bírák és ügyészek. Különösen kirívó az, hogy az ötös tanácsban elnökként szereplő egyik bírónak zsidó felesége van és ő a kedvelt elnök az ilyen bíráskodásoknál... Elnök: A képviselő prat figyelmeztetem arra, hogy ne méltóztassék a magyar bíróság egyik tagjáról se úgy nyilatkozni, bogy bizonyos ügyekben az egyik bíró kedveltebb, vagy nem. kedveltebb. Figyelmeztetem a képviselő urat arra, hogy ennek súlyos következményei lehetnek, (vitéz Lipesey Márton: Igaz!) Griiber Lajos: T. Képviselőház! A múlt év tavaszán a rendszer és a Ház jóvoltából szerencsém volt a masryar büntetőintézetek 'belsejét is megismerni. Módomban volt a Markó-utcai fogházban körülnézni az alatt az 50 nap alatt, amíg foglya voltam. Nem akarok most a fogház elavult 'berendezésével foglalkozni, nem akarok arról beszélni, hogy 'amint az idő felenged, a poloskák légiói marják, csípik a lakókat, nem akarok a piszokról, a porról beszélni, amely ott terjeng, ellenben beszélnem k^ll a fogházőrök, a fegyházőrök, a börtön őrök helyzetéről. A kormány úton-útfélen szociálpolitikát hirdet, állandóan cp-aládvédelpmről prédikál, de ha megnézzük a bün tetőin tézetek személyzeténeik iszooiális helyzetét, akkor egyenesen megdöbbentő adatokra bukkanunk. A Markó-utcai fogházban például az őrszemélyzet egyfolytában 60—72 óráig van szolgálatban. (Palló Imre: Szép! — Lili János: Kosszerű!) Az őrszemélyzet az elmúlt év tavaszán memorandumot nyújtott át az igaziságügyminisztériumban és ebben helyzetének orvoslását kérte. Ahelyett azonban, hogy helyzetüket legalább részben orvosolták volna, hármat elbocsátottak közülük, legtöbbjüket pedig súlyos büntetésekkel sújtották. (Szöllősi Jenő: Kidobták a kanapét! — Palló Imre: Azt mondták, hogy nyilas, aztán el van intézve!) Az Összes kérelmek közül mindössze annyi teljesült, hogy a pertlis rangjelzés . helyett a csillaggal való ^rangjelzést vezette be az igazság^gyminiszter úr. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) A kormány szociálpolitikát, családvédei met hirdet, nem tudom tehát megérteni, hogyan tudja összeegyeztetni elgondolásaival ezeket az állapotokat, midőn 60—72 órán át kemény szolgálatot teljesítő fogházőröket találunk elcsigázva, (vitéz Lipesey Márton: Ki sem bírnák!) kimerülve és egyáltalában semilyen lehetőség, semilyen ígéret sincs arra, hogy ez a szomorú állapot megváltozzék, (vitéz Lipesey Márton: Mindenki oda akar menni szolgálatba!) A háromnapos szolgálat után kedvező esetben 36 órás, de legtöbbszölr csak 24 órás pihenő jár. Tessék elképzelni azt a családi életet, amely laz ilyen szolgálat következtében előáll. A családfő öt napon keresztül nincs együtt a családjával és odajut, hogy a gyermekei lássam elidegenednek tőle, nem tud foglalkozni a család apró ügyeivel, kimerülten, fáradtan tér haza. Ilyenformán tehát mindenképpen & családi élet elhidftgülésére vezet ez az állapot. (vitéz Lipesey Márton: A kérvények meghazudtolják! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Mokcsay Dezső: Iratkozzék fel szólásra! — vitéz Lipesey Márton: Ez nem tartozik magára!) A hivatalos nyilatkozatok szerint az őrszemélyzet minden kétórai fegyveres iszolgáű/at után négyórás pihenőt kap, ha azoinban megnézzük, milyen ez a négyórás pihenő, akkor azt találjuk, hogy a fegyveres szolgálat letelte után a fegyőrnek hol tárgyalásra kell valakit előállítainia, hol ügyvédi beszélgetésire kell őrnek mennie, hol a munkáltatásoknál kell felügyelnie, tehát mindig munka és munka van. pihenés ^soha, mé*? ebédelésre is alig jut számára párperces idő. Az étkezés terén szintén súlyos panaszaik vannak a fegyőröknek. Ötnapos szolgálatra nem tudnak ételt hozni maguknak, hiszen az nem áll el, tehát a fogházőrnek kis fizetése mellett két konyhát kell vezetnie, mert családjának is élnie kell vidéken és a fegyházőrnek is Budapesten. A fogházak igazgatósága újabban előírta azt, hogy a fegyőrök Budapesten kötelesek lakni, azonban, sajnos, nem történt gondoskodás arról, hogy 33—36 penerős pesti lakbérüket hogyan fizessék meg abból a kis fizetésből, amelyet ez idő szerint kapnak. Különben egészségügyi szempontból is fontos volna az, hogy a fegyőrök engedélyt kapjanak a vidéken való lakásra, mert állandóan bent vannak a zárt levegőn, az Ötnapos, 72 órás szolgálat u+án tehát nagy sziikeéprük van arra, hogy a vidéki friss levegőn tudjanak élni. Én úgy látom, hogy az őrszemélyzet nehéz szolgálata a helytelen beosztás eredménye. A személyzet nem kevés, nem állítom, hogy kevés volna, ellenben állítom azt, hogy helyes beosztás mellett egy vagy két 24 órai szolgálat után legalább 24 órás szabadidő juthatna részükre. Ezt meg lehetne oldani, mert ha körülnézünk, azt tapasztaljuk, hogy a fogházőrök nemcsak a fogházban teljesítenek szolgálatot, hanem elmennek a gondnokhoz cipőt