Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

Àz országgyűlés képviselőházának 150. Nagyon jól mondotta Petro képviselőtársam, hogy a jóság és a szeretet sokszor sokkal messzebb kihatású és eredményesebb, mint a szigorúság. Tény az, hogy a jóság és a szeretet szinte isteni hatalom, amellyel hozzá tudunk férkőzni a legelzárkózottabb lelkekhez és sokak szíve-lelke megnyílik a jóság és szeretet szavára. Itt mutatkozik meg azután egy törvény intenciója, amely nemcsak büntetni, hanem a bűnöst megjavítani is akarja. A Justitia, az igazságosság az, amelynek útjáról letérnünk nem lehet, mert ha erről az alapról letérünk, akkor elveszünk, elpusztulunk. A történelem szomorú eseteket sorol fel. Hiszen hány diktatúrát ismerünk a történelemből és mindezeknek a diktatúráknak meg volt a maguk képére alapított törvényhozása, a magja, világnézeti rendszere. És mit látunk? Letűntek a történelem színpadáról. De ha csak ok tűntek volna le a történelem színpadáról, nem lenne olyan nagy baj. Nagyobb baj az, hogy magukkal rántották népeiket a legnagyobb nyomorúságba és veszedelembe is. Ez a sokkal nagyobb baj. Éppen ezért nem lehet az igazságosság alapjáról soha letérnünk. Teljesen igaza volt az államtitkár úrnak, amikor azt mondotta: az igazság- és a honvédelem, ez a kettő, amelybe a politika ne üsse bele sáros csizmáját. Ez teljesen igaz és erre vigyáznunk m kell. Az igazságszolgáltatás soíhasem lehet politikai eszköz, mert mihelyt politikai eszközzé válik, megrendül az embereknek az igazságszolgáltatásba vetett hi+e, már pedig, hogy ez milyen demoralizálást okoz, azt mindánynyian nagyon jól tudjuk. Mélyen t. Ház! Említettem volt, hogy mi az oka felszólalásomnak s az elmondottak után kívánok áttérni annak a két konkrét, esetnek ismertetésére, amelynek tolmácsolására küldöttségileg felkértek. Az első a következő. A csanádi egyházmegyei Katolikus Népszövetség küldöttsége járt nálam, amely aggódik azért, hogy a már benyújtott rehabilitációs törvényjavaslat tárgyalása hosszú ideig el fog húzódni, már ' pedig ennek letárgyalása ropS

ant sürgős és aktuális. Most van szó arról, ogy jelentkezhetik az, aki a katonaságnál továbbszolgáló akart lenni. Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik ifjú korban elkövetett apró baklövésekért büntetésben részesültek, akiknek így priuszok van és akik most a miatt nem számíthatnak arra, hogy a hadsereg kötelékében továbbra is megmaradhassanak. 4 Hiszen van f olyan ember, akinek az édesapja annakidején elment a világháborúba, a fiú mint kisgyermek otthon maradt, édesanyja meghalt, így azt a fiút az élhség kergette arra, hogy lopjon. Megbüntették érte

% Közben férfiúvá nőtt, családos ember lett és azóta semmiféle büntetésben sem részesült, mindenki tiszteli és becsüli. Az apja vitéz lett, a fia pedig ezért a gyermekkori csínyért nem lehet vitéz, mert büntetett előéletű. Vagy hányan vannak, akikhez a mai nyomorúságos időkben elmegy a végrehajtó és lefoglal egyet-mást, egy kis malacot vagy egyehet Az illetőt az éhség ráviszi, kénytelen azt a malacot levágni, aminek következtében azután sikkasztásért elítélik. Az éhség vitte rá erre a cselekedetre, de a törvény betűje követeli megbüntetését, sikkasztásért elítélik és nem mehet sehova ezen a világon, mert büntetett előéletű. Tudok én olyan esetet is, amikor valaki az oláh betörés idején mint kis gimnazista gyermek beállt a magyar honvédhadseregbe és hariilése 194Ô november 12-én, heddèii. 25l colt az oláhok ellen. Édesapjának nagynehezen sikerült onnan elhoznia és újból visszaültetni a gimnázium padsoraiba. 1918-ban újabb katasztrófa érte nemzetünket, amikoris az a fiú újból otthagyta a falut, beállott a székely hadosztályba és ottani bajtársaival együtt harcolt, küzdött, életét sokszor veszélynek tette ki. A székely hadosztályban az ő barátai, akik idősebbek voltak, elérték mindegyikük álmát, megkapták a zászlósi kinevezést, a hosszú kardot, a sarkantyút és az a gimnazista gyermek, aki éveket töltött el az ő ábrándos lelkével a magyar haza szolgálatában, szinte öntudatlanul ugyanezt cselekedte, felvarrta a zászlósi distinkciót abban az időben, amikor ebben az országban nem volt ellenőrzés, nem volt rend. Belépett a fehérhadseregbe, ő is mint zászlós és mint ilyen részt vett a nemzeti hadsereg megszervezésében. Értékes szolgálatokat tett, úgyannyira, hogy magasabb kitüntetést kaphatott volna, ha rá nem jönnek, hogy ez a zászlósi cím őt nem illeti meg. Amikor erről megkérdezték, bevallotta, hogy: igenis, én ezt es ezt csináltam. Ezért azután, minthogy nem volt zászlósi rangja és mégis ennek megfelelő fizetést vett fel, sikkasztásért leszerelték, kikerült a civil életbe, részt vett a nemzeti megújulás nagy munkájában, sok érdemet és megbecsülést vívott ki mf gának. Ez az ember 20 év óta nem tud nyugodni, mardossa a lelkiismeret, az önvád, hogy a család esetleg rá fog jönni a történtekre, ha Ő egy szép napon behívót kap és nem mint tiszt, hanem mint közönséges baka megy el, mert még az önkéntesi jogát is elvették. Nem akarom azonban tovább folytatni a felsorolást, hiszen számtalan olyan eset van, amely most megoldásra vár. Ezért a csanádi Katolikus Népszövetség azzal a tiszteletteljes kérelemmel fordul a miniszter úr elé, hasson oda, hogy a költségvetés letárgyalása után mindjárt ez a javaslat kerüljön tárgyalás alá és legyen igaza az előadó árnak, aki ezt karácsonyi ajándéknak szánta mindazoknak, akiket éppen az ifjúkori meggondolatlanság vitt a helytelen útra. A másik konkrét kérdés, amelyet fel akarok hoznij a következő. Nálam volt a királyi végrehajtók küldöttsége, akikről Nagy László képviselőtársam egy mellékmondatban emlékezett meg. Jól tudjuk, hogy ezek a királyi végrehajtók nem szívesen látott vendégek, hiszen az újságokban sokszor olvassuk, hogy vasvillával fogadják őket és bizony nem egy ott leli halálát, amikor a bírói ítéletet akarja végrehajtani. Ezeknek a királyi végrehajtóknak, akik értékes szolgálatot teljesítenek az állam gépezetében és akiknek óriási területeket kell bejárniok, hogy az ítéletet végrehajtsák, anyagi helyzetük teljesen bizonytalan. Sokszor nem is kapják meg követeléseiket. Éppen azért, mert nagyon alacsonyan van megszabva járandóságuk — hiszen ha egy 300 pengős összeget kell végrehajtaniuk, 6-50 pengő járandóság van számukra megszabva és senki sem törődik vele, mennyi az útiköltségük, mennyit költenek útközben — semmi alkalmuk sincsen arra, hogy maguknak vagyont ! gyüjthessenek. Ez az oka annak, hogy a végrehajtók életük^ végéig megmaradnak abban az állásban. Békéscsabán is van egy 94 éves végrehajtó, aki nem mer elmenni, mert ha elmegy, akkor éhen fog halni. Az a kérdés, hogy ezek a királyi végrehajtók köztisztviselők-e vagy sem. Ha köztisztvi, selők, akkor joggal elvárják azt, hogy az állam gondoskodjék rólunk, joggal elvárják azt,