Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

251 Àz országgyűlés képviselőházának 150, járási székhelyen, akkor az igazságügyminisz­ter úr hivatalból rendelhess© el a békebírói in­tézmény megszervezésé^ Zala vármegye déli és délnyugati részeiben nem egy, hanem több olyan járás is van, ahol lines két centiméter vasút sem. Nagyon Jól tudjuk, hogy a magyar olajmezök is pont egy ilyen járásban fekusznek Lispe vidékén, ahol az egész járásban ket centimeter vasút sincs, az alsólendvai, a novai járás is teljesen vasút nélkül van, csak az egyik járásnak van húsz­kilométeres vasútja, ilyen helyeken, ahol a já­rási székhelyen sincs vasút és három járás van távol a várostól, úgyhogy nincs vasútja, igenis, szükségesnek tartanám, hogy a beké bírói in­tézmény meg legyen szervezve, ha nem is köz­ségenkent vagy körjegyzőségenként, de leg­alább járásonként, mert ezáltal a fél rengeteg kiadástól szabadulna meg ós olcsó és jó elinté­zést kapna azokban az ügyekben, amelyek a községi bíráskodáshoz tartoznak A költségvetés miniszteri indokolásában olvastam, hogy tagosítási és birtokrendezési ügyekben a tagosítási alap megtelelő támo­gatásáról gondoskodás történik. A tagosítási eljárás megindítása az érvényben lévő szabá­lyok értelmében kérelemre történik, mégpedig közigazgatási, bírói és egyéb eljárás előzi meg a tagosítást. Ugyancsak Zala várme­gyére, annak göcseji, déli, délnyugati részeire hivatkozom, ahol a tagosítást sürgősen meg kellene valósítani. Nem lehet ezt a kérdést a földtulajdonosok nézetére, akaratára vagy ké­relmére bízni. Teljesen egyetértek vitéz Váczy György igen t. képviselőtársammal, aki azt mondotta, hogy ezt hivatalból kellene elren­delni. (Helyeslés bálfelől.) Ahol annyira ren­dezetlenek a birtokviszonyok, ahol megtörté­nik az, hogy egy kisgazdának húsz szalag­parcellában van öt katasztrális holdja, olyan helyeken, ahol azok megmívelése majdnem teljesen lehetetlen, nem lehet azt várni, hogy az a szegény ember kérje a tagosítást, aki fél a költségektől, aki bizalmatlansággal vi­seltetik minden ilyen tagosítás ellen, esetleg azért, mert ragaszkodik ahhoz az ősi dűlő­höz, ahol a nagyapja ültette a gesztenyefát. Az én szerény nézetem szerint tehát hivatal­ból kellene elrendelni a tagosítási eljárást ezekben a községekben a köz érdekében, mert hiszen köztudomású, hogy a sok apró birtok micsoda nagy területeket von ki a termelés­ből. A szakértők szerint 20% az a terület, amelyet a barázdák, mesgyék, dűlőutak el­vesznek a termeléstől. (Radocsay László igaz­ságügyminiszter: A 20% nagy tévedés! Na­fyon sok, de nem 20%!) Szakértők mondják, ogy a földnek igen nagy százaléka elvész a termelés számára és ha ezeket beállíthatnék a termelés szolgálatába, ezek értékéből majd­nem keresztül lehetne vinni a tagosítást. Arra kérem az igazságügyminiszter urat és a pénzügyminiszter urat, hogy addig is, amíg a tagosítás általános megoldása lehetsé­ges lesz, kegyeskedjék az alap szükséges tá­mogatásáról gondoskodni és kegyeskedjék odahatni, hogy Zala vármegyének ezekben az elhanyagolt részeiben a tagosítást sürgősen vigyék keresztül. A tagosításnak egyéb előnye is lenne a termelés fokozásán kívül. Nevezetesen meg­szűnnék a bíróságnak egy csomó munkája, a sok mesgye- és határper legalább 20%-kal es­nék vissza, mert amikor azt a kis szalagpar­cellát védi a földtulajdonos, összeütközik