Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

Az országgyűlés képviselőházának 150. ülése 19 W november 12-én, kedden. 255 néha csak három lába van és csak egyetlen szék van a szobában, nincsen ülőhely megfe­lelő számban, nincsen hely, ahová az ügyvé­dek irataikat elhelyezhetik. Nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, kegyeskedjék oda­hatni, hogy ezen változás történjék. Nézetem szerint ezt olcsón meg lehetne oldani a fog­házak és a letartóztatá/ú intézetek műhelyei­nek igénybevételével. Nem parádét kívánok a vidéki bíróságok részére, de olyan miliőiben szeretném látni azt a h írót, amelyet az ő mun­kája tényleg megérdemel és amelyet mi el­várunk. Ezeket voltam bátor előadni az igazság­ügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál. Bar személy szerint nagy tisztelője vagyok az igaz­ságügyminiszter úrnak, Zala vármegye egyik illusztris és köztiszteletben álló képviselőjének, mégis mivel az összkormányzat lassú munká­jával, különösen pedig belpolitikai vonalvezeté­sével nem vagyok megelégedve, a költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbal­oldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boconádi Szabó Imre jegyző: Homicskó Vladimir. Homicskó Vladimir: T. Ház! Eleve kijelen­tem, hogy az igazságügyi költségvetést elfoga­dom és teljes bizalommal vagyok az igazság­ügy miniszter úr és az ő igazságügyi adminisz­trációja iránt. Hogy mégis felszólalok, ez csak azért van, hogy rámutassak egyes momentu­mokra, amelyek kissé talán zavarólag hatnak. Az első az, hogy a rangfokozatokba való beosz­tást és a fizetések megállapítását nálunk az orosz hivatalnokoknál nem minden esetben vit­ték keresztül úgy, amint a mi orosz hivatalno­kaink ezt elváriák volna. Egyeseknél a cseh minősítést és a cseh rangfokozatokat nem vet­ték figyelembe, egyeseket ledegradáltak jog­gyakornokokká és kisebb fizetést kaptak, míg mások, akik addig nem voltak igazságügyi szolgálatban, egyszerre nagyobb fizetést kap^ nak. Kételyen eset volt Ungváron. A másik dolog az orosz nyelvhasználat, (vitéz Zerinváry Szilárd: Orosz vagy magyar­orosz? — Palló Imre: Olyan nincs!) Az orosz nyelv használata azért is fontos, mert mi oro­szok zárt területen lakunk. Az orosz nyelv használata a bíróságoknál nemcsak a jog gya­korlása szempontjából fontos, de mint gyakor­lati szükségesség is elkerülhetetlen. Az anya­országi bíráktól nem lehet megkövetelni, hogy ők tudják a nyelvet, ők csak magyarul tudnak, de valahogy mégis csak másképpen lehetett volna a dolgot elintézni, hogy az itteni bírákat, tudniillik akik a csehek alatt szolgálatban vol­tak, ne helyezték volna át, az egyiket a Bala­ton mellé, a másikat nem tudom hová. Ezeket vissza kellene helyezni és a nyelvhasználat így mindjárt sokkal simábban menne. Azt hiszem, hogy a nyelvhasználat a bíróságoknál a leg­fontosabb, mert ha a bíró tudja a jogkereső fél nyelvét, ezzel a jogot keresőnek igen nagy szolgálatot tesz. Nemcsak azért, mert neki joga van az ő nyelvéhez, hanem azért is, mert prak­tikus szempontból, időmegtakarítás szempont­jaiból is nagy jelentősége van ennek. Ha az idő­megtakarítás szempontját nem is vesszük tekin­tetbe, vegyük tekintetbe az anyagi szampontot, hiszen a kincstárt megterheli a fordítgatás vagy tolmácsolás költsége, vagy pedig megter­heli a felet, holott sem a félnek, sem az igaz­ságügyi kincstárnak nincsen erre felesleges pénze. Ami az igazolást illeti, ezt a nagyon nehéz és erkölcsileg nagyon nehezen elviselhető, KÉPVISELŐHÁZI