Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

242 Àz országgyűlés képviselőházának lSÖ. ülése 1940'november 12-én f kedden. megfeleljen annak a ténynek, hogy igen hosz szú idő után, nagy köz jegyzőhelyettesi praxis után, vagy hosszú ügyvédi gyakorlat után rendszerint nem fiatal emberek és a táisadalom megbecsült tagjai kerülnek közjegyzői állásokba. Kérem azt is, hogy a közjegyzőknél a korhatár esetleges megállapításával is méltóztassék foglalkozni, természetesen a szerzett jogok sérelme nélkül. T. Ház! Én is örömmel üdvözlöm azt, hogy a telekkönyvvezetők bejuthatnak már a VII. fizetési osztályba. Megérdemli ezt a magyar telekkönyvvezetői kar és különösen ki fogja érdemelni, ha a földbirtokrendezés munkájából majd kivehetik a részüket. Ezzel kapcsolatban én is felvetem — eszmei közösségben áll a telekkönyvvel — a tagosítás kérdését. Szórói-szóra aláírom mindazt, amit előttem szólott képviselőtársam mondott, és csupán azt teszem hozzá, hogy a magyar országgyűlésen már több mint nyolcvan évvel ezelőtt megállapíttatott az, hogy a mezőgazdasági ingatlanok Magyarország egyes vidékein észlelhető széttagoltsága milyen roppant idő- és erőpazarlással, trágyaveszteséggel, haszontalan járás-keléssel, állatkínzással, mezőrendőri kihágással, lopásokkal és egyéb, egyáltalán nem jellemképző rendellenességekkel jár, hogy nines valóban rendszabály, mely elsőbbrendű szükségletet képezne, mint a tagosítás. Sajnos, kénytelen vagyok én is megállapítani, hogy mindezideig érdemleges intézkedés, elhatározó lépés ezeknek a visszásságoknak a megszüntetése érdekében nem történt. Nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, hogy ebben a kérdésben — ahogyan már más jogterületeken is megtette — fog-jon hozzá a komoly előkészítéshez és talán a pénzügyminiszter úrral is lépjen érintkezésbe. (Radocsay László igazságügy miniszter: Ez a »talán« a fontos!) Én meg vagyok arról győződve, hogy a pénzügyminiszter úr is be fogja látni, hogy nincs lukratíyabb állami befektetés, mint a tagosítás költségeinek az állam által való elvállalása. Mindenesetre az igazságügyminiszter úr saját hatáskörében intézkedhetik arról, hogy a tagosítás ott, ahol közérdek kívánja, ne függjön az érdekeltek hozzájárulásától vagy elhatározásától. (Helyeslés.) T. Ház! Várjuk a költségvetés indokolásában bejelentett reformokat és azokat is, amelyeket nem méltóztatott ott bejelenteni, de amelyeknek előkészítéséről tudomást szereztünk, így tudomást szereztem egy reformtervről, amely a letartóztatási intézetek személyzeté kiegészítésének eddigi módját megszünteti, megreformálja. E^ szerint megszűnnék a toborzás, és helyette előzetes kiképzés útján fog majd történni a börtönőri személyzet kiválogatása. (Radocsay László igazságügyminiszter: Ez megvan!) Őrömmel üdvözlöm ezt a reformtervet és szeretném.^ ha ennek a tervnek á megvalósításánál méltóztatnék arra is gondolni és azt is tervbe venni, hogy legalább a vidéki törvényszékek mellett működő letartóztatási intézetek mindegyike foglalkozzék mezőgazdasági rabmunkáltatással, mégpedig neçsak az önellátás lehető megvalósít ása^ és fokozása céljából, hanem legfőképpen azért, hogy a letartóztatásban lévő mezőgazdasági munkásság sok mindent megtanulhasson, aminek majd hasznát veszi, ha hazakerül. Gyakorlati tapasztalatom, hogy a szolnoki törvényszéki