Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-150
250 Az országgyűlés képviselőházának 150, ülése 1940 november 12-én, kedden. dik még- egy darabig*, aztán majd jönnek az angolok, majd vége lesz ennek a sok büdös kereszténynek, így beszélnek, ez a valódi helyzet és ezt a testületet a mai, magát kereszténynek éa nemzetinek nevező rendszer, sajnos, továbbra is fenntartja. (Rajniss Ferenc: Táplálja, nehogy elvesszen!) T. Ház! Azt mondotta az előadó úr, hogy a honvédelmi miniszter úr a behívott keresztény magyar ügyvédek rekompenzációjaképpen zsidófajú ügyvédeket is behívott úgynevezett munkaszolgálatra. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, először is köztudomású, hogy 42 éven felüliek nem teljesítenek munkaszolgálatot, (Rajniss Ferenc: Azok keresnek igazán!) már pedig nem a 40 aluli kiszsidókról van itt szó, hanem a nagyzsidókról. (Rajniss Ferenc: Azokat nem bántják!) Elnök: Csendet kérek! Budinszky László: Mindig a kis zsidók isszák meg mindennek a levét: éppen ez mutatja meg az erkölcsi alap hiányát az egész rendszer felépítésében. Rá tudok mutatni, itt van egy jegyzék arról, hogy melyik zsidó ügyyéd keres játszva 80—100—1201.000 pengőt esry évben. És mi történik? A stróman-rendszer itt is ugyanúgy virul, mint mindenütt más téren. A nyomorgó magyar ügyvéd, akinek gyermeke éhezik és aki ennek következtében természetesen a pénzkezelésen és egyéb dolgokon bizony néha el-elbukdácsol. mit kénytelen csinálni, — nein akarok hangulatos kénét rajzolni — hoe-y az éhező gyermekének adion valamit — bár én látom a ^Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesületében délelőttönként, müyen nasryon szomorú kép az. ami ott kialakul. Mit kénytelen csinálni? Kénytelen az úgynevezett költségjesryzéket, amelynek munkáját a zsidó ügyvéd lá+ta el. aláírni és ezért kap 50 vagy 100 pengőt. Elmondották nekem ezek a nyomorgók, hogy adjunk munkát és akkor nem fogják aláírni. ^ Nem tudtam mit mondani, mert hiszen megielennek nálam a nyomorgó földmíves^k is, akik megrohannak reggel től-e=itio- ^s egyéb sz Q rencsétlen emberek is. Mit csinállak ezekkel a szerencsétlen szaktársaimmal, hiszen azokon sem tudok segíteni. Ami nedig azt illeti, amit az előadó úr mondott hogy köszönetét fejezi ki azért, mert az ügyvédek közül egyeseket a bírói karba nevezett ki az igazságügyminiszter úr, ezt lehet megköszönni, lehet tisztelettel lenni ez iránt, de ez e^v szomorú jelenségnek a bizonyítéka; bizonyítéka annak, hogy az üo-vvédi karból kénytelenek az emberek elmenekülni a hivatalnoki karba, amikor pedig mindig azt hangoztattuk, bop-v az emberek ne menjenek mind az állam védőszárnyai alá. hanem legyenek ef^szséges. önálló exisztenciák. E k^rrjós megoldása kizárólag az igazságügyi, illetőleg talán a kormányzati rend sírnék a kezében van, mert a mai rendszer mellett hiába van meg a jóindulat az ip*az ságügyminiszter úr részéről, amiről kétségkívül meg vasryok győződve, azonban egy rendelet megoldaná az egész kérdést, a numerus nullus. (Élénk helvetlés és tavs a fz 6 lsőbáloldalün. — SzHllősi Jenő: Megszavazzuk!) Az i gazságszol .gáltatás f 6>erin p<ét kén-pző bíró és ügvész mellett a nemek első bírája és az igazságnak sokszor küzdő és nehéz harcosa az ü érvvé d. Az ü^wéd^éget meg kell szabadítani ettől a tehertételtől és az ügyvédi karból a zsidóságot teljesen ki kell szorítani. (Fapesányi T-ászló: Az egész orszáarb-íl!) A legtöbb dologról nem tudok beszélni, csak azt mondhatom, amit Mosonyi Kálmán t. kénviselőtársam mondott (olvassa): »A mi fajidegen és koridegen jogrendszerünk nemzetközi szellemisége helyett eredeti, népi jogászi tehetségünk fog kiépíteni két olyan ösvényt, amelyen haladnunk: kell, amelyek közül az egyik a faj, a család, a nép. a másik az egyén, a társadalom és az állaim igazi védelme felé halad és a végén összefut egy totális nemzet céljában.