Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

Àz országgyűlés képviselőházának 150. ülése 1940 november í2-én, kedden* 24Í. kísérletezés stádiumában vannak. Ez az egész világon így van, még ott is, ahol sokkal előbbre vannak, mint mi; de ez természetes is, mert hiszen a világháború, amelyről nyugodtan mondhatjuk, hogy a régi és az új gazdasági rend háborúja, még egyre tart, egyre folyik és nem is tudjuk, mikor lesz vége. A bírói ügyforgalom csökkenő irányzata azonban, szerény felfogásom szerint, mint olyan adottság, amely a régi és az új gazdasági rend harcának természetes következménye, felhasználható, sőt fel is használandó a biroi mun.Ka tökéletesítésére. Legyen igaza itt is anuaK a régi és bölcs megállapításnak, hogy minden kárban van valami haszon. Itt elsősorban a tanácsi bíráskodás visszaállítására gondolok és kérem az igazságügyminiszter urat, lontolja meg ezt a kérdést. Amikor ezt kérem, különösen két szempontra gondolok. Gondolok arra, hogy a tanácsi bíráskodás kétségtelenül könnyen hozta közelebb és tartotta közelebb az életnez a bíróságot. De még ennél is megszívlelendőbb az a körülmény, 'hogy a tanácsi bíráskodás mindenkor á fiatalabb jogászi nemzedék, a fogalmazási szakon működő ifjúság iskolája volt, már pedig ezekből az itjaküol leszneK majd a magyar bírák. A tanácsi birasKodas helyébe az egyesbírásKouiisc a Unusa^oK: ügyi org almának onasi niegnövekeutüstí usité akü.ur, amiiíor az életet szinte nőéiül napra vonszoló trianoni,, kiiosztoa -Luag^tirurözag anyagi oKokból nem szuporitnaua uirui es tisztviselői létszámát, hanem eiiemiezuieg, üelistazasra kényszerült. Ma — Istennek naia — területben, leiekszámban és anyagi javaüban megnőtt ország vagy unit, meg ai£ü.or is élet&epes ország, életképes és történelmi feladatainknak megtelelni tudó nemzet, ha meg vissza nem tért területeink visszaszerzésére esetleg hosszabb ideig is kell várnunk. INincsen tenát tovább OK arra, hogy az igazságszolgáitatásunkban kényszerítő Körülmények miatt behozott egyes biroi intézményt fenntartsuk. Óriási területeket, több millió visszatért testvérünket kell ellátni jobb igazságszolgáltatással, mint amilyenben rész.ük voit a húsz évnél tovább tartó ellenséges megszállás alatt. Ez a körülmeny még inKább indokolttá teszi a tanácsi bíráskodás visszaállítását. A • másik kérésem az igazságügyminiszter úrhoz az, hogy a bírósági ügyforgalom csökkenését használja fel a polgári perek értékhatárainak új átrendezésére. Ma jóformán az à helyzet,, hogy magasabb bíróságaink döntését csak a gazdagabb emberek vehetik igénybe, pedig egész családokat exisztenciájukban érintő kérdések, jogviták merülnek fel, melyek ma nem juthatnak magasabb bírói döntés elé és amelyek megérdemelnék, sőt a mostoha gazdasági viszonyok között fokozottabb mértékben érdemelnék meg a teljes megnyugvást hozó felsőbb bírói döntések igénybevétele lehetőségének a biztosítását. Agrár ország vagyunk, azt szoktuk mondani; valóban azok vagyunk. Népünk kisjövedelmű, kisvagyonú vagy teljesen vagyontalan mezőgazdasági munkás az össznépesség 45%-ában, akik a mai értékhatárok fenntartása mellett vitás ügyeikben el vannak zárva ettől a lehetőségtől. Én úgy gondolom, hogy rendezhető volna ez a kérdés úgy is, hogy az értékhatárok esetlég ne mereven állapíttassanak meg. A kodifikáeiós osztály minden érdek és minden szempont mérlegelésével bizonyára meg fogja találni a helyes utat ennék a kérdésnek is a kielégítő rendezésére. Nemrégiben megjelent a Magyar Jogi Szemlében egyik kiváló kúriai bíránk tollából egy értékes ér: tekezés az értékhatárokról. Az ott kifejtetteket ajánlom figyelembe venni a kérdés rendezésénél. T. Ház! A területi és a lélekszám szerinti nagyobbodás különben egyéb előnyöket is biztosít. Őszinte örömünkre jobb lett a bírói és az ügyészi státushoz és a fogalmazói karhoz tartozó személyzet jól megérdemelt előléptetési lehetősége is és mi, ügyvédek ettől várjuk az ügyvédi pálya túlzsúfoltságának is a feloldását. T. Ház! Az ügyvédek érdekeiről nem szólok sokat. Ennek a karnak a panaszai ismeretesek az igazságügyminiszter úr előtt. Minden ügyvédi kamara évről-évre jelenti évi jelentéseiben minden baját és kéri azok orvoslását. Ezért csak röviden tolmácsolom az ügyvédi kar kérését, hogy ezekkel az évről-évre felpanaszolt bajokkal foglalkozzék az igazságügyminiszter úr és ahol a szükséges orvosszerek rendelkezésére állanak, gyógyítsa, orvosolja azokat. A magyar ügyvédi kar ezt megérdemli. Én húsz éve vagyok a kar tagja, ugyanennyi idő óta fegyelmi bírósági. és választmányai tag és néhány év óta kamarám helyettes elnöke. E hosszú idő alatt sokat tapasztaltam és éppen tapasztalataim miatt minden ellenkező véleménnyel felemelt fővel merek szembenézni, mert módomban állt megismerni a magyar ügyvédi kar felbecsülhetetlen erkölcsi értékeit. A sajtó igen gyakran foglak kőzik azokkal az ügyvédekkel, akik a véletlen szerencse vagy esetleg kivételes képességeik miatt nagy keresethez jutnak. Foglalkozik a sajtó azokkal a megtévedt, bűnöző ügyvédkártársakkal is, akik legtöbbször nehéz kenyér gondok közepette jutnak odáig, hogy a sajtó róluk megemlékezzék, de sem a sajtó, sem a közvélemény nem foglalkozik azzal a sok-sok ezer magyar ügyvéddel, akik becsülettel, tisztességgel, tudással szolgálják a magyar nemzetet, pedig megérdemelnék ezek, hogy amikor az ügyvédekről van szó, elsősorban ők jussanak a közvélemény, a magyarság eszébe. T. Ház! Mi ügyvédek helyzetünk javulását nem kérjük senkitől, a múltban sem kaptunk senkitől semmit; most anyagi javulásunkat területünk megnagyobbodásától és az új gazdasági rend kialakulása során megváltozó, jobb gazdasági viszonyoktól, erkölcsi megújhodásunkat pedig a zsidótörvények végrehajtásától várjuk. T. Képviselőház! A közjegyzői karnak is sok jogos és kiegészíthető kívánsága van. Arra kérem az igazságügyminiszter urat, foglalkozzék a közjegyzők kérdésével is. örömmel^ értesültem különben arról, hogy már készülőben van a közjegyzői rendtartás, ami szintén régi jogos kérése volt a közjegyzőknek, azonban újabb munkalehetőségek is volnának számukra biztosíthatók, természetesen a közérdek sérelme nélkül. Tökéletesen osztozom az előttem felszólalt képviselőtársamnak abban a véleményében, hogy a közjegyzői díjak ügye sem hagyható meg a mai állapotában, meg lehet találni a módiját és biztosan tudom, hogy az igazságügyminiszter úr meg fogja találni a. módját annak, hogy a közjegyzők jövedelme nek a csökkentése nélkül ez a kérdés kielégítően rendezhető lesz. A közjegyzőkről szólva, kérem az igazságügyminiszter urat arra is, hogy a közjegyzői kerületeket úgy állapítsa meg, hogy a közjegyzők megélhessenek és megélhetési lehetőségük.