Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

258 Az országgyűlés képviselőházának 150, Abból, hogy a büntetőügyek száma 125 száza­lékkal csökkent, természetesen nem lehet le­vonni azt az örvendetes következtetést, hogy a jövőben is ilyen állandó csökkenéssel számol­hatunk, mert hiszen nagyon természetes, hogy egyfelől a katonai szolgálat fokozottabb fe­gyelmező hatása a bűncselekmények elköveté­sét önmagában is lényegesen csökkentette, másfelől pedig sokan vonattak el a polgári büntetőbíráskodás alól és vitettek a katonai büntetőbíráskodás hatásköre alá a katonai szol­gálat folytán. A bűncselekmények számának organikus csökkenésére csak akkor fogunk szá­míthatni, ha tovább javul a gazdasági és szo­ciális helyzetünk, ha tovább fejlődik a nemzet­nevelés, ha tovább tart a vallásos életnek, a hitéletnek elmélyülése (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és végül nem utolsó sorban, ha minél előbb megvalósítjuk a rehabilitáció in­tézményét; mert kétségtelen, hogy a visszaeső bűnözők számát ez fogja leginkább csökken­teni. (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) A telekkönyvi ügyforgalomban nem volt csökkenés. Ennek oka részint különböző föld­birtokpolitikai intézkedésekben, részint pedig a folyamatban levő különböző birtokrendezési eljárásokban keresendő. Ezek közül mindjárt kiragadom a tagosítás kérdését, amely őszinte örömömre itt a képviselőházban igen nagy ér­deklődéssel tárgyaltatott a inai felszólalások során; mindjárt előrebocsátom, hogy magam is teljesen osztozom abban a felfogásban, hogy a tagosítás mai méretei és tempója elégtelenek. Ma Összesen 62 községben van folyamatban a tagosítás, 12 további községben már annyira elő van készítve, hogy még ebben az évben meg fog indulni, a jövő évre pedig 15—20 to­vábbi községben tervezzük a tagosítást. Telje­sen tisztában vagyok a tagosítás fontosságá­val, éppen mert nagyon jól ismerem a tagosí­tás közgazdasági jelentőségét s ámbár Zsidó Sándor igen t. barátomnak az a statisztikai adata, hogy a határmesgyék 20 százalékát teszik az összes művelés alatt álló földeknek, helytelen, (Zsidó Sándor: Az utakkal mondottam!) — még az utakkal sem tudnám elfogadni, •— bizonyos azonban, hogy van egy olyan statisztikai adat, amely szerint körülbelül 38.000 kat. holdat tesz­nek ki ezek a határmesgyék. Borzasztó elgon­dolni micsoda közgazdasági kár ez. Éppen azért, mert ezzel teljesen tisztában vagyok, sze­retném a tagosítás tempóját a lehető legna­gyobb mértékben sürgetni. De a mélyen t. Ház bölcsen tudr'a, hogy ez is, mint nagyon sok mindenféle más, elsősorban pénzkérdés, mert hiszen az érdekelt gazdaközönség túlnyomó ré­sze nem volna képes egymaga viselni és való színűleg nem is volna képes egyszerre megfi­zetni a tagosítási költségeket. Épçen ezért van intézményesítve egyfelől a költségekhez való állami hozzájárulás, amely eléggé jelentékeny és intézményesítve van ugyancsak a költségek­nek állami előlegezése. De mindkettőnek határt szab az államháztartás helyzete, amely paran­csolóan írja elő a kormányzatnak, hogy ponto­san és gondosan állapítsa meg az egyes telje­sítendő és kielégítendő^ szükségletek sürgősségi és fontossági sorrendjét És itt most mindjárt leszögezem, hogy akár­mennyire szívügyem nekem is a tagosítás és akármennyire kívánatos volna is annak gyors tempóban való miuel előbbi folytatása, meg kell állapítanom és meg kell állapítania min­denkinek, hogy a lefolyt utóbbi 2-—3 esztendő­ben ennél a tagosítási kérdésnél sokkal fonto­saim, sokkal nagyobb jelentőségű és