Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

Az országgyűlés képviselőházának 150. kozólag és legalább a leghalaszthatatlanabb építkezéseket el fogjuk végezhetni. Erre a célra 690000 pengő beruházási hitelt kaptam. Meg fogjuk építeni a jövő évben elsősorban a battonyai és váci járásbíróságokat, meevkezdjük a pécsi törvénykezési palota előkészítő munkálatait. Erre a célra is van már, hála Isten, fedezet és megkezdjük a pápai járásbírósági épület építésének előmunkálatait. Természetes, hogy ezzel még távolról sines megoldva minden probléma. Az ok, amely miatt most a nagyobbarányú építkezésekre, tatarozásokra és átalakításokra szükség van, egyszerűen az. hogy az elmúlt időben a takarékossági rendszabályokat túlságosan szigorúan kellett betartani; véleményem szerint ebben hibáztunk is, amennyiben éppen az épület karbantartásánál nem helyes takarékoskodni (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.), garasoskodni, amennyiben minden elmulasztott esztendő legalább háromszoros arányú reparatúrát követel. Ez az oka azután annak, hogy most kissé megrekedtünk. De ezekre a még több helyen és különösen a kárpátaljai bíróságoknál szükséges nagyobbarányú karbantartási költségekre 200.000 pengőt sikerült rendkívüli hitelképpen a jövőévi költségvetésbe beállítani, ami magában véve még mindig nem túlságosan sok. de én ezért is hálás vagyok a pénzügyminiszter úrnak, mert igazán nagyonnagyon segített .tekintettel arra, hogy egyes járásbíróságoknál már valóban tarthatatlan a helyzet. Börtönügyünk fejlődését igen kedvezően mozdította elő, hogy az ungvári országos büntetőintézet megnyílt, megkezdte működését és jelentős mérvben tehermentesíti az országban lévő egyéb büntetőintézeteket. A javító- és nevelőintézetek szervezetében is lényeges és kedvező változás történt, amennyiben Székesfehérvárról Kassára helyeztük át a fiú javító- és nevelőintézetet, ahol sokkal jobb elhelyezést nyert, mert sokkal nagyobb a befogadóképessége; viszont a megüresedett székesfehérvári intézetbe hoztuk át a ceglédi leánynevelő- és javítóintézetet, amely ott nagyon kedvezőtlenül volt elhelyezve és nagyon örvendetes, hogy Székesfehérvárra tudtuk áthozni. Ami a büntetőintézetek mezőgazdasági üzemeit illeti, egyik képvisslőtársam szíves volt megemlíteni, — azt hiszem Váczy György igen t. képviselőtársam volt — hogy mennyire kívánatos volna lehetőleg minden törvényszéki fogház mellett mezőgazdasági üzemet létesíteni. Teljesen igazat adok neki és amennyire lehet, ezt próbáljuk is megtenni. Most azonban nem a törvényszéki fogházak mezőgazdasági üzemeiről kívánok itt pár szót szólani, hanem az országos büntetőintézetekéről, amelyek valóban nagyarányúak és igen modern, kitűnő gazdálkodás folyik bennük. Sajnos, nem tudtam még valamennyit megnézni, de kettőt az év folyamán alaposan megnéztem és nagy örömmel állapítottam meg, hogy különösen a hartai intézet és a szegedi csillagbörtön úgynevezett rabgazdasága — az utóbbi nemcsak mezőgazdasági üzem, hanem ezzel kapcsolatosan ipari üzem is, ahol különösen a kenderfeldolgozó üzem van nagyszerűen kiképezve — minden várakozásnak megfelel és én nagy Örömmel jelenthetem, hogy ezeknek az intézeteknek minden vonatkozásban, nemcsak gazdasági vonatkozásban, hanem rab foglalkoztatás szempontjából is igen jó eredményeit tapasztaltam. Ami az őrszemélyzet létszámát illeti, hála Istennek, a múlt évihez képest ebben a tekinülése 19 hO november 12-én, kedden. 