Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

Az országgyűlés képviselőházának 150. ülése 19 W november 12-én, kedden. 255 néha csak három lába van és csak egyetlen szék van a szobában, nincsen ülőhely megfelelő számban, nincsen hely, ahová az ügyvédek irataikat elhelyezhetik. Nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, kegyeskedjék odahatni, hogy ezen változás történjék. Nézetem szerint ezt olcsón meg lehetne oldani a fogházak és a letartóztatá/ú intézetek műhelyeinek igénybevételével. Nem parádét kívánok a vidéki bíróságok részére, de olyan miliőiben szeretném látni azt a h írót, amelyet az ő munkája tényleg megérdemel és amelyet mi elvárunk. Ezeket voltam bátor előadni az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál. Bar személy szerint nagy tisztelője vagyok az igazságügyminiszter úrnak, Zala vármegye egyik illusztris és köztiszteletben álló képviselőjének, mégis mivel az összkormányzat lassú munkájával, különösen pedig belpolitikai vonalvezetésével nem vagyok megelégedve, a költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boconádi Szabó Imre jegyző: Homicskó Vladimir. Homicskó Vladimir: T. Ház! Eleve kijelentem, hogy az igazságügyi költségvetést elfogadom és teljes bizalommal vagyok az igazságügy miniszter úr és az ő igazságügyi adminisztrációja iránt. Hogy mégis felszólalok, ez csak azért van, hogy rámutassak egyes momentumokra, amelyek kissé talán zavarólag hatnak. Az első az, hogy a rangfokozatokba való beosztást és a fizetések megállapítását nálunk az orosz hivatalnokoknál nem minden esetben vitték keresztül úgy, amint a mi orosz hivatalnokaink ezt elváriák volna. Egyeseknél a cseh minősítést és a cseh rangfokozatokat nem vették figyelembe, egyeseket ledegradáltak joggyakornokokká és kisebb fizetést kaptak, míg mások, akik addig nem voltak igazságügyi szolgálatban, egyszerre nagyobb fizetést kap^ nak. Kételyen eset volt Ungváron. A másik dolog az orosz nyelvhasználat, (vitéz Zerinváry Szilárd: Orosz vagy magyarorosz? — Palló Imre: Olyan nincs!) Az orosz nyelv használata azért is fontos, mert mi oroszok zárt területen lakunk. Az orosz nyelv használata a bíróságoknál nemcsak a jog gyakorlása szempontjából fontos, de mint gyakorlati szükségesség is elkerülhetetlen. Az anyaországi bíráktól nem lehet megkövetelni, hogy ők tudják a nyelvet, ők csak magyarul tudnak, de valahogy mégis csak másképpen lehetett volna a dolgot elintézni, hogy az itteni bírákat, tudniillik akik a csehek alatt szolgálatban voltak, ne helyezték volna át, az egyiket a Balaton mellé, a másikat nem tudom hová. Ezeket vissza kellene helyezni és a nyelvhasználat így mindjárt sokkal simábban menne. Azt hiszem, hogy a nyelvhasználat a bíróságoknál a legfontosabb, mert ha a bíró tudja a jogkereső fél nyelvét, ezzel a jogot keresőnek igen nagy szolgálatot tesz. Nemcsak azért, mert neki joga van az ő nyelvéhez, hanem azért is, mert praktikus szempontból, időmegtakarítás szempontjaiból is nagy jelentősége van ennek. Ha az időmegtakarítás szempontját nem is vesszük tekintetbe, vegyük tekintetbe az anyagi szampontot, hiszen a kincstárt megterheli a fordítgatás vagy tolmácsolás költsége, vagy pedig megterheli a felet, holott sem a félnek, sem az igazságügyi kincstárnak nincsen erre felesleges pénze. Ami az igazolást illeti, ezt a nagyon nehéz és erkölcsileg nagyon nehezen elviselhető, KÉPVISELŐHÁZI