fogház mellett lévő kis mezőgazdasági rabmunkáltató telepnek milyen óriási gazdasági haszna és nevelő" hatása van. Ezzel kapcsolatban mély tiszfeletí^ kérem az igazságügyminiszter urai, hogy a letartóztatási intézetek személyzetének kiválogatására vonatkozó tervében gondoljon arra is, hogy olyan személyzet is válogattassék ki, amely alkalmas lesz arra is, hogy tanítsa a mezőgazdasági munkásságból a letartóztatási intézetekbe került egyéneket. Amilyen örömmel üdvözlöm ezt a tervet, éppen olyan sajnálattal látom azonban, hogy nagyon kevés összeg irányoztatott elő a bírósági épületek és a bútorzat kiegészítésére, felszerelésére. A legtöbb helyen, különösen vidéken, leírhatatlan állapotban lévő épületekben és szinte használhatatlan bútorokkal és kályhákkal felszerelt szobákban hozza ítéLeteteit a magyar bíróság. Én feleslegesnek tartom azt fejtegetni, hogy milyen káros, milyen tekin. télyromboló hatása van ennek. Kérem az igazságügyminiszter urat, hogy mindent kövessen j el, hogy ennek a mai 'állapotnak a megszüntetésére feltétlenül rendelkezésre álljon a kellő és elegendő pénz. Híve vagyok a külföldön meglévő, a bírói tekintélyt és a bírósági funkcionáriusok tekintélyét emelő talár bevezetése gondolatának is, mindaddig azonban, amíg az j épületek, bútorok nincsenek rendbehozva, a talár bevezetése groteszk volna. Ismételten kérem, hogy mindazt, amit a gyakorlati jogász szemüvegén át nézve a dolgokat, előadtam, fontolja meg az igazságügyminiszter úr, és ami ezekből megvalósítható, valósítsa meg. A költségvetést annál a^ bizalomnál fogva, amellyel a kormány iránt, és annál a nagyrabecsülésnél fogva, amellyel az igazságügyminiszter úr és az igazságügyi államtitkár úr személye iránt viseltetem, elfogadom. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvöslik.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Malasits Géza! Elnök: Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Amidőn pártom nevében az igazságügyi tárca költségvetéséhez hozzászólok, valahogy úgy érzem magamat, mint Dániel az oroszlánbarlangban: (Derültség.) nem. vagyok jogász, és egy jogászi képzettséget igénylő tárcához kell hozzászólnom. Ha hozzászólásom jogászi szempontból fogyatékos lesz, azt méltóztassék annak betudni, hogy nem adta meg nekem a sors a lehetőséget, hogy tíz vagy húsz évig koptassam az iskolai padokat. Nekem már 17 éves koromban, mint lakatoslegénynek kellett á kenyeremet megkeresnem. Mindenesetre azonban igyekezem magamat érthetően kifejezni, és azt hiszem, a miniszter úr meg fogja érteni, hogy a szervezkedett munkásosztálynak az igazságügyi kormányzattal szemben melyek ma a kívánságai. Mindenekelőtt elismerésemet kell kifejeznem a miniszter úr iránt azért, hogy egy nagyon régen, sok ezer és ezer szegény embertől várt törvényjavaslatot a Ház elé terjesztett. Értem alatta a rehabilitációs törvényjavaslatot. Ha ezt a most már előttünk fekvő törvénytervezetet Összehasonlítom az lí)13. évben Balogh Jenő akkori igazságügyminiszter által készíttetett törvénytervezettel, akkor ennek a i mostani törvénytervezetnek egynémely fogya{ tékosságait látom, így elsősorban azt, hogy míg a Balogh-féle tervezetben a rehabilitáció j a törvény erejénél fogva következett volna be, i addig ebben a tervezetben a rehabilitáció bírói megítélés tárgya, a bíróság fog ítélkezni ábbáa