259 tétben bizonyos javulás állott már be. Méltóztatnak tudni, hogy az elmúlt évben 277 fővel szaporítottuk az őrszemélyzetet és a jövő évre elő van irányozva újabb, húszfőnyi szaporulat, természetesen a keleti és az erdélyi részeken kívül, mert hiszen ezekről még most nincs szó. A kincstári jogügyi igazgatóságok működéséről a legteljesebb elismerés hangján tehetek jelentést a t. Háznak. A jogügyi igazgatóSágok munkássága ebben az évben is fokozódott, ügyforgalma körülbelül 30 százalékkal szaporodott, különös tekintettel természetesen a felvidéki és a kárpátaljai területekkel kapcsolatos többletmunkára és amellett a honvédelmi törvényen alapuló igénybevételekkel kapcsolatosan végzett munkára. Az ügyvédi kar jelentékeny részének, vagy mondjuk igen nagy részének a súlyos állapota, súlyos gazdasági helyzete a kormányzat állandó gondoskodásának tárgya. Hiszen a kormány teljesen tisztában van a magyar ügyvédségnek mind a jogszolgáltatás, mind pedig a nemzeti társadalom élete terén tradicionálisan kifejtett valóban értékes munkásságával. Az ügyvédség helyzetén azonban gyökeresen segíteni nem lehet tüneti kezeléssel. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy ezen a helyzeten majd a gazdasági helyzet gyekeres változása fog csak javíthatni. Addig azonban, amennyire leihet és amilyen módozatok mellett lehet, mindenesetre igyekezni fogunk úgy, ahogyan eddig is tudtunk, valamennyire segítségére lenni az ügyvédi karnak. Budinszky igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ő nem helyesli azt, hogy köszönet jár az igazságügyminiszternek azért, mert ötven ügyvédet nevezett, illetőleg neveztetett ki egy év alatt a bírói pályára. Én őszintén szólva ezt nem azért tettem, hogy köszönetet kapjak, ezt méltóztatnak tudni, de ha már az előadó úr olyan szíves volt és ezt kiemelte, azt hiszem, hogy Budinszky igen t. képviselőtársamnak sincs egészen • igaza, amikor ő ezt kvázi perhorreszkálja, mondván, hogy nem az a célja az ügyvédi pályára készülő embernek, hogy bíró legyen. Ezt megengedem, de sok olyan ügyvéd van, aki már az ügyvédi pályára lépése elején megállapítja magáról, hogy inkább van benne ha^lam^ a bírói pályához és szívesen is veszi, ha mégis hozzájuthat egy kinevezéshez; ezért arra kell kérnem Budinszky t. képviselőtársamat, hogy ne haragudjék rám túlságosan azért, hogy egy esztendő alatt mégis sikerült ötven ügyvédet a bíróságnál elhelyeznem. Nagyon jól tudom, hogy ez abszolúte véve nem valami nagy szám, de hogy relatíve tekintélyes szám, ahhoz méltóztassék figyelembe venni, hogy az első csoportbeli állásokra kinevezett bírák összszámának pontosan a 20%-át teszi ki. Azt hiszem, hogy egy 20%-os részesedés, ha nem fogadjuk el a Budinszky-féle elvet egészen irányadónak, mégis csak jelentős. (Palló Imre: Pedig azt kellene elfogadni!) Egyébként az ügyvédség szociális helyzetén, mint nagyon jól méltóztatnak tudni, igyekeztünk segíteni azzal is, hogy a gyám- és nyugdíjintézetnek szokásos támogatását ebben az évben is biztosítottak; és amellett még valamit igen t. Ház. azoknak az ügyvédeknek, akik önhibájukon kívül ki voltak téive a törlés veszélyének, az ügyvédi kamarák támogatásával mégis valahogy segítségére lehettünk és én azt hiszem, hogy nem egy ügyvédkartársam erre hálával fog visszaemlékezni. Nem hagyhatom szó nélkül az általános : megbecsülésnek örvendő közjegyzői kar igen