Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

2Ö2 Az országgyűlés képviselő házának 150 hogy ugyanabban a támogatásban részesül je­neiK, mint a többi köztisztviselők, nevezetesen ( nyűgülj at is élvezhessenek. Ma, amikor már a mezőgazdasági munkásokat is biztosítják és azok számára is biztosítanak öreg éveikre, ha nem is teljesen gondtalan, de mégis valamilyen megélhetést, ezek a királyi végrehajtók joggal kérik azt, hogy a minisztérium is mindent kö­vessen el, hogy az ő nyugdíjintézményük is mielőbb létesülhessen és ennek áldásait mi­előbb élvezhessék. Akkor azután kötelességtel­jesítésük is fokozottabb mértékben fog kiieje­zésre jutni és nem lesz a végrehajtó arra kény­szerítve, hogy öreg éveiben is meg mindig ro­botoljon, amikor pedig íáradt tagjai már alig bírják vonszolni öreg testét. Ez a két kérelem volt az, amelynek tolmá­csolására felkértek. Legyen szabad ezekhez mindjárt hozzátennem egy másik kérelmet is, ez pedig a következő. Az előbb a királyi járási végrehajtók nyugdíjintézményéről beszeltem, legyen szabad most a királyi közjegyzők nyug­díjintézetéről is szólnom, akik szintén életük végéig oda vannak szögezve az íróasztalhoz, mert ha azt otthagyják, őket is ugyanez a sors várja, mint a végrehajtókat. Ha a köz­jegyző magas korában leteszi a tollat, akkor szintén a nyomorúság vár reá. Ök ugyan más helyzetben vannak s hozzájárulásukkal inkább biztosíthatják nyugdíjukat, mégis a nyugdíj új szellemet, friss erőt fog joienteni az egész intézmény számára. Nagy László képviselő úr mondotta, hogy ha már keresztény Magyarországon élünk, ha minduntalan családvédelemről beszélünk és ha mindenképpen azt hirdetjük és hangoztatjuk, hogy nincsen kereszténység nélkül magyarság és magyarság nélkül kereszténység, akkor az egész vonalon teremtsünk rendet s azzal kap­csolatban felemlítette a névleges házasságokat. Ezen a téren a legsúlyosabb visszaélések tör­ténnek napról-napra. Szinte csúfolják a há­zasság szentségét akkor, amikor csak névleges házasságot kötnek, r már előre megegyezve, hogy a házasságkötés után: te jobbra mégy, én megyek balra, mert csak azért csinálják, hogy vagy állampolgárságot kapjanak, (Antal István államtitkár: Azt már nem lehet!) vagy pedig magasabb nevet kapjanak. Ha az elsőt már nem is lehet elérni, de azt igen, hogy egy nevet kapjon valaki. Ezért kötik a házasságot. Ez természetesen nem felel meg egy keresz­tény ország mentalitásának és gondolkozásá­nak. Azt hiszem, a keresztény felekezetek az állammal együtt találnának olyan plattformot, amelyen a házasság szentségét kellőképpen meg tudnák védeni. Éppen ilyen fontos a nemzetiségi érzület büntetőjogi védelméről szóló törvényjavaslat mielőbbi törvényerőre emelése, mert Szent István birodalmában különböző nemzetiségek laknak és a felfokozott nemzetiségi öntudat sok összecsapásra fog vezetni. Hogy ez a nem­zet szét ne hulljon, hanem egytest maradjon a Szent Korona fényességében, úgy mint eddig, ahhoz nagyon szükséges, hogy ez a törvény­javaslat minél előbb testét öltsön és legalább á szenvedélyeket visszatartva, az a testvériség, amelyben a nemzetiségek egymással sok évszá­zadon át éltek, továbbira is megmaradhasson. Koppant fontos volna az összeférhetlenségi törvény megalkotása, hiszen az, amit látunk, hogy kik és hol helyezkednek el, semmiképpen sem válik a törvényhozó testület dicséretére, viszont óriási