Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

Az országgyűlés képviselőházának 150. mégpedig gyors kielégítésre váró szükségleteket, másfelől pedig nem enged elég időt arra, h6gy egy ilyen jogintézmény szerves átdolgozása, a maga egészében való átfogó átdolgozása megtörténhessék. Pedig nemcsak nálunk, hanem mindenhol máshol is készülnek azért ilyen szerves jogalkotásra irányuló tervezetek, vannak ilyen tervezetek, amelyek átfogóan szabályoznak egy-egy jogintézményt és igyekeznek azt a mostani leliogásnak és kívánalmaknak meg nem felelő jogintézményt rendszeresei megreformálni, de többé-kevésibbé kész állapotban valahogyan ottrekednek az asztalfiókban, mégpedig azért, mert egyfelől nincs idő a letárgyalásukra, másfelől pedig, mire egy-egy ilyen nagyobb tervezet megérkeznék abba í*. stádiumba, hogy tárgyaltassék, addigra jórészét már túlhaladta az idő. Ëz kétségtelenül nem kielégítő állapot, de nem tehetünk egyebet, mint hogy ilyenkor ebből a készülő nagy és rendszeres joganyagból kiragadunk egy tárgyat, vagy legjobb esetben egy szűkebb tárgykört és azt szabályozzuk azért, mert annak szabályozását a felmerült életszükségletek halaszthatatlanul szükségessé és elkerülhetetlenné teszik, innen van azután az, hogy kódexek helyett novellák születnek. Ezt sokszor tették kifogás tárgyává. Én magam sem örülök ennek, de méltóztassanak beiami, — és azt hiszem, ezt, minutin gonutuKOüo jugasz oeiaya — nog y a mai eieiviszonyok hozott, a inai körülmények küzoti egyeoet nem tenetunk, mert na kia&szikusan íejieszieni akarjuk a jogot, akkor lemaradunk az eiettoi, na pedig követni akarjuk az eiet szükségleteit, ak&or, sajnos, engeununk kell a jogiejxeszies klasszikus Követelményeiből, (ügy vunl ugy van! jooöfetot.) Jkz az oka annak, nogy amikor most baior leszek leisorolni a benyújtott és tárgyalásra váró javaslatodat, ezek egészen taiüa, minden egyseget nelKuioző képet mutatnak, egy mozaikot, amelyben azonoan valami rendszer mégis van és üoruibeiul ugyanez lesz az a kép is, amelyet majd késooö leszek bátor ismertetni, amikor a megoldandó feladatokról beszélek. A meghozott és már kihirdetett igazságügyi vonatkozású törvények közül, eltekintve netiány nemzetközi egyezményt becikkeiyező törvénytől, megemlítem a magyar állam biztonságát és nemzetközi érdekét veszélyeztető egyes cselekmények büntetéséről szóló törvényt, a m. kir. külképviseleti hatóságok okiratkiállítási és okiratbltelesítési hatáskörerői szóló törvényt, azután az egyes igazságügyi szervezeti rendelkezésekről szóló 1940 : XVL tc.-et, végül az 1940 : VIII. tc.-et, amely a legfelső honvédtörvényszék tanácsainak szervezetét módosítja. Ezidőszerint még paüamenti tárgyalás alatt áll a magyar-német hitelesítési egyezmény becikkelyezéséről és a magyarnémet kiadatási egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat, amelyet a t. Ház már általánosságban és részleteiben letárgyalt és amely most felsőházi tárgyalásra vár. De a t. Házban benyújtott és itt tárgyalásra váró törvényjavaslataink is vannak még. Az egyik a sajtójog módosításáról és kiegészítéséről szóló, — amelyről egyes igen t. képviselőtársaim megemlékeztek mai felszólalásukban — a másik a nemzetiségi érzület büntetőjogi védelméről szóló, — amelyet szintén megemlítettek —- a harmadik az építőtakarék üzlet szabályozásáról szóló, a negyedik az egyes igazságügyi szervezési és eljárási rendelkezésekről szóló legutóbb benyújtott javaslat — ülése 1940 november 12-én, kedden. 