« (Élénk helyeslés és tavs a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Reibel Mihály! Elnök: Reibel Mihály képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: T. Ház! Nem vagyok ügyvéd, sem jogász (Rajniss Ferenc: Nem ban az!) és amikor mégis felszólalok az igazságügyi tárcánál, ezt azért teszem, mert egy küldöttség járt nálam, hogy panaszaiknak, sérelmeiknek hangot adjak a törvényhozás házában és ennek kívánok eleget tenni. Budinszky képviselő úr azt mondotta, hogy a bíró csak az igazságosság alapján állhat. E» olyan igazság, hogy, .azt hiszem, közöttünk itt eltérés nincs, mert hiszen régi igazság már az, amit a gimnázium első osztályában tanultunk, hogy »Justitia est regnorum fundamentum«. Nemcsak azért tanultuk ezt, hogy belevésődjék a lelkünkbe ennek minden igazsága, hanem azért is, hogy ezt sohasem szabad elfelejtenünk, különösen a mai időkben, amikor az emberek csalóka képek után szaladgálnak, mindenfé^ rendszerek után kapaszkodnak, eltávolodnak a régitől, felrúgnak mindent, ami bennünket a múlttal összeköt, anélkül, hogy meggondolnák azt, vaiion abból a népnek lesz-e haszna, hogy vájjon az az igazsággal megegyezik-e, vagy sem. Egy igazság van, amely a Bazilika ormáról arany betűkkel tűnik a szemünkbe: »Ego sum via. Veritas et vita.« Ez az egyetlen igazság s akárki valami mást mond, fontolja meg, vegye e 1 © a történelembölcseletet, vegye elő a népek történetét és akkor kénytelen lesz megállapítani azt, ho«y míg évszázadokon keresztül országok, trónok, bölcseleti rendszerek, kormányzati rend«zerek elbuktak, ez az egy igazság sziklaszilárdan áll s ahol az e^ész szociáHs népvédelmet erre a sziklára építik, ott igazi népi politika lesz, ott az igazságosság nem lesz talmi értékű, hanem olyan igazi értékű, amilypt mi keresünk mindnyájan, pártkülönbség nélkül. Ennek a keresztény emberszeretetnek természetesen át kell hatnia a törvények minden egyes sorát, minden egyes betűjét. Azt látiuk, hogy amikor a liberális gazdasági rendsze? megvetette a lábát Magyarországon, iparkodott mindenütt kiépíteni a maga védőbástyáit és az egész törvényhozást, a törvényeket aj maca képére átalakítani, azokba a maga szellemét belevinni. Nagyon jól mondotta az előttem szólott képviselő úr, hogy 22 éve született meg eza keresztény, nemzeti Magyarország s a 22 év alatt vaimi keveset tettünk azért, hogy mi ennek a liberális gazdasági rendszernek védőbástyáit leromboljuk, a romokat az útból elseperjük és helyettük feléoítsük a keresztény, nemzeti Magyarország védőbástyáit. Nekünk nincs várnivalónk. Itt nagyobb tempóval kell haladnunk és ha mi ezt a keresztény igazságot nemcsak a törvényekbe visszük bele, hanem h keresztény szellem megvalósul mindazok lelkében, akik a törvényeket alkalmazzák és végrehajtják, akkor nem kételkedem abban, hogy ez nagy megnyugvást fog kelteni az egész országban,