recenzust kelt a nyilvános élet­ben, amikor azok, akiknek megélhetése már . ülése 1940 november 12-én, keddeiL biztosítva van, újabb pozíciókat foglalnak el maguknak, iüz vonatkoziK nemcsak magának a u>r vény hozó testületnek, Hanem kulonDuzó inas tesLUieteknek, esetieg a honvédelemnek oiyan tagjaira is, akiknek biztosítva van meg­élnetesuK es eizarjaK az ütjat annak, no^y masoit, akik annak a szakmának eltek, az ő fáradságos munkájuknak, évtizedes szorgal­muknak es tenetsegukne-ií. megfelelően tudja­nak érvényesülni, A legiőbb ideje, hogy éz az ööKzeierheiiensegí törvény létrejöjjön, mert ezzel szaikat veszünk ki azoknak szemebői, akiK, ha nem tudnak mast tenni, ágainak es ezt is leihasználják a jelenlegi rendszer elien. Nem ok neikui teszik ezt: sok olyan visszaélés és Kinövés van, amit feltétlenül le keli ope­rálni, ha azt akarjak, hogy ez a nemzet to­vábbra is megmaradhasson. Melyen t. Házi Említettem azt, hogy a zsidó Uoerális rendszer értette a dolgát és nenany évtized alatt egész gazdasági es szel­lem eletünket átalakította a maga mentali­tása szerint. Mi se maradjunk el tőlük, hanem szem eiött tartva az ősi magyar hagyományt, iparkodjunk ezenet az akadályokat, a libera­lizmus bástyáit minél előbb eltakarítani az útból. Jöjjünk olyan törvényekkei, amelyek ebben az országban minden egyes ember ré­szére emberségesebb megélhetést biztosítanak és teremtsünk keresztényibb és szociálisabb Magyarországot. (Éljenzés és taps balfetőL) Jtíilnök: bzólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Zsidó Sán­dor ! Elnök: Zsidó Sándor képviselő urat illeti a szó. Zsidó Sándor: T. Ház! Az elhangzott vita során örömmel hallgattam sorrendben Nagy Lasziió, -vitéz \aczy üyörgy és tiudinszKy László képviselőtársaimnak a bíróságról mon­dott emelkedett szavait. Tényleg ugy is van, hogy nem hiszem, hogy akadna ebben az or­szagban értelmes emuer, aki el ne ismerné a független magyar bíróság imiiideiiei£.ieiett­vaioságát. Emlékezem azokra az időkre, az 1920-as evek elejére, amikor magam is a bíró­ságnál szolgáltam, mint bírósági joggyakor­noK, amikor a bírónak olyan kevés voit a fize­tése, hogy mindennapi szükségleteit is alig tuata beszerezni. JNem volt cipője, nem voit ruhája, de amikor elment a bírósági tárgyaló­terembe, az a terem szentély volt és na ítele­tet hozott, az ítéletből mindig az igazság lelke ragyogott. Tudjuk mindnyájan, hogy a bíróság par­tokon íeiül áll, mindig az igazságot akarja s ha ebben a munkájában nagy ritkán valame­lyes zökkenő áll be, ez nem az igazságérzet hiányát, hanem a törvények elavultságát vagy fogyatékosságát mutatja. A bíró a rossz tor­vényeken keresztül is igyekszik mindig az igazságot megkeresni, igyekszik a törvénynek ] elket adni s a rosszul megszerkesztett törvé­nyeken keresztül el is tudja érni azt az ered­ményt, amelyet a törvényhozás az illető tör­vénnyel elérni akart. Ma bátran elmondhat­juk és mindnyájan valljuk azt, hogy a függet­len magyar bíróság a magyar állami és nem­zeti életnek nemcsak a fundamentuma, hanem egyik erős tartó oszlopa is. Sajnos, vannak olyan törvények, amelyeknek végrehajtását financiális okok akadályozzák s a bíró elé olyan normákat állítanak, amelyeket átlépni nem tud és az alaptörvényekben lefektetett irányelvek nem érvényesülhetnek, azokat ki­fejezésre! juttatni nem áll. módjában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom