Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-133

Az országgyűlés képviselőházának 1È3. zés és taps a Ház minden oldalán.) azért az ernyedetlen és önfeláldozó sikeres munkáért, I amelyet nemzeti igazságunk védelme érdekében kifejtettek. Hálától és büszkeségtől sugárzó szívvel üdvözöljük hős honvédeink fáradhatatlan előretörését r (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.), amelyért a viszszacsatolt lakosság imáiba foglalja vitézi teljesítményüket. Az egész nemzet szívébe zárja és örök emlékezet okáért törvénybe is iktatja a most hazatért magyar testvéreinknek azt a nemes hűségét és önfeláldozását, hogy a kegyetlen lelki- és testi szenvedés között is egyházi és világi vezetői szavára hallgatva, összetartott, megőrizte nyelvét, nemzetünkhöz való hűségét, faji jellegét és ápolta az együvétartozás érzetét! Ilyen érzésekkel és e gondolatok kapcsán vagyok bátor a t. Háznak javasolni azt, hogy az ismertetett törvényjavaslatot^ általánosságban, egyhangú lelkesedéssel méltóztassék elfogadni. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: A másik javaslat előadóját, Mezey Lajos képviselő urat illeti a szó. Mezey Lajos előadó: T. Ház! A keresztény vallásfelekezetek egyháznagyjainak és képviselőinek felsőházi tagságáról szóló jelen törvényjavaslat szervesen összefügg a román uralom alól felszabadult keleti és erdélyi országrészeknek a Magyar Szent Koronához való visszacsatolásáról és az országgal való egyesítéséről szóló előbb ismertetett törvényjavaslattal. Ez a törvényjavaslat szorosan és szervesen az 1885:

VIT. és az azt kiegészítő 1926:XXII. te, szellemében történeti hagyományainknak és alkotmányos jogfejlődésünknek kereteiben mozog. Nem kíván új jogelveket, új mesgyéket megállapítani, f hanem szervesen illeszkedik bele a felsőházról alkotott törvényeink egész jogrendszerébe és_ szellemébe. Ez a törvényjavaslat mai formájában teljes mértékben megfelel a visszacsatolt területekkel és azok népességével kapcsolatban a mai jogtörténeti viszonylatoknak, a mai jogtörténeti állapotoknak. Nem kíván, — mint már tisztelettel jeleztem — új jogszabályokat alkotni és nem kíván új mesgyéken haladni, hanem teljesen ősi alkotmányunk szellemében kívánja a bécsi döntés folytán keletkezett új helyzetben rendezni a felsőházi tagsággal kapcsolatos kérdéseket. A törvényjavaslat elsősorban is a latin és görög szertartású római katolikus^ egyházak megyéspüspökeit kívánja felsőházi tagsági joggal felruházni, élükön természetesen a három latin szertartású érsekkel, az esztergomi hercegprímással s a kalocsai és az egri érsekkel. E tekintetben némi eltérést mutat a változott idők követelményeinek megfelelően az erdélyi státussal kapcsolatos jogi rendezés. Az Erdélyi Római Katolikus Status egy félévezredes történelmi képződmény, amelynek gyökerei a középkorig nyiílnak vissza: ez a szervezet, amely alkotmányos szellemben fejlődve egészen 1932-ig fennállott, biztosította a világi elemeknek az egyházi kormányzatban való fokozatos részvételét. Az idegen impérium alatt szenvedő magyarság e mögött a szervezet mögött húzódott meg s ezen az úton kívánta a maga kulturális és nyelvi jogait biztosítani; mi sem természetesebb tehát, hogy ez a szervezet az elnyomó román impérium szempontjából nem kívánatos tényező volt, így azután 1932-ben ez az intézmény, mint ilyen, felszámoltatott. ülése iQAÖ október 3-án, ésütőrtököit. 13 A jogfolytonosság és a jogfenntartás elvére helyezkedik igen helyesen a javaslat, amikor akként intézkedik, hogy az Erdélyi Római Katolikus Státus újjászervezéséig az erdélyi római katolikus egyházmegyében szervezett igazgatótanács világi elnöke vagy annak helyettese részére a magyar felsőházban tagsági helyet biztosít. Tagsági helyet biztosít a javaslat szintén az 1885. évi és az 1926. évi törvények szellemében a hajdudorogi, a munkácsi, nagyváradi és a szamosujvári görögszertartású római katolikus megyéspüspököknek és szintén jogtörténeti szempontokat vesz figyelembe, amikor az eperjesi görögszertartású római katolikus egyházmegye Magyarországhoz tartozó részének apostoli kormányzója részére tagsági helyet juttat. A javaslat ugyanazoknak a jogelveknek alapján, mint az 1885. évi VII. te., tagsági helyet biztosít a pannonhalmi főapátnak, a jászóvári, a csornai prépostnak, a zirci apátnak és a Kegyes Tanítórend magyarországi főnökének. (Meskó Zoltán: A jezsuita-rend főnökét is be kellett volna venni! — Elnök csenget.) Természetesen felsőházi tagsági joga van a három érseki fő egyházmegye, az esztergomi.^ a kalocsai és

# az egri fő egyházmegyék székesfőkáptalanjai mindenkori nagyprépostjainak is. (Meskó Zoltán: A jezsuitarend főnökének is! Indítványozzuk a bizottságban! Éppen olyan jogon be lehet venni!) T. Ház! A magyarországi református egyházmegyék a visszacsatolt területtel kapcsolatban növekedő népességüknek megfelelően szintén fokozottabb mértékű képviseletet kapnak és ugyanebben a szellemben rendelkezik ÍI törvényjavaslat ; a görögkeleti egyhá; zak képviselete tekintetében is. A görögkeleti egyházakat eddig a budai görögkeleti püspök képviselte a felsőházban. Miután azonban a visszacsatolt területekkel megfelelő lélekszámú görögkeleti hívek kerültek vissza, ez a törvényjavaslat igen finoman és nagy körültekintéssel akként rendelkezik, hogy az arányosítás elvének megfelelőleg ezentúl az a magyarországi görögkeleti püspök, akit Magyarország Kormányzója a miniszterelnöknek a minisztérium nevében tett előterjesztésére kinevez, szintén felsőházi tagsággal bír. A magyar történeti református egyház lélekszámban úgyszólván teljes mértékben elérte azt a számot, amellyel a háború előtti időkben rendelkezett. A háború előtt, az 1910-es népszámlálás szerint 2,600.000 volt a magyar reformátusok száma és hat felsőházi tagságuk volt, most ez a lélekszám az 1930-as népszámlálás szerint elérte a 2,500.000-et és így az arányosítás szellemében tíz felsőházi tagságuk lesz. Az unitárius egyházra vonatkozólag, amely erdélyi^ szempontból szintén történeti magyar egyház, — lélekszámban ugyan csekély, azonban a jogfolytonosság elvei szempontjából és a magyarság szempontjából igen értékes erkölcsi kvalitásainál fogva, amelyekkel a megszállás alatt^ is rendelkezett — ez a törvényjavaslat m az előző jogállapotokat érinteni nem kívánja. Igen t. Ház! Ezek a törvényjavaslat rendelkezései, amelyekkel kapcsolatban tisztelettel bátorkodom még kitérni arra, hogy az 1939:IV. te. következtében a magyarországi zsidóság közjogi, társadalmi és közgazdasági helyzetében lényeges eltolódások és változások következtek be. Ennélfogva a magyarországi zsidóság felsőházi képviseletével a je-