Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

Az országgyűlés képviselőházának 150. ülése 1940 november 12-én, kedden. 263 ítélettel nem lehetett volna az igazságot helyreállítani. (Meskó Zoltán: Mi van a keresztény és zsidó vegyesházasságokkall?) T Képviselőház! Kissé hosszúra nyúlt beszédem s az ioo eltelt. Nem minden kérdésre tudtam válaszolni, hiszen rendkívül sokat méltóztattak felvetni. Hogy egyes kérdésekre nem válaszoltam még, nem azt jelenti, hogy nem foglalkozom vele és nem gondolkozom róla. (Meskó Zoltán: Mondja meg a miniszter úr, hogy nem helyesli a zsidó és keresztény házasságot!) Az természetes, hogy nem helyeslem. (Derültség. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Jó lenne erről hivatalosan nyilatkozni!) T. Ház! Ezekben igyekeztem vázlatosan bár, de mégis bizonyos képet adni az igazságügyminisztérium és az igazságügyi tárca keretében működő hatóságok egy évi életéről és a legalább is a legközelebbi jövőben megoldani remélt feladatokról. Nem dicsekedhetem' kézzelfogható eredményekkel, ez azonban a jogászi munka lényegéből folyik, amely nem produktív munka, hanem rendező, szabályozó munka s ennélfogva az eredményei is mindig csak közvetve jelentkeznének éppen a termelő munka eredményeiben. (Úgy van! jobbfelől.) De hogy ez a rendező és szabályozó munka semmivel sem alsóbbrendű és semmivel sem jelentéktelenebb, mint a termelő munka, igen L Ház, azt legjobban az a tény bizonyítja, hogy ahol jogrend nincs, ott eredményes termelő munka sincs. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) I3s miután ennek a költségvetésnek minden egyes tétele éppen ennek a jogrendnek fenntartását és biztonságát kívánja szolgálni, tisztelettel kérem, méltóztassanak a költségvetést elfogadni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot iaen sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Kovách Gyula! Elnök: Kovách Gyula képviselő urat illeti a szó. Kovách Gyula: T. Ház! Anélkül, hogy politikát kívánnék keverni az igazságügyi tároa vitájába, meg kell állapítanom, hogy az igazeágügyminiszter úr is elismerte azt, hogy a mai rendszer, amelyet mi nemzeti szocialisták állandóan hibáztatunk, nem alkalmas arra, hogy a mai rohanó élet követelménveinek megfelelő törvényeket hozzunk. Már pedig nem az élet van a rendszerért, hanem a rendszer az életért, és ha a rendszer nem alkalmas arra, hogy az élet követelményeinek megfeleljen, azt át kell alakítani, de ez az átalakítás ne úgy történjék, hogy a mai rendszert átmentsék és megvédjék, _ t hanem a kor szellemének magfelelően történjék ez az átalakítás. (Zaj. ^- Elnök csenget.) A miniszter úrnak az ügyvédi karral kapcsolatos szavaiba bekapcsolódva meg kell állapítanom, hogy a magyar ügyvédségről akkor történnék meg a legmegfelelőbb gondoskodás, ha a harmadik zsidótörvényt, (Mozgás.) amelynek tartalmát nem ismerem, nemcsak meghoznák, hanem a kor követelményeinek megfelelően végre is hajtanák. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Erről nem beszélt a miniszter úr!) Nagyon sajnálom, hogy az igen t. iffazságügyminiszter úr Budinszky t. képviselőtársamnak ezzel kancsolatos í'észletes adataira nem válaszolt. (Szöllősi Jenő: MeJléBeszéltî) Az ügyvédségnek ugyanolyan nagy erkölcsig alappal kell rendelkeznie, mint a bíróságnak és a zsidóság a benne rejlő destruktív hajlamoknál fogva nem alkalmas arra, hosy ezt a magasztos feladatot 'betöltse, ezért különösen szükséges, hogy KÉPVISELŐHÁZI ÉRTESÍTŐ. a harmadik zsidótörvény megfelelő rendelkezéseket hozzon e tárgyban. