Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

262 Az országgyűlés képviselőházának 150 lelősséget, mert én sem ebben, sem másban felelősséget magamtol el- és másra át nem nácitok, de még sem lehet engem felelőssé tenni azért, mert a cenzúra bizottságba általam beosztott királyi ügyészek ott teljesítik kötelességüket; és ha ez a kötelességteljesítés esetleg 'valamilyen vonatkozásban kivételesen, egyszer-kétszer meg nem felelő, erről igazán nem tehetek. (Felkiáltások a szélsóbaloldaon: Nem egyszerkétszer: — Kapcsányi László: Sorozatosan!) Ugyancsak Nagy László igen t. képviselőtársam, amikor a bírói függetlenséget olyan szépen megvédte és annak körülbástyázására sok mindenféle helytálló érvet hozott fel, egyebek között a bírói képesítési pótlék felemelését s általában a bírói illetményrendezést, azt is méltóztatott mondani, hogy azt látta, hogy a pénzügyminisztériumban bizonyos animozitás van a bírói függetlenséggel szemben. Ezt kénytelen vagyok őszinte tisztelettel visszautasítani. (Nagy László: Az illetmények rendezésével szemben!) S/óról-szóra így írtam le: azt méltóztatott mondani, hogy animozítás van a bírói függetlenséggel szemben! (Meskó Zoltán: Az illetményekre mondotta! — Mosonyi Kálmán: Az illetmények felemelésével szemben! Én is így hallottam!) Itt van a pénzügyminiszter úr, ő is meg tudja magát védeni, nincs szüksége arra, hogy én védjem, de miután a bírói függetlenségről volt szó, mégis úgy érzem, kötelességem elhárítanom a t- képviselő úrnak ezt a feltevését. (Helyeslés a jobboldalon.) A végrehajtók helyzetét illetőleg több fel szólalás is történt. Tökéletesen igazat adok összes képviselőtársaimnak, akik a végrehajtók helyzetének javítása érdekébea szólaltak fel. Magam is teljesen tisztában vagyok vele, hogy milyen szomorú helyzetben vannak és igyekszem is rajtuk segíteni, ahogy módomban áll; egyelőre csak úgy tudok rajtuk segíteni, hogy a megüresedő végrehajtói állásokat olyan helyeken, ahol több állás van szervezve, most nem töltetem be, és ezzel javítok természetesen azok helyzetén, akik így majd kisebb létszám mellett végzik ugyanazt a munkamennyiséget. Tudom azonban, hogy végeredményben arra kellene törekedni — s amenynyire lehet, próbálkozom is ezzel — hogy ezeket is rendes fizetéses tisztviselői állásokba helyezzük el. (Helyeslés.) Amíg ezt nem érhetjük el, addig — sajnos — csak tüneti kezeléssel tudunk a végrehajtókon segíteni, amennyiben tőlünk telik. Nagyon helyeslem Váczi György képviselőtársamnak azt a megjegyzését, hogy kívánatos volna a törvényszékeknél lehetőleg minél inkább visszaállítani a tanácsokat. Teljesen igazat adok neki, mert ez mindig az ítélkezés alaposságát jelenti, a mellett igen jó alkalom arra. hoírv gyakorlatot szerezzenek eeyes fiatalabb bírák. Ez azonban természetesen elsősorban pénzügyi kérdés, mert létszámszaporítást tenne szükségessé. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy most egyelőre boldogan igyekszünk a visszacsatolt keleti és erdélyi részeken, bár hiányos létszámmal — nem tanácsokra gondolva, hanem még az egyes bírói állásokat is hiányosan betöltve — megszervezni az igazságszolgáltatást. Természetes, hogy amíg ezen túl nem vagvunk, addig nem is gondolhatunk a bírói létszám szaporítására, de az P'V, a törekvés megvan, és azt hiszem, hogy előbb-utóbb vissza is fogunk térni ahhoz a ré«ri nagyon jól bevált