a Szomszéd jávai. A yidéki bíróságokon .minden ülése 19^0 november 12-én, kedden. tavasszal rengeteg ilyen per szokott előfor dúlni, ahol a bíró nem tud igazságot tenni, kijön a mérnök, kiméri a parcellákat, de nem tudja megmondani, hogy Öt centivel tovább, jobbra vagy balra van-e a határ. Állandóan költséges pereket folytatnak ezek a szegény emberek, de ha az ingatlanuk egy-két vagy három darabban lenne, ha nem negyven szom­szédja lenne mindenkinek, hanem 3, 4 vagy 6, akkor ezek a költséges perek is elmaradná­nak, már pedig a falu népe annyira le van szegényedve, hogy ezektől a költségektől való megóvása valóságos nemzeti érdek. A tagosítással egyidejűleg a telekkönyvi átalakítást és a telekkönyvi betétszerkesztést is keresztül kell vinni. Zala vármegyében sok­helyütt oly rendezetlenek a telekkönyvi viszo­nyok, hogy azokban már a szakértő sem tud eligazodni. Tudom, hogy ez sok pénzbe kerül, de a telekkönyvi betétszerkesztést mégis sür­gősen keresztül kell vinni, mert a hitelélet rendjének biztosítását csak a megbízható és jó telekkönyv tudja szolgálni. Előttem felszólalt képviselőtársaim közül többen felhozták az ügyvédség nehéz anyagi helyzetét. Én csak annyiban akarom ezt érin­teni, t. Ház, hoffy szükségesnek tartanám a pártfogó ügyvédek díjazását. Ma az a helyzet, hogy szegény keresztény ügyvédek látják el a magyar szegények jogvédelmét, a peres eljá­rásban teljesen díjtalanul képviselik őket. pe­dig ma már nincs hivatásrend, amely munká­jáért valami szerény díjazást ne kapna, szük­ségesnek látnám tehát, hosy a pártfogó ügy­védek, akik legtöbbnyire kezdő, fiatal ügyvé­dek közül kerülnek ki, munkájukért szerény díjazásban részesüljenek. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Nagy László igen t. képviselőtársam és ba­rátom, továbbá Beibel Mihály t. képviselőtár­sam említették, hogy sürgősen szükség van a. házassági törvény reformjára. Beállok én is ebbe a sorba és én is azt mondom, hogy erre valóban szükség van, mert nem lehet a ; há­zasság egyeseknek • futó kaland ya™v múló is­meretség, a házasság a nemzeti élét alapja kell hogy legyen. A házasságnak a családi élet tisztaságát kell visszatükröznie, a házasságot tehát nem szabad olyan könnyen felbontani. Sajnos, nemcsak a városban, hanem falun is nagy divat a házasságot felbontani, mert ezek az egyszerű falusi emberek, akik mégis csak az értelmiségtől, az úgynevezett uraktól tanul­nak, azt mondják, hogy ha azoknak szabad, nekünk is szabad. Nagyon kérem az igazság­ügyminiszter urat, hogy ebben a tekintetben megfelelő törvényjavaslattal kegyeskedjék a Ház elé jönni. Váczy György képviselőtársammal teljesen egyetértek abban a tekintetben, hogy a vidéki bíróságok felszerelése rettenetes állapotban van. Igen sok helyen a tárgyalóterem külsőleg: egyáltalában nem fejezi ki azt a magasztos munkát, amelyet a bíró munkája jelent a köz­vélemény előtt. Mi magyarok egyébként is hajlamosak vagyunk arra, hogy sokat adjunk a külsőségekre, az egyes emberek külső meg­jelenéséből következtetünk az egyén jellemére, felfogására, érteim ességére. Mit szóljon akkor az a szegény, az az elmaradott, vidéki, falusi ember ahhoz, hogy ha bemegy egy_ tárgyaló­terembe, amikor mindenütt azt hallja, ho^y a bíróság a nemzet fundamentuma, és ott olyan rozzant asztal mellett tárgyalnak, amelynek

Next

/
Oldalképek
Tartalom