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem tartom megnyugtatónak az igazságügyminiszter úrnak azt az intézkedését sem, hogy ötven ügyvédet helyeztek el a bírói pá-lyán. (Prokopeez József: A nyilasok ne járjanak zsidókhoz ebédre! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rapcsányi László: Ennél okosabbat is közbe lehetett volna szólni! - Meskó Zoltán: Ne tessék általánosítani, tessék megnevezni! — Rapcsányi László: Kár volt közbeszólni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon. (Szöllősi Jenő: Ne gyanúsítson! — Zaj.) Kovách Gyula: Hogy ötven ügyvéd ment bírói pályára, ennek nem az az oka, hogy ezek az ügyvédek esetleg hajlamot éreztek a bírói pályára, hanem a nyomorúság kényszerítette őket arra, hogy azt a szegény kenyeret is, amelyet a bírói fizetés tud nyújtani, elfogadják. Azonkívül úgy tudom, hogy igen sok párttitkárt is neveztek ki bíróvá, talán politikai érdemeik jutalmazásául. (Radocsay László igazságügy miniszter: Ebben teljesen téved, a képviselő úr, mert egy sincs ilyen! — Szöllősi Jenő: Állítom, hogy volt közöttük olyan!) Áz ügyvédekkel kapcsolatban kell megemlítenem, hogy most, amikor a harmadik zsidótörvény, remélem, megfelelő rendelkezéseket fog tartalmazni, és az ügyvédi létszám, amelynek túlnyomó része zsidó, meg fog csappanni, valamint a visszatért Felvidéken és Erdélyben bizonyos jogászhiány tapasztalható, az ügyvédjelölti időt négy évről három évre kellene leszállítani. (Antal István államtitkár: Ott a törvényjavaslat a képviselő úr kezei között!) Ez csak javaslat, és szeretném, ha végre volna hajtva, hiszen már nagyon sok olyan törvényünk van, amelyet meghoztak, de nem hajtottak végre. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Van zsidótörvényünk, sőt kettő^!fA jog minden államnak az alapja, a jog, az igazság adja meg a társadalomban élő emberek együttélési lehetőségét azáltal, hogy a kialakult jogrendszer ellen vétőket megbünteti, mégpedig a különböző büntető jogelméleteik szerint vagy azért, hogy a bűntettet megtorolja, vagy azért, hogy a. bűnöst elrettentse, vagy azért, hogy a bűnöst jóra térítse. Lehetne vitatkozni azon, hogy melyik elmélet a helyes, de egy kétségtelen, mégpedig az, hogy a jognak, az igazságnak, amelyben a legtöbb erkölcs 'alapjai lele^zenek. függetlennek kell lennie a napi pártpolitikától és Justifia istenasszony palástját nem lehet a napi politikai élet felfreicscsenő sarával beszennyezni, hanem a jogot az abszolút igazságosság helyes alkalmazására való törekvésnek kell jellemeznie. A jog és az igazság alapjában véve abszolút, de hogy mit tekinti'mk jognak és ierazságn^k az országonként és koronként változik. Egy ország jogrendszerének vissza kell tükröznie ia néplélekből fakadó tulajdonságokat, mert csak az a jogrendszer a helyes, amely figyelembe veszi a néoi sa/'áto«s-ígokat, amelyek a hellyel és az idővel változnak. Előttem szólott t. képviselőtársaim .már kifejtették, hogy a mi büntető jogunknak igen nagy hibája, hogy az a bizonyos Csemegi, aki a magyar fajtól távol állott, a masryar néo lelki tulandonság-aival nem volt tisztában, és, így következhetett be, hogy bizonyos speciális magyar bűnöket, amelyek a magyar temperamentumból fakadnak, jobban büntet, mint azokat a bűncselekményeket, amelyeket kîmùMtbatóan zsidók követnek el. (Zaj a széhőbaloldalon.) A magyar ós a zsidó faj mentalitásába, 46