rendszerhez. Ami az értékhatárok revízióját illeti, ebben a tekintetben is igazat adok a felszólalt képviselő uraknak. Többen is szóvá tették, ülése 19UO november 12-én, kedden. most már elérkezett az ideje, hogy ezt minden nagyobb rázkódtatás nélkül revízió alá vegyük, és ezt a küszöbön álló programmot komolyan meg is szándékozom valósítani, (Helyeslés.) Malasits igen t. képviselőtársam beszélt az ingadozó joggyakorlatról, már tudniillik a munkaügyi joggyakorlatról, amit igen részletesen lejtett ki, s amit igen nagy érdeklődéssel hallgattam, de arra kérem, hogy ne így nagy általánosságban, hanem konkrét adatokat közölve méltóztassék hozzám eljuttatni pár ilyen döntést, ítéletet, és akkor, amennyiben szükség van arra, hogy jogegységi döntés hozassék, az meg is fog történni. Csoór Lajos igen t, képviselőtársam a kíméletlen végrehajtásról beszélt. Nagyon jól tudom, hogy sokszor bizony kíméletlen a végrehajtás, azt is tudom, hogy nemcsak magában a végrehajtasd törvény novellájában, de az azóta kifejlődött bírói gyakorlatban is és különösen a gazdavédelmi intézkedések során nagyon sok olyan lépés tétetett, amely igyekszik a végrehajtás kíméletlenségét enyhíteni. De valljuk be, hogy ezt egyszerűen csak humanitárius szempontból nézni nem szabad. (Egy hang jobbfelol: Nem- lehet!) Mert ez végeredményben mit jelentene? Azt jelentené, hogy megszűnnék minden hitel, mert annak a hitelezőnek mégis csak nemcsak az emberi, de az isteni törvények szerint is joga van ahhoz, hogy a maga jogos követelését érvényesítse, és ennek az érvényesítésnek — sajnos — gyakran nincs más módja, mint a végrehajtás. Tudom, hogy ott is lehet fokozatokat felállítani, tudom, hogy lehet kíméletlenül és kíméletesen végrehajtani. íja valahol kíméletlen végrehajtás történük, az ellen úgyis van jogorvoslat, és méltóztassanak elhinni, hogy a bíróságok ebben a tekintetben igazán nagyon egységes és helyes joggyakorlatot követnek, de viszont elmenni addig a határig, ahol már megáll a hitelezés, nem lehet. Ezen a téren tehát őszintén szólva nem tehetek és nem is szándékozom semmiféle lépést tenni. (Helyeslés jobbfelol.) Annak nagyon örülök, hogy ia rehabilitációs javaslat mielőbbi letárgyalását több fel-, szólalt képviselő úr sürgette. Ami végül Homicskó Vladimir igen t. képviselőtársamnak & rutén nyelvhasználatra vonatkozó felszólalását illeti, ebben a tekintetben* teljesen jogszerű a helyzet, amennyiben ruténül tudó bírákat igyekeztünk és igyekszünk természetesen a jövőben is kinevezni. Amelyik bíró még nem tudta elsajátítani a rutén nyelvet, el kell hogy sajátítsa es igyekeznek is elsajátítani. Viszont az a kívánsága a képviselő úrnak, hosy visszahelyeztessenek azok a rutén anyanyelvű bírák, akik onnan áthelyeztettek, egyszerűen teljesíthetetlen, mert azok a bíró urak természetesen saját kérelmükre helyeztettek át ide, az ország területére, kifejezetten abból a célból, hoírv megtanuljanak magyarul. De bármilyen célból és bárhová helyeztettek át saját kérelmükre, ismét csak sanát kérelmük folytán volnának oda^ visszaHelvezbetők. Ilyen kérelem pediig hozzám nem érkezett. Ami aa említett fegyelmi eseteket illeti, a fegyelmi bíróság jogerős ítélete nem tehető kritika tárgyává, azonban biztosíthatom az igen t. Házat, hogy az illető bíró úr, akit ilyen szigorúan ítéltek el, legjobbb meggyőződésem szerint megérdemelte ezt az ítéletet. Enyhébb