ÉRTESÍTŐ. mondjuk, nem tudom, hogyan fejezzem ki ma­gamat, dolgot, — nem akarom azt a Kifejezést használni, amely nyelvemen van — az igazság­ügyi tárcánál igazán dicséretes jóakarattal in­tézték el. Leginkább ez késztet engem arra, hogy az igazságügyi igazgatás iránt a legna­gyobb bizalmamat fejez;.em ki. Azonban mégis történt két eset, mind a kettő fegyelmi volt. Az egyik eset úgy végződött, hogy az illetőt elbocsátották és kegydíjat kap, a másikat pe­dig elbocsátották és még kegydíjat sem kap. Ez egy Pruszov nevezetű bíró volt és a disz­ciplináris ítéletben az van, hop y miután ő ma­gát orosznak vallotta és nem fogadta el azt az érvelést, hogy ő magyar, azért önmagát elimi­nálta a magyarságból és mint nem magyar bí­rónak, semmi joga sincs a fizetéshez. (Palló Imre: Ez kényes dolog! — Antal István állam­titkár: Nem lehet!) Ezt az okmányt, amelyet Töreky^ kúriai elnök úr írt alá, személyesen nem láttam, csak az orosz fordítását. Lehet, hogy a fordításba valami hiba csúszhatott bele. (Radocsay László igazságügyminiszter: Való­színű! — Palló Imre: Azért, mert csúnya lett volna.nagyon! Ez a kormány nemzetiségi po­litikája? — Antal István államtitkár: Izgatott a magyar állam ellen és a Kúria elítélte!) Na­gyon kérném, hogy ennek az embernek az ügyét, aki nem érdemelte meg ezt a túlságosan drákói eljárást, az igazságügyminiszter úr bí­rálja felül. Vannak ott orosz bírák, ez igaz, a jegyzőkönyveket azonban mégis csak magya­rul írják. Nekünk megvan az a jogunk, hogy orosz nyelvünket itt korlátozás nélkül használ­hassuk. Ha már magyarul írják a jegyzőköny­vet, azt hiszem, mégis helyes volna, ha ezzd párhuzamosan oroszul is írnák. Ez szükséges az orosz joggyakorlat fejlesztéséhez. Ez így volt 1914 előtt és különösen a tótoknál magam láttam, ihogy az a tót ügyvéd parallel, rubriká­lisan magyar és tót nyelven nyújtott be min­den beadványt. Szükséges volt ehhez, hogy az illető szaporítsa a személyzetét, de ő ezt meg­tette, mint szlovák, tót hazafi. A magyarnak is használt vele, de a szlováknyelvű joggyakor­latot is fejlesztette. Most már azonban az a fel­fogás, hogy a nemzetiségek nyelvét sokkal na­gvobb védelemben kell részesíteni, amint azt a miniszterelnök úr is megmondotta egy párszor és politikai beszédeiben, Kassán és másutt is kötelességévé tette azoknak a hivatalnokoknak, akiket orosz területre neveztek ki. bogy záros határidőn belül feltétlenül tanulják me? a nép nyelvét. Én ezt úgy értelmezem, hogy az ügy­vezetés ezek által a magyar hivatalnokok ál­tal orosz nyelven is kell, hogy történjék. Egyébként a lakosság is a t legnagyobb megelégedéssel fogadja az igazságügyi kor­mányzat, az igazságügyi i^azp-atás működését nálunk, a kárpátorosz földön. Ezzel befejeztem­(Helyeslés.) F^lnÖk: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Radocsay László igazságügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenek­előtt őszinte és hálás köszönetet mondok mind az előadó úrnak, mind az összes felszólalt kép­viselőtársaimnak, akik szívesek voltak való­ban a téma fontosságához méltó komolyság gal. szakszerűséggel, tárgyilagossággal hozzá­szólni az igazságügyi tárca kérdéseihez. Köszö­nöm ezt a magas színvonalú vitát. Köszönöm, hogy még az ellenzék részéről sem részesült az igazságügyminisztérium személyes vagy éles támadásban. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Köszönöm, hogy sok értékes gondolatot mél­tóztattak felvetni. Leszek bátor ezekre vála­45

Next

/
Oldalképek
Tartalom