257 amelyet egyik igen t. képviselőtársam szintén örömmel üdvözölt mai felszólalásában — és végül az ötödik a büntetőítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények megszüntetéséről szóló, vagyis a rehabilitációs törvényjavaslat. Itt nagy hálával emlékszem meg felszólalt t. képviselőtársaimról, akik ennek a javaslatnak mielőbbi sürgős letárgyalását kívánták. Magam is ezt kívánom és azon leszek, hogy a költségvetés letárgyalása után, lehetőleg minél hamarabb letárgyaltassék, (Helyeslés.) mert ennek a jogrendszerünkből eddig sajnosán hiányzó javaslatnak mielőbbi törvényerőre emelkedését egyformán kívánják — amint nagyon jól méltóztatnak tudni — úgy az erkölcsi és nemzetnevelési, mint a szociális okok. Az igazságügyminisztériumnak a rendeleti jogalkotás terén kifejtett előkészítő munkásságáról nem is szándékozom részletesen beszélni. Azt hiszem, ezt nem is méltóztatnak kívánni, mert hiszen órákat venne igénybe, ha fel akarnám sorolni azokat a rendeleteket, amelyeket az igaz ságügy minisztérium előkészített, csak arra szorítkozom, hogy úgy nagyjából rámutassak arra, hogy egyes nagyjelentőségű törvényeinknek a végrehajtása, azután a Felvidéknek és Kárpátaljának visszacsatolásával járó sok mindenféle kérdésnek, de különösen a jogegységesítés kérdésének és az. igazságügyi szervezet kiépítésének kapcsán nagyon sok rendeletet, mondhatnám a rendeleteknek egész dandárát kellett meghoznunk. Az elvi jelentőségű rendeletek között felhívom a figyelmet a kincstári jogügyi igazgatóság pragmatikájáról szóló, azután az állandó bírósági szakértőkről szóló rendelettervezetre. Ez az igazságügyminisztérium egy évi működésének rövid vázlatos képe. T. Ház! Amilyen nagy megelégedéssel, teljes elismeréssel és igaz hálával emlékezem meg az én közvetlen munkatársaimnak, az igazságügyminisztérium kitűnő tisztviselői karának, (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) valóban a legnagyobb igényeket is kielégítő, rendkívül értékes munkásságáról, ugyanolyan őszinte nagyrabecsüléssel, igaz tisztelettel r és megelégedéssel szólok a magyar királyi bíróságok ós királyi ügyészségek munkásságáról is, amely most is, mint mindenkor, a magyar igazságszolgáltatásnak a dísze és amely előtt minden alkotmányosan érző és gondolkozó ember egyformán, pártállásra való tekintet nélkül kalapot emel. (Éljenzés.) A bíróságoknak és ügyészségeknek az elmúlt esztendőben való ügyforgalma, amint azt egyik igen t. felszólaló képviselőtársam már érintette, csökkent és pedig elég lényegesen csökkent. Ez azonban nem jelentett munkacsökkenést az egyes bírák és ügyészek egyem munkamennyisége szempontjából, mert hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az idén kivételesen hosszú időre igen sokan vonultak be katonai szolgálatra, ezeknek a munkáját természetesen az itthon maradottaknak kellett pótolniok; ennélfogva legalábbis annyi munkát végeztek, mintha nem csökkent volna az ügy^forgalmuk. A polgári perek számának csökkenése 72 százalék, természetesen az elsőfokú bíróságoknál, a büntetőügyeké pedig 125 százalék. Mindkét irányú csökkenésnek ugyanazonos okai vannak, amelyek egy "elől a cazdasági életviszonvokban keresendők, másfelől pedig a már említett rendkívüli eseményekben es az ezekkel kapcsolatos katonai szolgálatban 45*