ÉRTESÍTŐ. mondjuk, nem tudom, hogyan fejezzem ki magamat, dolgot, — nem akarom azt a Kifejezést használni, amely nyelvemen van — az igazságügyi tárcánál igazán dicséretes jóakarattal intézték el. Leginkább ez késztet engem arra, hogy az igazságügyi igazgatás iránt a legnagyobb bizalmamat fejez;.em ki. Azonban mégis történt két eset, mind a kettő fegyelmi volt. Az egyik eset úgy végződött, hogy az illetőt elbocsátották és kegydíjat kap, a másikat pedig elbocsátották és még kegydíjat sem kap. Ez egy Pruszov nevezetű bíró volt és a diszciplináris ítéletben az van, hop y miután ő magát orosznak vallotta és nem fogadta el azt az érvelést, hogy ő magyar, azért önmagát eliminálta a magyarságból és mint nem magyar bírónak, semmi joga sincs a fizetéshez. (Palló Imre: Ez kényes dolog! — Antal István államtitkár: Nem lehet!) Ezt az okmányt, amelyet Töreky^ kúriai elnök úr írt alá, személyesen nem láttam, csak az orosz fordítását. Lehet, hogy a fordításba valami hiba csúszhatott bele. (Radocsay László igazságügyminiszter: Valószínű! — Palló Imre: Azért, mert csúnya lett volna.nagyon! Ez a kormány nemzetiségi politikája? — Antal István államtitkár: Izgatott a magyar állam ellen és a Kúria elítélte!) Nagyon kérném, hogy ennek az embernek az ügyét, aki nem érdemelte meg ezt a túlságosan drákói eljárást, az igazságügyminiszter úr bírálja felül. Vannak ott orosz bírák, ez igaz, a jegyzőkönyveket azonban mégis csak magyarul írják. Nekünk megvan az a jogunk, hogy orosz nyelvünket itt korlátozás nélkül használhassuk. Ha már magyarul írják a jegyzőkönyvet, azt hiszem, mégis helyes volna, ha ezzd párhuzamosan oroszul is írnák. Ez szükséges az orosz joggyakorlat fejlesztéséhez. Ez így volt 1914 előtt és különösen a tótoknál magam láttam, ihogy az a tót ügyvéd parallel, rubrikálisan magyar és tót nyelven nyújtott be minden beadványt. Szükséges volt ehhez, hogy az illető szaporítsa a személyzetét, de ő ezt megtette, mint szlovák, tót hazafi. A magyarnak is használt vele, de a szlováknyelvű joggyakorlatot is fejlesztette. Most már azonban az a felfogás, hogy a nemzetiségek nyelvét sokkal nagvobb védelemben kell részesíteni, amint azt a miniszterelnök úr is megmondotta egy párszor és politikai beszédeiben, Kassán és másutt is kötelességévé tette azoknak a hivatalnokoknak, akiket orosz területre neveztek ki. bogy záros határidőn belül feltétlenül tanulják me? a nép nyelvét. Én ezt úgy értelmezem, hogy az ügyvezetés ezek által a magyar hivatalnokok által orosz nyelven is kell, hogy történjék. Egyébként a lakosság is a t legnagyobb megelégedéssel fogadja az igazságügyi kormányzat, az igazságügyi i^azp-atás működését nálunk, a kárpátorosz földön. Ezzel befejeztem(Helyeslés.) F^lnÖk: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Radocsay László igazságügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt őszinte és hálás köszönetet mondok mind az előadó úrnak, mind az összes felszólalt képviselőtársaimnak, akik szívesek voltak valóban a téma fontosságához méltó komolyság gal. szakszerűséggel, tárgyilagossággal hozzászólni az igazságügyi tárca kérdéseihez. Köszönöm ezt a magas színvonalú vitát. Köszönöm, hogy még az ellenzék részéről sem részesült az igazságügyminisztérium személyes vagy éles támadásban. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Köszönöm, hogy sok értékes gondolatot méltóztattak felvetni. Leszek bátor ezekre vála45