sokkal sür­gősebb kielégítést kívánó nagy nemzeti fel­ülése 19U0 november 12-én, kedden. adatokra kellett koncentrálnunk minden erőn­ket, senkisem veheti tehát rossznéven, hogy a Tagosítás sem tud gyorsabb tempóban folyta­tódni. Én azonban azon leszek, — és itt mind­járt barátságos mosolyt intézek a pénzügy­miniszter úrhoz — hogy amennyire a viszo­nyok megengedik, mégis csak igyekezzünk fo­kozni a tagosításnak úgy a méreteit, a kiterje­dését, mint a tempóját, mert ehhez nagy érde­kek fűződnek; és én nagy örömmel fogom ho­norálni azokat a kívánságokat, amelyek felme­rültek a tekintetben, hogy a tagosítás hivatal­ból, kényszerítő módon legyen elrendelhető oly községekben is, ahol azt a többség nem kívánja, (Helyeslés.) abban az esetben, ha hivatalból megállapíttatik, hogy az illető községben a föl db irtokrészeknek felaprózódása már olyan kirívó, hogy az eljárás lefolytatását tovább a felek belátására bízni nem lehet. Gondoskodni fogok arról, hogy megfelelő jogszabály bizto­sítsa ezt, de nom volna érteln\e, t. Képviselő­ház, hogy ezzel a jogszabállyal most kiszalad­junk, amikor természetes, hogy ennek a jogsza­bálynak ellentétei vannak. Hiába kötelezem ugyanis azt a községi érdekeltséget, hogy a ta­gosítást meg kell csinálni, ha nem képes a költséget viselni, mert nem áldás lesz a tagosí tásból, hanem kára lesz belőle a községnek. Ennek a kötelező rendszabálynak az elő­feltétele ketttős volna. Egyik az, hogy felemel­tessék az állami hozzájárulás, a másik pedig az, hogy a feleket terhelő költséghányad vis­szafizetésére az eddiginél jóval hosszabb határ­időket tudjunk megállapítani. Mind a kettő is­mét pénzügyi kérdés és amíg az államháztartás helyzete lehetővé nem teszi, addig természetes, hogy kár volna előjönni kogens jogszabállyal, mee- kell, sajnos, maradnunk a mostani kere­tek között, de remélem, hogy ezeket nemsokára bővíteni fogjuk. A bírósági szervezetben az év folyamán annyiban történt változás, hogy, mint méltóz­tatnak tudni, felállítottuk a bajai, érsekújvári és ipolysági törvényszéket és királyi ügyész­séget és ezenfelül újraszerveztük a szegedi, a győri, a kassai s a debreceni ítélőtáblák terü­letét. Az érsekújvári és ipolysági királyi tör­vényszék és ügyészség felállításával teljes be­fejezést nyert a visszacsatolt felvidéki igazság­ügyi szervezet kiépítése. A Kárpátaljára nézve ez csodálatos módon már korábban megtörtént, de itt a két törvényszék felállítása bizonyos okokból csak a nyár folyamán volt lehetséges. örömmel jelenthetem, amit egyébként igen t. képviselőtársam is hangsúlyozott, hogy úgy a visszacsatolt felvidéki területen, mint Kárpát­alján a bíróságok most már egészen kifogás­talanul működnek, a kezdeti nehézségeken túl­vannak, a restanciákat, amelyek annak idején természetszerűleg felszaporodtak, a Felvidéken teljesen ledolgozták; úgy tudom, hogy a Kár­pátalján is erősen fogynak már, bár ezekre nézve a Kárpátaljáról hivatalos statisztikám még: nincs. Ami a bíróságok és a királyi ügyészségek elhelyezését illeti, ismét teljesen egyetértek egypár kritizáló képviselőtársammal, közöttük Váczy György és Zsidó Sándor képviselőtár­saimmal is, hogy sok helyen hagy kívánni valót maga után a bíróságok elhelyezése, fel­szerelése és berendezése is. Azzal teljesen tisz­tában vagyok, hogy nem megfelelőek az álla­potok és igyekeztem annyiban segíteni, hogyja pénzügyminiszter úr őexcellenciája szíves jó­voltából sikerült az idén bizonyos gyorsabb építkezési tempót bevezetni a jövő évre vonat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom